Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)
1991. szeptember / 2. szám
Tájékoztató a Vendel utcai tornacsarnokról Az 1991/92. tanév mint az az előzetes jelekből, s a Leőwey Gimnázium ígéreteiből várható volt - botránnyal indult. A botrány közvetlen kiváltó oka, hogy az 1991. szeptember 3-án reggel a Gimnázium zárva találta a Vendel utcai tornacsarnokot, melyre vonato- zóan szerződés van érvényben a Ferencvárosi Önkormányzat és a Ferencvárosi Szabadidős Sportegyesület között. A szerződés értelmében a Ferencvárosi Szabadidős Sportegyesület a tanév során reggel 7 es 16.30 között - mint üzemeltető - a Leőwey gimnázium rendelkezésére bocsátja a tornatermeket, az öltözőket, s a szükséges felszerelésekkel is kiszolgálja a tornaórát. Ez 1991. szeptember 3-án nem történt meg. Vajon mi késztette erre a lépésre az üzemeltetőt? Állítása szerint nem kapott órarendet még szeptember 2-án sem (megjegyzendő: a szerződő fél, az önkormányzat sem, még ideiglenesét sem). Persze, órarend híján sem igen lehet arra gondolni, hogy nem lesznek órák, a lépés hibás volta így nem vitatható. De mi is vezetett ilyen szélsőséges utak kereséséig? Lássuk a történetet élőiről. Az egykori Tanács Végrehajtó Bizottság 1985. augusztus 13-i ülésén elhatározta, hogy a településfejlesztési hozzájárulást bevezetjük, s a Leőwey Klára Gimnázium teljes rekonstrukciójával egyidőben a lakóterületi tömegsport fejlesztésére és a lakosság használatára tornacsarnok épül. A becsült építési költség 30 mFt. Mivel ekkor a Gimnáziumnak két tornaterme volt, az egyikből a Kodály-termet, a másikból tantermet alakíttatott a Tanács. A tornacsarnok az eredeti szándék szerint nem jelenlegi helyén, hanem a tömb másik végén épült volna, a szanálás nehézségei miatt került át a Gimnáziumhoz ennyire közeli helyre. A tornacsarnok építése 1990. decemberében befejeződött, ám időközben a költség 60 mFt-ra emelkedett. Fedezetül négy forrásból folytak be pénzek. 12,3 mFt-ot a Fővárosi Tanács nyújtott céltámogatásként négy megK zott feladatra (Üllői úti Idősek ja, Ferenc téri ABC, Tornacsarnok és egy uszoda, mely végül elmaradt), 10 mFt-ot ígért a BTSH azzal a feltétellel, hogy lakossági célt fog szolgálni a megépült létesítmény (az ígéretből^ mFt-ot tudott teljesíteni), a TE- HÓ kivetésének a fővárosi pályázattal azonos céljai voltak, a maradék összeget a Tanács költségvetéséből fedezte. A sok irányban tett kötelezvények és Ferencváros lakói egészségi, edzettségi állapotának ismeretében nem csoda, ha 1990. decemberében a kiírt pályázat megköveteli a lakóterületi tömegsport felvállalását. A beérkezett három pályázat közül a Leőwey Gimnázium pályázata több szempontból feltűnő volt. A kiírt részletezési követelmények tizedére válaszolt csak, s rendkívüli rövidségét az utolsó előtti mondatban egy burkolt fenyegetéssel ellensúlyozta: „Mindenképpen az lenne célszerű, ha a pályázatot a Leőwey Gimnázium nyerné el, ellenkező esetben elképzelhető, hogy a Gimnázium és az üzemeltető között viták, nézeteltérések támadhatnak, amely a működés zavartalanságát erőteljesen veszélyezteti.” Aláírás: dr. Karácsonyi Istvánná, dr. Galló Andrásné. A bizottság rákérdezett erre a mondatra, mire a fenyegetést nyíltan is megismételték. A pályázatnak arra a felhívására, hogy a 16.30 utáni időre vonatkozóan a pályázó dolgozzon ki koncepciót sport célú hasznosításra, a Leőwey Gimnázium pályázata a következőt válaszolja: 17.00-től 22.00-ig kerületi egyesületeknek, illetve vállalatoknak adjuk bérbe a csarnok küzdőterét, illetve kondicionáló termét. Aszóbeli meghallgatáson elmondták, hogy a nyári szünidőben úgy gondolták, bezárják a tornacsarnokot. Ezek után a Ferencvárosi Lakóhelyi Sportegyesület előtt a Ferencvárosi Szabadidős Sportegyesület nyerte meg a pályázatot, és 1991. március 7-ig üzemeltetési szerződés hiányában is üzemeltette. Az Önkormányzat testületi határozata kizárólagos üzemeltetői jogról beszél, az FSZSE azonban a békesség érdekében az egyik szertárba beengedte a Leőwey Gimnáziumot, s emellett irodáját is hagyta tanári szobának berendezni. Az áhított béke mégsem született meg. Mivel a torna- csarnokot távolról üzemeltetni bajos, s a közös üzemeltetés számos súlyos konfliktus forrásává vált, a bizottság hétről-hétre folytatódó iszapbirkózása eredményeként új üzemeltetői szerződés született, mely helyreállította az üzemeltető kizárólagos jogait, a július 9-i Önkormányzati határozat a Leőwey Gimnáziumot a tanári szoba és a szertár kiürítésére kötelezte, és mindjárt lehetőséget kívánt biztosítani a Gimnázium tanárainak, hogy az orvosi szobát - nem kizárólagos használattal - tanári szobaként is használja. Ez a szoba is zuhanyozóval és WC-vel rendelkezik. Két dologról, mellyel dugig megtelt az írott sajtó és a TV is, soha sem volt szó: hogv a tornacsarnok a Leőwey Gimnázium tulajdona lesz, és hogy a Gimnázium a neki biztosított időben a tornacsarnokot nem használhatja. A Leőwey Gimnázium a július 9-i határozat nyomán született, az új üzemeltetési szerződésből rá háruló feladatokat és a neki biztosító jogokat tartalmazó levelet július 26-an megkapta. A levélre a Gimnázium 1 hónap múlva, augusztus 26-án reagált, mondván, hogy a levélben melléletként jelzett üzemeltetői szerződés nem lett csatolva, és hogy azért nem bontották fel a levelet az iskolában ügyeletet tartók, mert úgy gondolták, magánlevél. Ez annak tükrében, hogy kimondottan oda volt írva a borítékra az igazgatónő titulus, hogy a boríték céges volt - tehát feladót tartalmazott - és díjelőleges volt a bérmentesítése, átlátszó hazugságnak tűnt. Az azonban előfordulhat, hogy súlyos retorzióknak nézhet elébe, aki belepillant az igazgatónő levelezésébe. Ezt a feltevést látszik erősíteni, hogy a tantestület az alapvető dokumentumokkal ellentétes hiedelmeket terjeszt. Ha ez így van, annak következményeit az igazgatónőnek kell viselnie, hiszen iskolája ez esetben nem képes intézményszerűen funkcionálni, a működés hiányosságaiból jogvesztések, botrányok adódhatnak. A kerület más iskoláinak szemszögéből felettébb érhetetlennek tűnhet, hogy miközben más iskolára a néhai Tanács megközelítőleg sem költött ennyit, mi lehet a baj; A Leőwey Gimnázium egy 110 mrt-os végösszegű felújításban részesült, melynek eredeti előirányzata csak 70 mFt volt, s a növekmény zöme a Kodály-terem kialakítására ment. Az ezután következő legnagyobb összeg a Mester u. 19. sz. iskola teljes felújítása volt - mely 60 mFt-ba került - harmadik helyezés a Lónyay u.-i iskoláé, 45 mFt-tal. Mindezt érdemes összevetni azzal, hogy ekkor a Tanács kb. 600 mFt-os költségvetéssel rendelkezett, melyből, mint tudott, a működés 50 % feletti részt szokott elvinni. De térjünk vissza a történésekhez. 1991. augusztus 26-án megszületik egy válasz, mely az Önkormányzat határozatának végrehajtását még lehetőségként sem említi. A szeptember 2-i reagálás tisztázza a jogi helyzetet. Szeptember 3-án meghívnak egy tan- testületi értekezletre 3/4 1-re, s az iskola portáján tudom meg, hogy a TV is jelen lesz. Az értekezletet megelőző beszélgetésen az igazgatónő közli, hogy a tantestületnek még meg sem mondta, hogy az Önkormányzatnak milyen határozata született, s hogy erre nem is hajlandó, mondjam meg én. Az értekezleten elmondtam a határozatot, hogy fellebbezésre nincs 6
