Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)
1991-01-02 / 1. szám
Nem mindegy, hova születik az ember Tisztelt Szerkesztőség! A kerületi Családsegítő Központ munkatársát, Lehőcz Ágotát kísérem szokásos családlátogató útjára. A ház, ahova bemegyünk, olyan mint a bérházak általában: piszkos, elhanyagolt. Az udvarban farkaskutyák szaladnak elénk, az emeleti függőfolyosókon rosszul öltözött, idős asszonyok álldogálnak és gyanakvón méregetnek bennünket. Némelyik ajtó nyitva, belátni a lakásokba, az egyikben nem éppen bizalomgerjesztő külsejű férfiak élénken beszélgetnek. Mintha pénzről, „üzletről” folyna a szó... Ebben a házban már többször is előfordult, hogy egyes lakók, vagy éppen idegenek „eladtak” lakásokat vidékről frissen felkerülő embereknek, akik munkát és szállást kerestek. Az így becsapott emberek csak a hatósági értesítésekből tudták meg, vagy kilakoltatásukkor döbbentek rá, hogy alaposan rászedték őket. Azt beszélik, hogy ide a rendőrök is csak csoportosan járnak, és ha valamilyen hatósági intézkedésre kerül sor, a hivatalos személyek se mernek rendőri védelem nélkül megjelenni. Ennek a háznak legendája van. Legendája, ami a benne lakók esendő, olykor drámai élettörténeteiből szövődött. Innen a legtöbben menekülni szeretnének, de mivel ezeket a lakásokat szinte képtelenség elcserélni: aki egyszer ide került, akit egyszer ide vetett a sors, hosszú évekre is itt ragad, ha nem örökre. Mint a nagypapa is. Ül az ágy szélén, egyik cigarettát szívja a másik után és sírdogál. Fél, hogy elveszik tőle a „gyerekeit”. A gyerekek - egy kilenc és egy tizenkét éves kislány - elhunyt élettársának unokái. Az idős ember minden tőle telhetőt megtesz értük, nem szeretné, ha intézetbe kerülnének, mint fiútestvéreik. Az asszony halála után, a szülők alkalmatlansága miatt, a gyámhatóság a nagypapát jelölte ki ideiglenes gyámul. A napokban lesz a tárgyalás a végleges gyámságról. És a nagypapa ettől a tárgyalástól fél. De fél mástól is: a házban járkáló gyanús „lakóktól”, a lopásoktól, a zajos, botrányos eseményektől. Panaszkodik, hogy a gyerekeket se meri leengedni az udvarra, játszani. Pedig itt csak két helyiség van, egy kis szoba és egy másik, kisebb konyha. Fürdőszoba nincs, vécé a folyosón. A lakás huszonnyolc négyzetméter. A család a nagypapa 6.000 Ft-os nyugdíjából, családi pótlékból és a gyámhatóság által kiutalt rendszeres nevelési segélyből él. Ennek a családnak nem is annyira anyagi, mint inkább lelki segítségre, életvezetési tanácsokra volna szüksége. És mert nincs olyan ember a környezetükben, akitől ilyen segítséget kaphatnának, a családsegítő szolgálat vette gondjaiba őket. A szolgálat munkatársai rendszeresen látogatják a családot, bútorokat, ruhaneműket szereztek nekik, segítenek a lakáscserével kapcsolatos hivatali ügyek intézésében; elmennek a gyámügyi tárgyalásra is, támogatni a nagypapát, bizonyítani, amit különben bizonygatni aligha kell. így telnek a nagypapa napjai, hetei. És környezetünkben számtalan ilyen „nagypapa” él, családok, egyedülállók és családok, kiknek figyelemre, jó szóra, emberi beszélgetésre volna szükségük. Réz Judit Valamit megírok Önöknek, de most már csak névtelenül, mert egyszer már leírtam mindezt a IX. kér. Tanácsnak, és soha választ nem kaptam levelemre. Önök szívükön viselik a IX. kerület sorsát, ez nagyon szép! Én is ezt tettem, amikor a József Attila lakótelepen dolgoztam éveken át. A 13-as villamossal kellett munkahelyemre utazni. Téli időben felfigyeltem valamire. Arra, hogy a házgyár mögötti üres rét felett másfél méter magasban egy 20-30 cm vastag felhő-pára lebeg. Valamikor egy ilyen természeti jelenség volt az egyik adat ahhoz, hogy a zuglói Paskál malom mellett termálkút fúrására tegyek javaslatot a XIV. kerületi Tanács mérnöki, vagy Műszaki Osztálynak, ők se válaszoltak, de kb. 15 év múlva mégis nekiláttak a fúrásnak , és az eredmény engem igazolt: 72 fokos vízre találtak, és ott most Pest legszebb fürdője boldogítja a fiatalságot. Három adat sugallta nekem a javaslatomat: 1. A Rákospatak medrének kb. 2-300 m hosszú szakaszán a parton sohase maradt meg a hó télen. 2. A Szugió utca egyik házába telente kivezényeltek, mert a pincét elöntötte a víz. IKV-dolgozó voltam, és 1934-ben jártam a Műegyetemre, azaz „lehallgattam" a geológiát. Amikor a kérdéses pincébe lementünk, első dolgom volt, hogy ujjamat a vízbe dugtam. Örömmel éreztem, hogy az nem hóolvadék, mert langyos. (Kétszer írtam levelet, amelyben ezt jelentettem a Tanácsnak. Ám nem voltam az ö politikai emberük, és így nem kaptam választ.) 3. A XIV. kerületi Kertváros és Rákosfalva között volt egy nagy rét, amelyen reggelente kellett átmennem, hogy HÉV-vel utazhassak. Télen, 112 méter magasban itt is lebegett egy említett párfelhő. Az évekkel később végrehajtott fúrás igazolta, hogy alul nagy üreg van, mert a fúró 10-30 métert szaladt ellenállás nélkül. Nos, ez az ottani termálvizes üreg elnyúlhat idáig, a József Attila lakótelepig. A Ferencvárosi Sportklub kívánságára fúrtak a Népligetben, de ott semmit se találtak. A Fradinak itt a József Attila lakótelep mellett kellett volna furatni és akkor meg lettt volna a vízisportokhoz áhított melegvíz. Már ismét olimpiai bajnokai lennének Magyarországnak, mert az egykori bajnokság-sorozat az egri für dók vizére támaszkodott. Tehát akinek van összeköttetése a főváros műszaki berkeihez javasolja a Házgyár és a József Attila lakótelep melletti üres réten a fúrást! Ha ezen levelemet leközlik, küldök még egy levelet a földrengések ügyéről, az is érdekes lesz! Akkor már megadom a nevemet. Mert az 1956. évi soroksári földrengésről sok zagyva elképzelés látott napvilágot. Ha a tudománynak lenne átfogó törvénye, hogy mi a földrengés fő okozója, mindent másképp látna a világ és azt is kidolgozhatná, hogy hogyan kelle földrengést lecsökkenteni, oly kis mértékűre, amely már nem okoz emberhalált. Teljes tisztelettel „Bálint Lajos" jelige 6
