Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. október / 10. szám
Ferencváros kontra Uj Magyarország Felfigyeltek ránk a kerületen túl is: augusztusi számunk vezércikke felkeltette az Új Magyarország érdeklődését. Ennek örülünk, minden vélemény, legyen az ellenvélemény akár, segít a vélemény végső megalapozásában. A csipkelődést sem kell ilyenkor komolyan venni! Amiért most lapunkban újra visszatérünk a témára, annak oka az, hogy Mire az a (dísz)polgári elégedetlenség című reagálásunkat, melyet azonnal elküldtünk a napilapnak, ott a mai napig sem kapott nyilvánosságot. Megtesszük tehát helyettük mi, lehet, hogy így többen olvashatják majd...- Szerkesztőség (Dísz)polgári elégedetlenség Hiába, az ember már csak ilyen: bevallja vagy sem, tikolja vagy hangoztatja, a szive mélyén lokálpatrióta. Lehet könnyed világpolgár, érezheti magát egyaránt otthon a 42. utca sarkán, a Grand Boulevardon vagy éppenséggel a Recfi’r Bahn kétes környékéi, legbclül ott dolgozik fáradhatatlanul az a kis krampusz, amelyet úgy hívnak kötődés. Megygőzödésem, így van ez i rendjét. Tisztában lehetnek ezzel efflik fiat inás körüliünk önkormányzatának vezetői is, mi főbb számítanak is a számukra bizalmat szorozott pilgórok jó értelemben vett lokálpatrionizmusára. Vélhetően nem is fognak csalatkozni. Aki egy kicsit is ismeri a városrész múltját, példák hosszú sorával tudná igazolni, az itt lakóknak mindig, minden körülmények között fontos volt, hogy odafigyeljenek arra, aminek részesei, lakóhelyük mindennapjaira az apró-cseprő ügyektől, az országos méretű problémákig. Ennek a kerületnek a sorsát - ha tehették, ha engedték nekik - egyaránt alakították a „kis" és „nagy" emlvrek". Ok nyúltak a zsebükbe, amikor arról volt Szó, bogi/ legyen egy csapit, amelyik a kerület nevét viseli, s amelyikről akkor még tahin senki sem sejtette, hogy majdan világszerte megismerik. Ők álltak ott, fittyet hányva a stadion körül karnyújtásnyira ásitozó ágyú- esőtekre, azon az oktöleri délutánon, amikor ugyanez a csu/ml kapta vissza a nevét és zöld-fehér színét. De még a „letelepülök" is sajátos szempontok alapján választják meg éppen itt új lakóhelyüket. Egyik kollégám például gondosan ügyelve keresett lakást az Üllői úton, nehogy mégcsak véletlenül is a páratlan oldalra kerüljön, hiszen az már józsefvárosi „felségterület". Szóval egyáltalán nem felelőtlenség alapozni erre a sajátos hazaszeretetre. Persze nem mindegy mindezt hogyan teszi az ember. A kerület névé viselő havilap legutóbb például arról tudósított, hogy újjászületőben egy másutt már jól ismert hagyomány: a jövőben a kerület díszpolgárokkal is büszkélkedhet. A feltétel, ha valaki hozzájárul a Ferencváros „gyarapodásához, hírnevének öregbítéséhez, életművével, kiemelkedő munkásságával. A kitüntetés odaítélésére a képviselők egynegyedének - vagy legkevesebb 200 ferencvárosi polgárnak - kell javaslatot tennie". Ezt adta hírül a lap No meg azt is, hogy az FTC idén bajnokságot nyeri labadarúgócsapata szóban (!) már meg is kapta a kitüntető címet. Telek András például büszkén állíthatja magáról, hogy annak a kerüldnek a díszpolgára, amelynek tíz év után társaival isméi bajnokságot nyert. Állíthatja, de nem bizonyíthatja. Mert egyelőre - ugyancsak a lap szerkesztői szerint - csak erkölcsileg tekinthetők díszpolgárnak a fiúk. Hogi/ hivatalosan is megkapják, ahhoz már csak a BEK-trófeát kéne vitrinükbe helyezniük. A feltétel tehát egy olyan eredmény, amely még egyetlen magyar-lab- \ darúgócsapitnak sem sikerüli elérnie, s amelyre az dkövctkczendö évekhm \ aligha lesz reális isély. Mondhatni bagatell... Ki tudja, azért talán érdemes lenne megkérdezni néhány ferencvárosi polgárt is, mondjuk kétszázat - de lehet kétezrd is -, vajon nekik is ez a véleményük? Addig is, mint a kerület lakójának nekem is lenne egy javaslatom. Legyenek a lap szerkesztőségének tagjai Ls ferencvárosi díszpolgárok. Csupán j csak azt igazolják, hogy mindannyian legalább háromszoros Pulitzer-dí- ! jasok... (nagy) Mire ez a (díszpolgári elégedetlenség? (nagy) megtiszteltetés érte kicsiny szerkesztőségünket: az országos (jelentőségű) napilapban, az Új Magyarország augusztus 29-iki számában (nagy) "megglosszázta" az újonnan bevezetett^ ferencvárosi díszpolgárságról lapunkban (Ferencváros) megjelent elmélkedésünket. Nem az új intézménnyel van baja, sőt mint ferencvárosi illetőségű díszpolgár (?) lokálpatrióta hevülettel helyesli az önkormányzat díszpolgárságról született döntését. Baja azzal a megjegyzésünkkel akadt, amely szerint a Fradi labdarúgóinak - szerintünk - egy magyar bajnokság után még nem, de egy BEK- győzelem esetén már mindenképpen kijárna a megtisztelő titulus. A sportot ma is kizárólag "futball-szemüvegen" keresztül szemlélők persze a kézilabdában, vízilabdában, netán birkózásban elért országos bajnoki címet nem tartják azonos értékűnek a labdarúgó "babér"-ral, de (nagy) is emlékezhet rá: a Fradi labdarúgásban is elért már világra szóló eredményeket, pl. a VVK (az UEFA Kupa elődje) elnyerésével, vagy Albert Flórián aranylabdájával. Nos, mi ezúttal valami ilyesmire gondoltunk - akár a nosztalgia jegyében is. Azt is hozzá kell tennünk, ha Komáromi, Sike vagy Növényi Barcelonában megismételte volna korábbi fényes eredményét, minden bizonnyal "polgári" elismerésben is részesült volna itthon. Mint Pakson a cselgáncsozó Kovács Antal, akiről az olimpia előtt - talán edzőjén és önmagán kívül - senki nem állította volna, hogy ilyen dicsőséget szerez hazájának. Ami pedig a Pulitzer-díjat illeti, ha (nagy) majd részesül benne, talán számunkra sem lesz az elérhetetlen álom... Somogyi Zoltán^ felelős szerkesztő SZÜLŐK ISKOLÁSOK KÖZÜLETEK figyelmébe ajánljuk különleges kínálatunkat! A v^utettbenj Unokát” írószer-, ajándék- és papírkereskedésben iskolacikkek, írószerek, táskák és irodaszerek nagy választékban! Budapest IX., Ráday utca 53. (a Bakáts térnél) • 5 4
