Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)
1991-01-02 / 1. szám
A boldogság ára Átmeneti vagy végleges legyen? A pályázaton nyert lakás megtekintési engedélye egyebek között arról szól, hogy a boldog nyertes a házfelügyelőnél vagy gondnoknál talál kulcsot, s az engedély hat napig érvényes... . - Nekem most van is lakásom, meg nincs is - mondja Osztolykán Teréz a Gubacsi út huszonhatban, szemben a „fegyvergyárral”, kezében a megtekintési engedéllyel. - Megnyertem az Aszódi út 21. szám 331-es lakását, nyilatkoznom kell, hogy megfelel-e számomra, elfogadom-e. Ha nem fogadom el, hosszú-hosszú ideig semmi reményem, hogy lakáshoz jussak. Ha elfogadom, akkor azt látatlanban kell megtennem. Ugyanis... Ugyanis: a szóban forgó lakás bérlője augusztusban elhalálozott, azonban az elhunyttal nem közös háztartásban élő élettárs és az elhunyt kiskorú unokája, mint jogos örökösök az ingóságokat nem tudták megosztani békességgel, s amíg a hagyatéki eljárás le nem zajlik, az élettárs a bérleményt, úgymond lepecsétetette a Polgármesteri Hivatallal, s a kulcsot magánál tartotta. Meglehet: jogosan tette ezzt? Márpedig: ezt a lakást Osztolykán Teréz elnyerte a pályázaton, és kezében a megtekintési engedély...- Azt mondta az elhunyt élettársa, nagyon sajnálja, de nem engedhet be, ő maga se teheti be oda a lábát, hiszen a záron rajt a Polgármesteri Hivatal pecsétje. Most mit tegyek? Osztolykán Teréz néhány év kegyetlenül rossz házasság és másfél éves pereskedés után úúgy gondolta, hogy legalább gyermekét igyekszik megmenteni: „döntöttem, nem perlekedem tovább azért a szoba-konyháért, amit a volt férjem minden áron meg akart tartani magának, és kislányommal az utcára mentem” - mondja Osztolykán Teréz. Osztolykán Teréznek 1983-tól van érvényes lakásigénylése; 1987-ben kapta ezt a huszonkét négyzetmétert a Gubacsi huszonhatban. A százforintos illetékbélyeg lerovása és Osztolykán Teréz kérelme nyomán az 1990. júniusban született közegészségügyi vélemény megállapította: ,// lakás az egészségre ártalmas." Tudjuk: levegőt venni is ártalmas bizonyos ólmok, kének, miegyebek okán, s tudjuk, maga az élet is ártalmas néhanap. De élni kell. S lakni hogy? Ahogy lehet, ahogy muszáj... ameddig lehet. A tavaly decemberi közegészségügyi vizsgálat már kimondta erről a lakásról: „állandó emberi tartózkodásra nem alkalmas”. Magyarán szólva: lakhatatlan?- Voltak időszakok, amikor a kislányom sírt, ha pisilnie kellett, olyan fájdalmai voltak, mert baktériumok telepedtek meg a hólyagjában. És hogyan lehet azt bizonyítani, hogy ez ettől a lakástól van? A kenyértartó alá ventillátort szerelt Fusz Vilmos, Osztolykán Teréz társa, hogy legalább a kenyér ne kapjon penészt. Vagyis, ha lehet, már az első napon ne kapjon. Mert másnap, harmadnap itt minden élelmiszerbe beférkőznek a gombák. A fűszerekbe ugyanúgy, márpedig a fűszereket nem egy-két napra vásárolja az ember... A lakás fűtése - villanyfűtés: hőtechnikai s bizonyos hidrológiai tapasztalatok szerint a legelőnyösebb, mivelhogy meglehetősen nagy a páramentesítő szerepe... A három villanyfűtőtest közül egy már a szó szoros értelmében elrohadt - mégpedig egy év alatt - használhatatlanná vált; a meglévő kettő ebben a páratartalomban életveszélyes, a szó szoros és valódi értelmében az. Ilyesféle lakásokban ma sok ezren élnek. December közepén estéli órán, bekopogtatunk az Aszódi úton Kiss Jánosnéhoz, a fentebb említetett, elhunyt bérlő élettársához.- Én magam is a „KÖJÁL”-nál dolgozom, rengeteg ilyen lakást látok, de értsék meg, nem nyithatom ki - mondja Kiss Jánosné. - Én magam kértem, hogy pecsételjék le a lakást Osztolykán Terézt a sírás környékezi. Megoldás van-e? Ha Osztolykán Teréz nem látja az elnyert lakást.. Hát, lássuk, uramisten, mire megyünk ebben a helyzetben?- Asszonyom! Ezt a lakást Ön záratta le, s ha így van, joga van felnyitni is. Én magam vállalkozom a tanú szerepére, ön is hoz egy tanút, és nyilatkoztunkkal fogjuk igazolni, hogy a lakás megtekintése után a bérlemény berendezési tárgyai hiánytalanul a helyükön maradtak... így Ön is megtette, amit egy embernek meg kell tennie a másik emberért, és Osztolykán Teréz is láthatja a lakást Áll az alku! Az Aszódi út huszonegy per háromharmincegyes minden bizonnyal a telep legelegánsabb lakása: leszámítva az ajtók- ablakok vasrácsait, miket a sorozatos betörések tettek szükségessé felszerelni. A bejárati ajtók kulcslukai leragasztva, közönséges papírragasztóval, rajtuk valóban a Polgármesteri Hivatal pecsétje. Ügyesen eltávolítani azonkat nem nehéz, némi nyálazás után visszaállítható az „eredeti állapot”. Az illetéktelen behatolás ellen azonban nem ez véd, hanem a riasztó, mit Kiss Jánosné kikapcsol, mielőtt az megszólalna... Osztolykán Teréz megint elérzékenyül - most már a meghatottságtól. Mintha álmai lakása elvenedne meg ezen a harmincnyolc négyzetméteren. A Gubacsi útihoz mérten tágas szoba, konyha, fürdőszoba fogadja, lambériás falak, a konyhából leválasztott nappali egy jövőbeni félszoba reményét kelti; a ház előtt pedig van egy, a környékbeli hasonló sufnikhoz mérten meglehetősen ízléses építmény, amiből akár műhely is lehet a csőszerelő szakmunkás társ, Fusz Vilmos számára, de akár össze is építhető a bérleménnyel, megnövelhe- tővé válik a lakótér... De nem álmodozzunk. A lakást az elhunyt és élettársa a saját pénzén tette ilyenné, és látni kell, hogy nem kis pénzbe került. S ilyenképpen mondhatja az örökös: márpedig a berendezési tárgyakat viszem! Hacsak... Hacsak meg nem egyezünk.- Mennyi? - kérdi Osztolykán Teréz.- Megyezünk - mondja Kiss Jánosné, s pénzről többet nem nyilatkozik. S igaza van? Meglehet, hisz tudjuk: a bérbeadó, bizony, nagyon szűkmarkú volt, amikor bennünket, polgárokat hajtott a törekvés, hogy szebb s jobb - emberibb környezetet varázsoljunk magunknak. Nemegyszer bármi áron. Valakinek mindig fizetnie kell. Osztolykán Teréznek, vajon mennyit kell majd fizetnie, ha mostani állapotában szeremé megkapni ezt a lakást? S vajon, a költözés boldog napja, vajon mikor jön el? Herceg Árpád 8
