Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)
1991. szeptember / 2. szám
P est várossá fejlesztésének ügyét a tizenkilencedik szazad elején József nádor vette kézbe. Koncepciója készen volt, irányító szervezetnek létrehozta a Szépítési Bizottmányt, Hild József személyében kitűnő építészre akadt. Európai léptékű elképzeléseinek megvalósításához egyvalami hiányzott: a pénz. Ebből a kevésből pedig a Ferencvárosnak szinte semmi sem jutott. Az átfogó fejlesztési és rendezési tervek megvalósításának csak a „szele” érintette külvárosunkat, valamelyes eredménye mégis mutatkozott. Ebben az időben történt az Üllői út és a Széna (Kálvin) tér fásítása, a Mészáros utca (Vámház körút) szintjének megemelése (árvízvédelmi okokból), a mostani Köz- gazdasági Egyetem mögötti két tó kiszárítása és feltöltése. Szintén a pesti Belváros modernizálásának hatására telepítettek a Széna tér mögé egy biztonságos, „jó anyagból és szemnek kellemes” tűzifa telepet, a Vámház tér helyén felépítették az új Sóhivatalt és az új Dohányrak- tárat. A Bizottmány kevés pénze rohamosan fogyott, tetézte a bajt a régi magyar átok, a hűtlen kezelés és a felesleges tékozlás, vagy ahogyan akkoriban nevezték, a „pasarwirtschaft”. így azután nem tudták felépíteni a Ferencvárosnak szánt új Harmincadhiva- talt, és a tervezett ferencvárosi plébániatemplomot. Helyére 1823-ban egy szerény kápolnát emeltek, a mai Bakáts téren. Pusztán szívünk fájdítá- sára, említsünk meg néhány megvalósulatlan tervet. Ekkoriban esett szó először a mai Lenhossék és Márton utca vonalát követő két új utca megnyitásáról. Ugyanitt két közteret akartak kialakítani, az egyiket a Dandár utca magasságában, a másikat a Vendel utcától a Duna felé, ahova azután egy templomot és egy iskolát építettek volna. A Középső- és Külső-Fe- rencvárosban is történtek változások, de ezeket az itt található tábori kórháznak és katonai raktáraknak köszönhetően nem a Bizottmány, hanem a városi elöljáróság finanszírozta. A tábori sütöde és a szénaraktár mellett a mai vasúti híd vonalában, az építkezések segítésére egy új mészégetőt létesítettek. A Soroksári út baloldalán, a városi legelő területén, a mai Illatos út és az Aszódi út között 1827-ben Lóversenyteret létesítettek, melyet akáckel együtt a következők voltak: Angyal utca (Német utca), Liliom utca (Magyar utca), Páva utca (Szarka utca), Berzenczey utca (előbb Tavasz, majd Ferenc utca), Viola utca, Tompa utca, Balázs Béla utca (regen Nagy Fő utca), valamint a Tűzoltó utca (előtte Flórián utca). A FERENCVÁROS TÖRTÉNETÉBŐL III. fákkal ültettek körül. Ezzel segítették egyrészt a futóhomok megkötését, másrészt magának a lóversenynek a létrehozása illeszkedett a reformkor és gróf Széchenyi lótenyésztési programjához. A Lóversenytértől északra, a mai Gyáli út helyén összevonták az addig szétszórtan bűzlő sertésólakat. Tovább az Üllői út felé, a harmincas években még két mocsaras tó termelte a szúnyogok hadait, a Nagy és a Kis Disznó tó. Ezek lecsapolásával és kiszárításával a század közepén befejeződött a pesti határ mocsarainak felszámolása. Maga Ferencváros, a mostohagyermekként kezelt külváros, ezidő alatt lassan városiasodó jelleget öltött, kialakult mai szerkezetének váza. A Belvároshoz közeleső kertnegyedben folytatódott az építkezés, elsősorban a Kálvin tér (Széna tér) és a mai Ráday utca környékén, ahol azután egy csaknem zártsorú település alakult ki; megkezdődött a Két Nyúl (mai Lónyay) utcának a Kinizsi utcától délre eső bal oldali részének a kiépülése. Sok ház épült az Üllői úton is. A kertek parcellázása révén kialakult a mai Knézich utca (korábban Kis Fő utca) vonala, és kiala- kult a Templom tér (Bakáts tér), ahol a már említett kápolnát építették. A mai Körúttól kifelé a Mester utca és az Üllői út között kialakult a mai utcaszerkezet, nagyjából a felosztott szántóföldek mezsgyéit követve. Ezek az utcák, korábbi elnevezésükA Mester utcától a Duna felé egyetlen háztömb alakult ki, a mai Körút és a Liliom utca között. A lakosság száma rohamosan növekedett, 1806- ban 1 864 fő, ‘14-ben 2 800 fő, tíz év múlva már 4 166- an lakták a külvárost. 1838- ban 5 654-en éltek itt, újabb tíz évre rá majdnem megduplázódott a számuk: meghaladta a kilencezret, így a Ferencváros lakossága 1848-ra majdnem tíz százalékát tette ki Pest lakosainak. (Pest 1848-ra elérte a százezres lélekszámot, ugyanebben az időben London majdnem kétmilliós, Párizs és Szentpétervár félmilliós nagyváros.) Ferencváros lakóit, többségét tekintve is a földnélküli zsellérek és a falusi életmódot folytatók teszik ki, de már jelentős számban képviselteti magát a városiasodó polgárság, iparosok, kézművesek, értelmiség. Az 1830-as években a kézművesek 7 százaléka dolgozik a Ferencvárosban. A lakosság ellátásának szempontjából fontos iparágakat művelők száma így alakult: mészáros 5, hentes 10, szabó 14, pék 15, csizmadia 20, lakatos 7 és asztalos 7 fő. Ezek a számok becsült adatok, a kontárokkal, tehát a céheken kívüli mesterekkel együtt értendők. A polgárság és a kézművesek együttes létszáma 1808-tól 36-ra 81 főről 437-re, a tisztviselők és értelmiségiek létszáma 9- ről 54-re növekedett. A lakosság nemzetiségi összetételéről csak 1851 - tői van adatunk, arányaiban a következő lehetett: több mint ötven százalékban németek, harminc százalékban magyarok, 7-8 százalékban szlovákok, a többi százalékon szerbek, horvátok, cigányok, zsidók és románok osztoztak. A majdnem egy százalékot kitevő zsidó lakosság léte is a városiasodás jellegét igazolja. 1809-ben 236 ház áll Ferencvárosban, 1820-ban már 406,1830-ban 617. Ekkor következik el a Ferencváros lakosságára, házaira, az egész településre oly nagy tragédiát hozó 1838-as év, a nagy árvíz éve. Az 1837-38-as tél szokatlanul hideg volt. A Duna már január hatodikén beállott, és a következő napok árhulláma elöntötte Tétényi, Érdet, valamint Budán néhány mélyebben fekvő utcát. A további erős hideg és a nagy mennyiségű csapadék miatt a Duna jege folytonosan erősödött, jégdugók, torlaszok képződtek. Csepelnél a folyó fenékig befagyott. Február végén újabb árhullám érkezett, de ezt még tartották a gátak. Március 13-án tetőzött az ár. A budai Fő utca házainak ablakán ekkor már ömlött befele a víz. Ezen a napon a pesti oldalon a Német Színháznál (a mai Vigadó tér) átszakadt a gát. Ezt sikerült eltömni, de este már átszakadt a váci nagytöltés, hajnalban pedig a Soroláári út gátja, éppenséggel a Haller utcánál. Ferencváros percek alatt víz alá került. Március 15- én délután Ferencváros utcáin néhol 260 centiméter magasan állt a jeges víz. A pusztulás katasztrófális volt, az árvíz után számba- vett 629 házból 19(!) maradt épen, 172 a használhatatlanságig megrongálódott, 438 teljesen rombadőlt. Az ár elvonulása után Pest városa új gátrendszert épített, a Ferencvárosban ez a vonal a Vámház tértől a Közraktár utcán, Boráros téren, Haller utcán át a Gát utcáig húzódott. (Innen az utca neve.) A gátépítésen túl egyéb városrendezési szándékok is voltak, de ezek a tervek a pénz hiánya és a telektulajdonosok ellenállása miatt meghiúsultak. Horváth F. Miklós 13
