Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. április / 4. szám
Senki többet? harmadszor LAKASARVERES Cél vagy eszköz egy lakás? Vannak tájai a világnak, vannak rétegei a magyar társadalomnak, ahol az ingatlan nem egy célt testesít meg, hiszen a tulajdonosok nem ragaszkodnak inuk szakadtáig egy-egy téglához vagy tetőcseréphez, hanem sorsfordulóikhoz kapcsolva akár egyik pillanatról a másikra cserélnek lakást, lakóhelyet... Mert cserélhetnek. Van ilyen, de az emberek túlnyomó többségének egy lakás szinte az életcélt jelenti. Márpedig, lakáshoz jutni manapság sem könnyű, főként új lakáshoz, egyrészt, mert új lakás kevesebb épül, másrészt pedig, lakásvásárlási esélyeink pénztárcánk szegénysége okán meglehetősen lecsökkentek. Megnőtt a kis lakások - a valamiképpen megfizethető lakások ázsiója. •** A Polgármesteri Hivatal vállalkozási irodája az év elején pályázatot írt ki a Tűzoltó utca 19. szám alatti társasház lakásainak versenytárgyalás útján, készpénzért történő értékesítésére. A pályázati tárgyalás március 3-án volt a Bakáts téri hivatalban... A pályázat, a versenytárgyalás alapfeltétele volt, hogy a pályázónak meg kellett fizetnie ötvenezer forint foglalót, amit a befizetési csekk bemutatásával igazolnia kellett. A foglaló a törvények szerint olyan összeg, amit a vevő elveszít abban az esetben, ha eláll a vásárlástól, azonban sikeres vásárlás esetén az összeg beleszámít a vételárba. Amennyiben az eladó gondolná meg magát és elállna eladási szándékától, úgy a kapott foglalónak kétszeresét köteles megfizetni... A szabály világos - az ügyfelekkel a szabályokat ismertették, egyszer, kétszer, háromszor... A március harmadikai tárgyaláson mégis akadt, aki ezen foglaló befizetését nem tudta igazolni, vagy nem fizette be, mondván-magyarázván, hogy nem tudhatta előre, milyen eséllyel indul. így aztán a foglaló hiányában nem felelt meg a tárgyalás feltételeinek - pályázó „ellenfele” nagy megkönnyebbülésére, hiszen neki így nem volt kivel versenyeznie, hozzá is jutott a lakáshoz a négyzetméterenkénti kikiáltási áron. A pályázati tárgyalás nyertesei számára, persze, a „győzelem” csupán egyfajta előszerződést jelent, a véglegességet az hozza meg, ha a vevő a teljes vételárat hatvan napon belül befizeti. **• A Tűzoltó utca 19. szám alatti társasház tömbrehabilitációs környezetben lévő, hagyományos szerkezetű, teljesen felújított épület, a korábbi két szint fölé egy új, harmadik szintet húztak az építők. A megvételre kínált egy, másfél és kétszobás komfortos lakások induló ára négyzetméterenként harmincezer forint volt. Aki az ingatlanpiacra valamennyire is odafigyel-és alá lakást akar venni, az odafigyel! -, tudja, hogy kedvező lehetőséggel találkozik: a Ferencvárosban ma az építési telekárak is 18-30 ezer forint között mozognak, négyszögölenként. Bugár Józsefné, a vállalkozási iroda munkatársa mondja, hogy a meghirdetett tizennégy lakásra tizenhét pályázat érkezett, a tárgyalás nyomán hét lakás talált gazdára - illetve, talál, amennyiben a teljes vételárat- befizetik a nyertesek. A pályázatok közül kettő érvénytelen volt, mert nem feleltek meg a kiírás feltételeinek, négy pályázó pedig nem jelent meg a tárgyaláson. A kikiáltási árhoz képest számítva az elkelt lakások közel kétmillió forintos plusz bevételt jelentenek az önkormányzat számára. A kis lakások elkeltek - a nagyobbak a következő pályázat nyomán tán gazdára találnak. S bár a lakások ilyen formában történő értékesítését üzleti szempontok vezérlik, a harmincezer forintos kikiáltási ár jelzi a Polgármesteri Hivatal szociális indíttatású szándékát: a szűkösebb anyagi lehetőségekkel bíró rétegeknek is legyen lehetőségük, esélyük a lakáshoz jutáshoz. h.á. Hétköznapi ünnepek Fánk az idős embereknek IVlanapság riportok tucatjai jelennek meg a szegénységről: nem csupán azo- kéról, akik a szemétben kutatnak, hajléktalanná váltak, munka és perspektíva nélkül tengődnek, de a szociális intézményekéről is, melyeknek eredendő feladata volna a legrászorultabbak és legelesettebbek befogadása. Talán már senki sem érti, miért éppen azok a bölcsődék, óvodák, napköziotthonok kerülnek a megszűnés szakadéknyi peremére, melyekben még nemrégiben is jutott hely és étel - mert volt támogatás - szegénynek, szegényebbnek és legszegényebbnek - miközben alapítványok születnek az elit intézmények támogatására? Milyen messzi már az az időszak, - állapíthatjuk meg nosztalgia nélkül amikor szocialista brigádok jártak óvodákba ugyanúgy, mint öregek otthonaiba, hogy naplójukban kipipálhassák a feladatot! Mondjuk: virággal és ajándékkal felköszöntöttük Rózsi nénit a hetven- ötödik születésnapján. Ahová az adománynak, az emberinek cl kell jutnia, ott most nem a külsőség a fontos: a mindennapi kenyér. A Ferencvárosban a múlt évben már akadt ilyen kezdeményezé. A Pannini Olasz-Magyar Kft a Humán Szolgáltató Irodával kötött megállapodás szerint hetente egy alkalommal péksüteménnyel látja el a kerület valamelyik bölcsődéjét és óvodáját. A mostani, azóta is egyre növekvő árak mellett, anélkül, hogy ne tudnánk: ez a reklám helye is - valódi jókedvű adakozásnak tarthatjuk. Még akkor is, ha tudható, hogy a Kft és az önkormányzat között megállapodás született: a cég így jutott előnyhöz a közterületfoglalási engedélyek terén, de jótékonykodása mellett ugyanúgy fizeti a közterület-használati díjat, mint mások. Csak éppen adakozik is: hetente egyszer. S az a bölcsődés, vagy óvodás, aki ropogós kiflit avagy zsemlét majszolhat aznap ingyen, valószínűleg azt sem tudja, mi is lehet az a bizonyos „közterülethasználat”. Akik már többet tudhatnak erről, a nagypapák és nagymamák, ők is átélnek márciustól egy ilyen hétköznapi ünnepet: a „Bécsi fánkot’ ’ árusító Kft állt elő legutóbb hasonló ötlettel. Árusítási lehetőségért folyamodtak, de cserébe felajánlották, hogy nyugdíjasok napközi otthonaiba, idősek klubjaiba visznek alkalmanként a süteményükből. S bár véget ért a farsang, a böjti szelek idején is jólesik egy kis bécsi fánk. Alku, reklám? Bárcsak több akadna, hogy az Önkormányzat is áldását adhassa jótékonykodásukra. Blaha Márta 12
