Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)

1991. szeptember / 2. szám

Nyitott ház a Haller úton Manapság szinte illetlenség bárkit a sza­badidő hasznos eltöltéséről faggatni, s ha mégis feltennénk ezt az intim kérdést, külö­nös válaszokat kapnánk. Néhány éve még művészeti és közösségi élményeikről mesél­tek az emberek. Napjainkra a „szabadidő" fogalmához leginkább az erről elnevezett divatholmi kapcsolódik, a hasznos időtöl­tésről pedig a többségnek valamilyen mun­kalehetőség, kapcsolat-teremtési akció-so­rozat, vagy más, anyagi sikerrel kecsegtető ügylet jut az eszébe. E felfogásbeli változás persze nem azt jelenti, hogy a gazdasági átalakulással egyidejűleg elfogyott volna az emberek szabad, munkátlan ideje, hisz látnivaló, hogy sose virágzott jobban a szó­rakoztató ipar. De ez az iparág mérhető hasznot csak magának termel, a szórakoz­tatott ember haszon-talan marad. Mit tehet ma az élet minőségének jobbításában, az egyes emberek esélyeinek, közérzetének javításában hívő népművelő? Mit tesz ma az a népművelő, akit eddig lazán ugyan, de mégis gyeplővel próbált igazgatni a művelődéspolitika? Úgy látszik, hogy en­nek a szakmának ma sokkal inkább az emberek igényeihez kell igazodnia, mint a korábbi években. Gazdaságilag is ver­senyképesnek kell maradnia, hogy telje­síteni tudja kulturális misszióját. Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak, amikor ellátogattam a Haller úti Ferencvá­rosi Művelődési Központba. A művelődési központ munkáját gazdag programkínálata minősíti. Tevékenységük is­mertetését azért is fontosnak tartom, mert ugyan népművelőik nem panaszkodtak ér­dektelenségre, rendezvényeiknek megfelelő a látogatottsága és visszhangja, de szeret­nék, ha több kerületi lakos fordulna meg az intézményben. TORNA A SZÍVNEK, SZEMNEK A fővárosban közismertek a művelődési központ természetgyógyászattal foglalko­zó programjai, s számos rendezvényük az egészséges életmód és az egész­ségmegőrzés céljához kapcsolódik. Fon­tosnak tartják, hogy megbízható, jól kép­zett szakemberekkel dolgozzanak. Az el­múlt évadban a legnagyobb figyelmet ér­demlő előadás-sorozataikon, tanfolyama­ikon az érdeklődők elsajátíthatták a vegetá­riánus főzés tudományát, megismerkedhet­tek a therápiás jógával, a gyógynövények­kel. Szerveztek asztropszichológiai és élet­mód-tanácsadást, „Dobd el a szemüveged” -szemnevelő tornát, s népszerű volt az élet- reform-klub is. A művelődési központ helyet adott egy akupunktúrás rendelőnek is, s az idén szeptembertől akupresszúra-tanfolya- mot indítanak. Jó kapcsolatot tartanak a szomszédos Cardiológiai Intézettel, a műve­lődési központban helye van a szívbetegek rehabilitációs torna-foglalkozásának is. Itt tartja összejöveteleit a Szívegyesület. A munkanélküliek gondjain is enyhíteni szeretnének. Ha valaki új szakmát akar sze­rezni, információs adatbankjuk segítségével a megfelelő szakmát adó intézményhez tud­ják irányítani az érdeklődőt. A művelődési központba csak technikai felszerelést nem igénylő tanfolyamokat tudnak szervezni: az ősztől ismét induló tanfolyamokon kutyakoz­metikát és virágkötő szakmát lehet szerezni. A házban működik a Magyar Grafológus Ka­mara is: a jelentkezők négyéves iskolajelle- gű képzésben tanulják ezt a foglalkozást. Ugyancsak ősztől üzletkötői tanfolyamot ígérnek, munkalehetőséggel. GARABONCIÁS TALÁLKOZÓK A gyermekeket is rendszeres programok várják a művelődési központban. A közis­mert és népszerű Garabonciás együttes vál­tozatos elfoglaltságot kínál a gyerekeknek. A résztvevők történelmi zene és táncstúdióban szerepelhetnek, s a játszó és a táncház sem marad ki a foglalkozásokból. A művelődési központban nyelvtanfolyam várja az óvodá­sokat és az iskolásokat, s szeretnék rend­szeressé tenni a szülők és gyerekek közős kézműves foglalkozását. E rövid tudósításban nem sorolhattuk fel valamennyi programot, s csak érdekesség­ként említem meg a házban működő Elvált Apák Egyesületét, a Mozgássérültek Klubját, a nyugdíjasokból szerveződött Hungária Alapítványt. A cikk végére hagytam a kerületi és fővá­rosi lakosok igényeit közvetlenül nem szol­gáló kezdeményezést, melynek csak a vár­ható anyagi hasznát élvezheti a ferencvárosi polgár. A művelődési központ belső kertjé­ben ez év augusztusában camping nyílt. A camping létesítésekor a népművelők a tech­nikai személyzettel közösen rendezték a te­repet, végezték a földmunkákat, s alakították ki a sátorhelyeket, állították fel a világító tes­teket és az elektromos csatlakozó helyeket. A camping propaganda-anyagát, a hirdető feliratokat szintén maguk készítették. A két­csillagos camping hozzávetőlegesen félmil­lióforintba került: 30-40 lakókocsinak, illetve 50-60 sátornak tudnak helyet adni. A díjat külön személyre szóló részletezés nélkül ál­lapították meg. (Egy lakókocsi után 600, egy sátor után 400 forintot kell fizetni.) Indulás­kor, augusztusban a portai ügyeletet szüni­dős diákok és a művelődési központ dolgo­zói látták el - 24 órás osztott műszakban. A későbbiekben sem kívánnak a működtetés­hez külön személyzetet alkalmazni. Ezt a teret ezidáig csak olykor-olykor hasz­nálhatták, a szívkórház és a lakóházak köz­vetlen szomszédsága miatt szabadtéri, zajo­sabb rendezvényekre alkalmatlan. A cam­ping első vendégei olasz, német és belga turisták voltak. Ő.E. AZ A MEGTISZTELTE­TÉS ÉRT, HOGY A FERENC­VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT ÉS A POLGÁRI VÉDELEM RÉSZÉRŐL RÉSZTVEHET- TEM ÉS BESZÁMOLHATOK II. JÁNOS PÁL PÁPA AU­GUSZTUS 20-1 SZENTMISÉ­JÉRŐL. Rajtam kívül még huszonöt kíváncsi önkéntes jelentkezett s segédkezett a Hősök terén, s a környező utcákban felállított ivóvíz-csapoknál. Hajnali hat órakor felsora­kozva, helyüket elfoglalva, fegy­veres testületek beosztott állo­mányai vigyázták a rendet, s iga­zították útba a vidékről érke­zett résztvevőket. Csodálattal töltött el, hogy a megjelentek közül nemcsak az idősek, hanem a fiatalok is fe­gyelmezetten, kultúráltan fog­lalták el helyeiket a szektorok­ban. A téren harangok megszóla­lása jelezte a pápa érkezését. A Szentatya mobiljában vé­gighajtott a Dózsa György úton és üdvözölte a hívőket. Megható és feledhetetlen lát­ványt nyújtott az emberek együttes könyörgése, fohászko­dása. Az ünnepségen nem csak honfitársaink vettek részt, ha­nem a szomszédos országok te­lepüléseiről is elzarándokoltak a népviseletbe öltözött hívők a szentmisére. Az ünnepség tisz­teletére felsorakoztak még a cserkészek, apácák, és a Máltai lovagrend kitüntetettjei is. A többszázezres tömeg han­gos imádsága és éneklése nagy­szerű érzéssel töltötte el min­denki szívét. Részemről jó érzés volt ott lenni ezen a ritka pilla­natot felidéző szentmisén, mely - engem is nagy örömmel töltött el. Pókay Gáborné 12 Ahol a szabadidő szabad

Next

/
Thumbnails
Contents