Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1992. április / 4. szám

A Közgáz sportja f Nem haszontalan, ha kíváncsi sze­münket nagyritkán az élsportról az egyetemi sportra vetjük. Különösen in­dokolt ez akkor, ha az adott felsőoktatá­si intézménynek élvonalbeli csapatai vannak. Jó példa erre a Közgazdasági Egyetem, amelynek sportéletébe Tóth Andorné Testnevelési Tanszékvezető segítségével pillanthatunk be.- Kezdjük a kosárlabdával - vág a dolgok közepébe -, már csak azért is, mert a diákok közül ezt a sportágat űzik nálunk a legtöbben. A lányok az NB I-ben szerepelnek, célunk a bentmara- dás. A csapatban nincs külföldi játékos, szemben a vetélytárs klubokkal, ez jócs­kán megnehezíti a dolgunkat. Amire tá­maszkodhatunk, az az utánpótlás, e téren viszont nem állunk rosszul. A leg­kisebbektől (8-9 évesek) kezdve renge- teg gyereknek biztosítunk edzéslehetőséget, 15 leánycsapatunk van, közülük a kadettek a másodosztály­ban játszanak. A férfiak is NB II-esek, s a feljutás határán állnak. Van öt tarta­lékgárdánk, - az itt végzett egykori hall­gatókból tevődnek össze. A röplabdás lányok évek óta tartják helyüket az élvonal középmezőnyében, a budapesti első osztályban szereplő fi­úkról pedig fontosnak tartom megemlí­teni, hogy mindnyájan egyetemista korúak, kollégisták, és kiváló szellemű csapatot alkotnak. Cselgáncscsapatunk másodosztályú és - a múlthoz hasonlóan - Horváth István keze alatt jelenleg is nagyszerű versenyzők nevelődnek. Női asztalitenisz csapatunk az NB II. élvonalában a feljutásért hadakozik, míg a fiúk a budapesti és a kerületi baj­nokságokban szerepelnek. A teniszt jobbára tanárok űzik, har­mad- és negyedosztályú szinten, gond, hogy nincs pályánk, ahol rendszeresen készülhetnének.- A többi sportág számára adottak a feltételek?- Három tornateremmel rendelke­zünk, ezen kívül két kisebb helyiség kö­zül az egyiket kondicionáló teremmé alakítottuk, a másikba pedig két ping­pongasztalt állítottunk fel. Örömmel mondhatom, hogy a termeket maximá­lisan kihasználjuk, az egyikből például elektromos függönnyel leválasztottunk egy részt a cselgáncsozók számára. De hogy az élet nem fenékig tejfel, arra bizonyíték, hogy - miután felújítottuk a tornatermeket - a Műegyetem bejelen­tette igényét Kinizsi utcai épületünkre, ami régen az övék volt. Jelenleg is nagy harcban állunk velük.- Nézzük a kellemesebb oldalt! Már hallottunk az igazolt sportolókat verse­nyeztető szakosztályokról, de mi a hely­zet az „amatőrökkel”?- 1987-től működik Diák Sport Kö­rünk, melynek átlagban 400 hallgató tagja. Bajnokságok tömegén veszünk részt, külföldre járunk és magunk is szervezünk tornákat. Kosárlabdában, röplabdában, sakkban és kispályás foci­ban folyamatosak a versenyek, de kézi­labdában is indulunk tornaszerű rendezvényeken, ezen kívül vannak táj­futóink, természetjáróink, és népszerű­ek a téli sítáborok is. A DSK rendezi az Afrika Bajnoksá­got, melynek küzdelmei éjjel (!) zajla­nak a tornatermekben, többnyire fociban és kosárlabdában. Kezdetben hajnali ötkor még dübörögtek a labdák, most már azért három óra körül befeje­zik a srácok. Megjegyzem, hogy nemcsak ők, ha­nem az igazolt játékosok is úgy mond szerelemből játszanak, a Magyar Táv­közlési Vállalat csupán az utánpótlást támogatja. Ám így is óriási a segítség, amit tőlük kapunk. Tán mondanom sem kell, hogy rengeteg pénzünk elfolyik a játékvezetői és orvosi díjakra, az utazá­sokra, szerelésekre - egyszóval méreg­drága a versenyeztetés. Női kosárlabda csapatunkat két évig a Masped támogatta, de ennek most vé­ge lesz, mert nagyon magasak a cég elvárásai. Azt már én jegyzem meg, hogy az egyetemisták példája is ékesen bizo­nyítja: szerelemből is lehet sportolni. Még az sem elképzelhetetlen, hogy így lehet igazán. Napnál is világosabb Február és március fordulója, a tavasz kezdete. Vasárnap déle­lőtt, kint ragyogó napsütés, bent a csarnokban mégis tömeg. Renge­tegen kíváncsiak a jégkorongbajnokság döntőjére, és a hoki szerelmeseinek nem is kell csalatkozniuk. Az első meccsen veresé­get szenvedett UTE állva hagyja a Fradit, jöhet a hosszabbítás. Magyar pályán ritkán látható iram, igazi arénahangulat. Az orosz Oreskin pazar szóló végén döfi „hirtelen halálra’ ’ a lilákat - hab a tortán. Mert a jeges hétvége csemege volt az ínyenceknek is. Három napig a kicsiktől a legnagyobbakig minden korosztály beköltözött a BS-be, és a mérkőzések újfent igazolták, hogy korai temetni a magyar hokit, csupán hasonló feltételeket kell teremteni működésé­hez. Arról nem is beszélve, hogy a felnőttek összecsapásain többen voltak, mint manapság egy-egy labdarugó-mérkőzésen. Az oly sokat szidott közönség „balhémentesen” szurkolta végig a találkozókat, mintegy alátámasztva a tényt: európai körülmények között ők is „európaibbak”. Szerény véleményem szerint a napnál is világosabb, hogy egy rendezvényt, amely három napon belül kétszer is kicsalogat ötezer embert a lelátókra, fokozottan meg kell becsülni. Legyen az sport, zene, vagy bármi más. A tavaszelőn ilyen rendezvény volt a jégkorongbajnokság dön­tője. Bebizonyosodott, hogy az embereknek kell a hoki, mégpedig a közönség nagy úr. Ezért példamutató módon kell kiszolgálni, ahogy azt a jégkorong tette. Érsek Tibor 15

Next

/
Thumbnails
Contents