Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)
1991. október / 3. szám
A század derekán Ferencvárosban is meggyorsul az évszázados késésben toporgó polgárosodás és kapitalizálódás. Az 1848-49-es évek ismert történelmi eseményei csak néhány évre állították meg a fejlődést, az 1860-as évek idején még a Reformkorban megindított gazdasági fellendülés egyértelműen a kapitalizálódás jegyeit viselte. A majdani modern gyáripar alapjainak lerakásában a mi városrészünk is becsülettel teljesítette a ráháruló feladatokat. Levéltári és gazdaságtörténeti kutatások szerint az első ferencvárosi ipari üzem 1815-ben egy bőrgyár volt. Jordán Viktor nevű tehetős timármester alapította a Két Nyúl (Lónyay) utca és a Közraktár utca között fekvő futballpályá- nyi területen, a mai 25. számú ház helyén. A másik legrégebbi üzem, az előzőekben már említett mész- és téglaégető üzem, Steinberger mester alapítványa, a mai Haller utca vonalától délre, a régi vonalárok mentén. A Reformkor törekvései, az 1840. évi — a gyárakról szóló — XVII. törvény, végül az 1841-ben Batthyány Lajos gróf elnöklete és Kossuth aligazgatósága alatt megszületett Iparegyesület hatására az üzemek és a gyárak alapítása felgyorsult. 1840-ben (más adatok szerint 1846-ban) Zwack József morvaországi zsidó szeszfőző gyárat alapít a mai Boráros tértől délre a Duna-parton, ezzel megveti a későbbi „Unicum” gyár alapjait Ugyancsak a Két Nyúl utcában Vidacs István bánátkomlósi lakatosmester mezőgazdasági gépek készítésére gyárat alapít. 1843-ban - tőkehiány miatt — társult Röck Istvánnal, és megnyitják Pest egyik legelső vasöntödéjét. Vidacs a gépműhelyében főképpen mezőgazda- sági eszközöket gyártott, a Vidacs-féle módosított ekével igen nevezetes és keresett terméket forgalmazott. A Két Nyúl utca kedvelt hely lehetett, ugyanebben az évben Schlick Ignác budai öntőmester Pest negyedik öntőműhelyét nyitja meg az utcában. A mai Kálvin tér mögötti fa- és fűrésztelepek idevon- zották a fa- és bútoripar vállalkozóit. A legnevezetesebb iparos Gregersen Guilbrand norvég ácsmester, 1847-ben telepszik meg a Két Nyúl utcában. Eleinte alkalmazott, 1860-ban önálló vállalkozó, többek között ő készíti el az Operaház belső díszítését, és az Andrássy út fából készült útburkolatát. 1875-ben a ferencvárosi telephelye már egy 600 munkást foglalkoztató nagyüzem. Amikor 1910-ben meghal, 19 gyermeke és 42 ferencvárosi ingatlana marad hátra, a legszebb a mai 29. szám alatti palotája. A kerületben két dohánygyár működik, az Üllői út elején az első pesti dohánygyár, a másik a Lónyay utca 36. számban. A Szabadságharc utáni ipari fejlődés nyitányaként a mai Bakáts tér és a Gálya utca között a Machlup-féle bőrgyár nyitja meg kapuit, amely azután 95 munkásával, összesen 25 lőerős két gőzgépével hosszú ideig a város legnagyobb bőrgyára lesz. Ebben az évben nyílik a Vágóhíd utcában az „Albumin” 15 munkással, és a későbbi Gizella malom helyén a „Kártoló Fonóda”. Az események egyre gyorsulnak, tényleg „gomba módra” szaporodnak a gyárak és a különféle üzemek. A hagyományosan ferencvárosi iparágat, a malomipart a hatvanas években éri el a konjuktúra hulláma. 1860-ban két őrlető üzemel: a Molnárok és Sütők Gőzmalma és a Concordia Gőzmalom, 1869- ben csatlakozik hozzájuk a Király Malom, 1880-ban a Gizella Malom. A maloi- parhoz kapcsolódik az 1883-ban átadott Elevátor is. Ez a Boráros tér magasságában a Duna partján álló üzem, a hajón érkező gabona- és egyéb szállítmányok gépesített kirakodását végezte, a második világháborúban elpusztult. A mezőgazdasághoz kapcsolódó másik iparág kon- juktúrája sem hagyta érintetlenül Ferencvárost. 1869-ben megkezdik a Budapesti Marhavágóhíd építését, mely három év alatt elkészül. 1888-ban Herz Ármin szalámigyára nyílik meg. A Sertésvágóhíd és a Tóth Kálmán utcai Hűtőház már csak a következő században épülnek. A rÜKTjiiL* VAKUtb TÖRTÉNETÉBŐL IV. Az újnak számító vegyipar is meggyökerezik a negyedben, a lebontott katonai kórház mellet Enyvgyá- rat alapítanak, 1867-ben Spódium néven a Hungária Vegyiművek őse kezd üzemelni, 1890-től a Hungária Műtrágya Kénsav és Vegyipari Rt. az ország legnagyobb vegyigyára. A század végén még két fontos objektum létesül, a Soroksári úton a Magyar Fémárú- és Lámpagyár (a későbbi Fegyver és Gépgyár), valamint a Ferencvárosi Gázgyár. Az immár hatalmas gyáripar igénye, majd az 1872- es ipari törvény IX. cikkelye nem hagyta érintetlenül a kerület közlekedési struktúráját sem. A fenti törvénycikk elrendeli a vas- úthálózat bővítését. A Kül- ső-Ferencvárosban 1877- re átadják a Ferencvárosi Pályaudvart, a Duna-par- ton pedig a MÁV Dunai Teherpályaudvarát. Ugyanekkor indul meg a közlekedés a déli összekö- tő-hídon. Végig a Duna- parton felépülnek a közraktárak, e program keretében adják át 1896-ban a Ferenc József-hidat is. Ferencváros iparának fejlődése pontosan tükrözi Magyarország helyzetét; az élelmiszeripar, azon belül is a malomipar túlsúlyát a vas- és fémipar, de főképpen a vegyipar és a textilipar rovására. Ugyanakkor a város — és Ferencváros — gyári termelésének ilyen gyors fejlődése különösen erősen hatott a magyarországi belső piacra, ennek kialakulása a városfejlődéssel mindvégig szoros összefüggésben zajlott le. Horváth F. Miklós 12
