Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)
1991. november / 4. szám
Csináld magad! Mi újság a Kemikálban? Építkezünk. Mostanság éppenséggel egyre kevésbé, egyre kevesebben. Aki új építkezésbe fog, pénze jóval azelőtt elfogy, hogy közel jutna a befejezéshez; a fűtés még csak-csak belefér a költségvetésbe, de jónéhány szakipari munka elmarad—a burkolás, a tapétázás, a festés-mázolás például. Kölcsönkérünk baráttól, ismerőstől, rokontól tek óta vegyi jellegű anyagokat gyártottak itt. Kezdetben volt például a kocsikenőcs, amikor még kocsik voltak, aztán megjelentek a kőolajszármazékok, a kátrány- és bitumen termékek. A háború alatt, a közeli kőolajfinomító bombázása során a telep gyakorlatilag megsemmisült, jórészt csak romok maradtak. Az államosítás után a régi tulaj— de egyre kevesebb a kölcsönképes ember közelünkben; rákapcsolunk a munkában, további állásokat vállalunk, meghajtjuk magunkat némi pénz reményében, s ha összegyűlik valamicske a brifkóban, rögtön festéket veszünk rajta, miegymást. S ha szusszanásnyi időnk van, pihenésképpen befejezzük az elmaradt munkákat saját magunk; egy rossz álla - potú lakás felújításakor is jószerivel magunk végzünk mindent. Spórolunk. Megtanultunk bánni az építőanyagokkal. Az árak egyre inkább rákényszerítik az embereket arra, hogy az egyszerűbb munkához ne hívjunk mesterembert— mondja Koniorczyk Béla, a Kemikál — a Tagló utcai Építési Vegyianyagok Gyára — igazgatója. Ezt a gyárat jó százhúsz évvel ezelőtt alapította dr. Helvei Tivadar, s a kezdedonosokat elzavarták, ám az építőipari segédanyagokat gyártó cégekkel nem sok mindent tudtak kezdeni az új gazdák; az üvegcsiszolási kísérlet se vált be. Az ötvenes évek iparpolitikája minden céget besorolt valamilyen felügyelet — lényegében nem szakmai felügyelet — alá, s az itt gyártott segédanyagoknak nem sok becsülete lett. A hatvannyolcas reform lendített egyet a gyáron, elkezdődött egy viszonylag intenzív fejlesztés, s a hetvenes években kialakult a jelenlegi gyártási szerkezet. A „középkategóriás” gyár mára jó hírnevet szerzett magának. — Az első fejlesztési elképzelés az volt, hogy a Tagló utcai gyár teljes rekonstrukcióra kerül — mondja Koni- orczyk Béla. — De aztán mégis az a döntés született, hogy Barcson épüljön fel egy közép-európai színvonalnak megfelelő gyár. A barcsi beruházás kamatait visszafizetve mára nyereséggel működhet a vállalat. — Milyen privatizációs elképzeléseik vannak? — A vállalat nagy valószínűséggel a részvénytársasági formát választja. Szeretnénk megőrizni az egységet, nem biztos hogy egy másfajta szervezeti formában ez lehetséges lesz. — Milyen termékeik vannak? — Bitumen feldolgozással foglalkozunk, tömítőanyagokat, vízüvegolda- tokat, betonadalékszereket gyártunk, ez körülbelül hetvenöt terméket jelent. — A Tagló utcai gyár számára mit hozott az új piaci helyzet, az egyre differenciáltabbá váló vásárlóerő? — Az az igazság, hogy ma már nincsenek „nagy” vevők, a vásárló cégek igyekeznek minél kisebb raktárkészlettel dolgozni, így mindenki csak annyit vesz termékeinkből, amennyire éppen szüksége van, amennyit rögtön fel is használ. Valaha három műszakban üzemelt ez a gyár, hogy az igényeket kielégítse, ma már erre nincs szükség. Termékeink egyre kedveltebbé válnak a lakosság körében, bár intenzív bolthálózatunk alig három éves múltra tekint vissza. A vállalat minden gyártelepén — így a Tagló utcában, Barcson, Újkígyóson, Debrecenben — saját tulajdonú boltunk működik, mintaboltunk van a hetedik kerületi Somogyi Béla utcában, s országszerte úgy ötven boltban megtalálhatók termékeink. A bolthálózat segít bennünket a talpon- maradásban, de meg kell mondanom, hogy nem csak a pénz van ebben segítségünkre, hanem hírnevünk is. A vásárlók megfizetik az általunk produkált műszaki tartalmat és szolgáltatást, és az időt is, amit a felhasználás során megtakarítanak, mert például nem kell szakembert hívniuk. Csináld magad — a Kemikál segítségedre van. De ez itt nem a reklám helye. Arról van szó, hogy a vállalat marketingszervezete alapos, érthető tájékoztatást mellékel termékeihez. Már-már átképez bennünket, új szakmát ad kezünkbe. Aki akar, lehet akár glettelő- mester is... piktor, vízszigetelő. Akármi lehet — ha spórolni kénytelen. H.Á. 11 Fotó: Váraljai Szandra
