Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)
1991. július / Próbaszám
Rendetlen közügyeink HOVÁ LETTÉL, Á(LLAM) BÁCSI? Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép, hosszúszakállú lista, amelyet a nagylelkűségéről közismert Á... bácsi Igényjogosultak Névjegyzékének nevezett el. Az alacsony bérekkel megvert állampolgárok ugyan nem szerették, ha bárhol is jegyzékbe vették őket, de erre olyan érdem volt bekerülni, mint egy igazi „ki-kicsodába”. E Jegyzékből talán még több is kiderült, mint a híres emberek adatait tartalmazó könyvből. Ezt a névjegyzéket szerették-e vagy sem, az önálló lakásra várakozók egyedüli reménysége volt. A fővárosban Á... bácsi rendszeresen bővítgette a listát: fölírta, ki mikor házasodott, kinek mikor született gyereke, ki mikor vált kereső, vagy mozgásképtelenné, s hosszan ismertethetnénk még A... bácsi korlátlanul (hogy ne mondjuk, szemérmetlenül) gazdag érdeklődési körét. Mígnem eljött a nap, amikor a lakásigénylőnek - mozgalmas életével - annyi pontot sikerült összegyűjtenie, hogy végre számbavették az Igényjogosultak Névjegyzékén, s hamarosan költözhetett mondjuk Pestújhelyről Csepelre, vagy a Ferencvárosból Káposztás- megyerre. Á... bácsi megengedte, hogy csak úgy összevissza költözködjék egyik-másik család Budapesten. Egyszer aztán a történelmi mese fordulata úgy hozta, hogy Á... bácsit gyógyíthatatlan betegség támadta meg, helyére D(emokrata) bácsi került, s megörökölte a nevezetes Névjegyzéket is. Az igénylők reménykedni kezdtek, hogy ezután kevesebb ponttal, gyorsabban is Igényjogosultak lehetnek, vagy az is lehet, hogy megszűnik a Jegyzék. Hogy ezentúl csak lakás lesz. Csak kevés Igénylő számított arra az elképesztő csodára, hogy egy rangba jut az Igényjogosulttal, lakása mégsem lesz. A... bácsi ugyanis elherdálta a vagyonát, s így utódja nem tud új lakásokat építeni. Nem teheti ezt azért sem, mert D... bácsi még nem döntötte el, örökös-e egyáltalán. | De félre már a mesével, mert Ferencvárosban egyre ' magasabbra csapnak az indulatok a lakásügyek körül. Az önkormányzat, mint a tanács örököse, visszakapta az állami fővárosi tanácstól az Igényjogosultak Jegyzékét, s immár intézkedhet a maga belátása, pénztárcája, vagyona szerint. Tenné is a dolgát, csakhogy nincs miből, mert az egykori tanács által kezelt régi állami tulajdon sorsa ezi- dáig bizonytalan. Az önkormányzat megalakulásakor a hivatal nyilvántartásában 4000 lakásigénylő szerepelt, közülük négyszázan már felkerültek az Igényjogosultak Névjegyzékére. A kerületben 173 üres lakást tudnak a jogosultaknak felajánlani, de ebből 100 szoba-konyhás, komfort nélküli lakás: vélhetően nem nagyobb és jobb színvonalú, mint amilyenbe az igényjogosultak pillanatnyilag laknak. Az önkormányzat ilyen helyzetben csak várni tud, akár a jogosultak. Míg az utóbbiak lakásra, az önkormányzat a tulajdon rendezésére vár. Ferencvárosban a nyolcvanas évek közepén a lakások több mint 90 százaléka bérlakás volt. A lakásbérlők jelentékeny hányada megelégelvén az állami-tanácsi-IKV-gon- datlanságot - lakástulajdonos akart lenni. A bérlakások megvétele (hivatali nyelven elidegenítés) 1986-87-ben kezdődött, sok-sok huzavonával, több lépcsős megoldással, és bizony hosszadalmasan. A hatalomváltás méginkább lelassítota a folyamatot. A képviselőtestület kezdeti álláspontja az volt, hogy az elidegenítést fel kell függeszteni, s csak akkor lehet folytatni, ha elkészült a kerületfejlesztési és lakásgazdálkodási koncepció, s a fejlesztési tervek hosszútávú programjához igazodva szabad csak kijelölni az elidegeníthető bérlakások körét. De a képviselőtestület - érzékelvén a lakosok türelmetlenségét, valamint azt, hogy a távlati tervek elkészítéséhez az alapvető törvények beláthatatlan ideig késlekednek - feloldotta az elidegenítés tilalmát. Azóta se vége, se hossza a lakások elidegenítésével foglalkozó fórumoknak. Az önkormányzati tisztviselők maguk is meglepődtek, amikor az első összejövetelen mintegy kétezer érdeklődő jelent meg. A második fórumon sem csökkent az érdeklődés. Az eredményesség érdekében a szakemberek kisebb csoportokkal ültek össze megtárgyalni az elidegenítés procedúráját, mely gyakorta esztendeig is eltart. A jogbizonytalanság miatt azonban - egyenlőre - bajos a gyors lebonyolítás, például azért is, mert az elidegenítésben tevékeny IKV jövőjét illetően több a terv, a szándék, a kísérlet, mint amit a törvényes jogszabályok tárgyszerűen megfogalmaznak és megengednek. A ferencvárosi önkormányzat mielőbb rendezni szeretné a kerület lakásügyeit, de addig korai volna hírt adni terveikről, amíg D... bácsi el nem árulja, hogy kívánja elosztani Á... bácsi örökségét. Megjegyzésünk: ha nincsenek új lakások, legalább a régieket adja oda, nehogy azok is eltűnjenek kézen-közön a köz vagyonából, mint - annakidején - az új lakások árai.-őr5
