Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. március / 3. szám
Kérdések Rácz Lászlóhoz Rácz Lászlót a foci szerelmeseinek nem kell bemutatni. Aki nem ismeri, annak itt a lehetőség, hogy közelebbről megismerkedjen vele.- Laci, először azt kérdezem, ami mindenkit foglalkoztat: egészséges vagy?- Rendben vagyok. Kipihentem magam, túl vagyok a vizsgálatokon, teljes értékű munkát végzek. Havonta jártam egy professzorhoz az utóbbi időben, előtte hetente kétszer-háromszor kellett kezelésre mennem. Még hátra van egy-két utókezelés, ezután remélem, elfelejthetem a betegséget.- Milyennek ítéled meg a csapat őszi teljesítményét?- Voltak mérkőzések, amelyeken a csapat nagyon jól játszott, de voltak olyanok is, amelyeken gyengébben. Úgy érzem, szerencsénk sem volt, feljebb végezhettünk volna a táblázaton. Muszáj lesz tavasszal pótolni az elhullajtott pontokat, de most már nehezebb utolérni az éllovasokat. Több pontot kell szereznünk, mint ősszel, de az esélyünk megvan erre.- Nem játszottál sokat az ősszel. Milyen formában vagy?- Sokan példálóznak nekem egykori kijevi formámmal, de azt hiszem, erről egyelőre nem érdemes beszélni. Nagyon messze vagyok még tőle. Hosszú volt ez a kihagyás. Vannak sportolók, akik megsérültek, mondjuk húzódást vagy szakadást szenvedtek és emiattnem játszhattak egy ideig. Ez adolog egyik része. Nekem azonban a fél szervezetem le volt bénulva, gyakorlatilag az egyik oldalam teljesen, ezen pedig sokkal nehezebb túllenni, mint akármilyen más sérülésen. A történtek főleg lelkileg viseltek meg. Olyan érzésem volt, mintha élőiről kellene kezdenem és ez sem bizonyult könnyűnek.- Van esélyed arra, hogy utoléred magad?- Az az igazság, hogy alkalmazkodnom kell az új körülményeihez is - próbálom megszokni őket -, de ez sem megy zökkenők nélkül. Más bajnokság, más csapat, más mentalitás. Szeretném legalább megközelíteni a régi formámat, s ha ez nem sikerül, akkor inkább abbahagyni a játékot. Teljes erővel készülök, maximális teljesítményt szeretnék nyújtani, de ha nem megy, akkor vége. Középszintű focista nem akarok lenni.- Mit gondolsz, be tudsz kerülni Nyilasi csapatába?- Mint már mondtam, két lehetőségem van: vagy bekerülök vagy nem. U tóbbi esetben abbahagyom a játékot.- Mondasz egy helyezést a bajnokság végére, amivel elégedett lennél?- Teljes erővel a bajnokságra kell koncentrálni, s ha ez így lesz, akkor bekerül a csapat az első három közé. Nehéz menetelés lesz, sok függ majd attól, ki hogyan rajtol. El tudom képzelni, hogy azok a csapatok, amelyekjelenleg élen állnak, visszaesnek és helyet cserélnek a mögöttük levőkkel. A szakvezetés a bajnokság előtt megfogalmazta elvárásait, célként a dobogót jelölte meg. Nekünk azért kell most mindent megtennünk, hogy megfeleljünk a vezetés és a közönség elvárásainak.- Te, aki klasszisokkal fociztál együtt, hogy látod a mai Fradiból kik lehetnek európai szintű játékosok?- Sok a fiatal a csapatban és azt nyugodt szívvel állíthatom, hogy vannak tehetségek. De ahhoz, hogy európai szintre kerüljenek, nem elég a magyar bajnokságban bizonyítani, meg kell tenni ugyanezt a válogatottban is. Ott azonban még nincsenek olyan játékosok, akik igazából bizonyítottak volna. Egyelőre csak „magyar klasszisokról” beszélhetünk. Továbbmegyek. Külföldre kell szerződniük, mert az kevés, hogy itthon sztárok, meg kell erősödniük egy kemény bajnokságban, hogy felfigyeljenek rájuk a kontinensen. Azt hiszem, minden sportszerető szurkoló nevében mondhatom: nekünk az lenne a legnagyobb boldogság, ha Rácz Lacit újra a pályán láthatnánk, zöld-fehér mezben. É.T. A futballista is ember A téli alapozás idején beszélgettem Keresztúri Andrással, aki a Fradiból a válogatottságig vitte, jelenleg pedig az MTK-t erősíti. Már amennyire. A mai MTK-ban ugyanis csak egy jó Keresztúri lehetne húzóember. O viszont - saját bevallása szerint - egyelőre nem az, mert mint elmondta, a vártnál jobban megviselte az átigazolása körüli hercehurca. Aki emlékszik rá, joggal teheti fel a kérdést: már miért ne viselte volna meg? Hiszen emberek vagyunk. Sokak nézete ellenére nem átallom megjegyezni: a futballista is az. Nem egyszerűen „csak” futballista. Hja, kérem, itt van a kutya elásva! A szurkolók, a sajtó, egyszóval, a nagy- közönség fennhangon tüntet a vérbeli profizmus mellett. A képlet világos, mint a vakablak: anéző azértvan,hogy szórakozzon és kiabálhasson a pénzéért, a sajtó azért, hogy minősítsen, a játékos meg azért, hogy igazi profi módjára focizzon. Azon a pályán, annak a csapatnak a mezében - még egykori szeretett csapatotok ellen is. Sőt, főként akkor! Csakhogy van ám itt egy bökkenő, mégpedig az, hogy ez nem gyerekjáték. Van, akinek megy, de van, akinek nem. Veregessük vállon az egyiket, - és legyünk türelmesek a másikhoz, hisz neki nehezebb a dolga. Adjunk rá időt, hogy újra megtalálja régi önmagát, mert ő is egy a sok közül, aki miatt meccsekre j árunk. Érsek Tibor 15
