Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)

1991. december / 5. szám

Irány a huszonegyedik század

Tizenkét évfolyamos iskola a Lónyay utcában

tatjuk a telefax, a rádiótelefon, a No- kia-hívó használatát is. Hangsúlyozom, csak használói szinten, mert jelenleg Magyarországon mindenütt programozási nyelv oktatása folyik. Olyan ez, mintha minden úrvezetőt meg akarnánk tanítani az autószerelésre.

Másik probléma az infomatika-ok- tatásban, hogy rendkívül eszközigényes. A beszerzésen túl igen drága az üzemeltetés, arról nem is beszélve, hogy ezek a gépek nem a gyerekek fokozott igénybevételére készültek.

A harmadik, egyelőre megoldhatatlan gondunk, hogy nincs megfelelő személyi ellátottságunk. Nemrég jártam Rómában, ott szakoktató mellett három operátor dolgozott. Én, ha a gyerekek munkáját javítani, ellenőrizni akarom, és csak két percet foglalkozom egy-egy tanulóval, a második kör után vége van az órának. Személyzetet felvenni, ezzel a fizetéssel... , A tanár úr reménytelenül legyint. Átkalauzol a külső szobába. Ötödikes gyerekek babákat rajzolnak, Commodore géppel, egy kimustrált Junoszty televízió képernyőjére, tanulják a számítógép-kezelés alapjait. A tanár úr elégedetten figyeli őket, majd folytatja:

Az Önkormányzatnak is a tagja vagyok, így közelről figyelem, miképpen változik az iskolarendszer a kerületben. Több iskola áttér vagy a 6+6- os vagy a 8+4-es vagy a 4+8-as formára. Belső változásra is van igény, az eddigi porosz-orosz drilles, számon- kérő szemlélet „puhulhatna” valamelyest és közelíthetne az angolszász, liberálisabb oktatás gyakorlatához. Sajnos, még mindig elég merev a szemlélet, de a szülők és az oktatási osztály — nálunk a Humán Szolgáltató Osztály — nyomására lassan változik a helyzet. Reméljük, segítségünkre lesz a mostanában egjre ritkábban hangoztatott iskolaszék felállítása, ahol a szülők igényei és elképzelései közvetlen módon hathatnának az iskolákra. Az a szemléleti változás, amiről az igazgatónő beszélt, kifejeződik abban a tényben, hogy az Önkormányzat a költség- vetésének több mint a felét az oktatásra költi. Azt hiszem, kevés kerület büszkélkedhet hasonló eredménnyel - fejezte be Főik Zoltán.

Közben a Commodore készülékek elé harmadik osztályos gyerekek ültek. Ók a képernyőn tanulnak írni, mert az angol betűkre külön ki kell tenni a magyar betűk ékezeteit. A picik csivitelnek, nagy kedvvel nyomo- gafiák a billentyűket.

Ok szinte játszva, észrevétlenül, talán eljutnak Európába.

— hm —

A volt Református gimnázium egyik szárnyépületében eddig egy általános iskola működött, népszerű nevén a Lónyay utcai iskola. Az igazgatói irodában Sarinay Mihályné igazgatónővel beszélgetünk.

— Iskolánk a kerületben másodikként alkalmazta a szerkezetváltoztatást, vagyis azt a teljességgel ésszerű, a kialakult gyakorlatot követő megoldást, hogy az eddig nyolcosztályos iskolát felmenő rendszerben középismagában alig a felét fedezné a költségeknek. Az Önkormányzat hozzáállásában komoly szemléleti változást tapasztaltunk, immár folyamatosan. Támogatásuknak köszönhetően 72 új középiskolai helyet tudunk a gyerekeknek biztosítani.

— Mit jelent mindez a későbbi továbbtanulás, illetve a majdani munkahelyek szempontjából?

— A tanulók általános gimnáziumi képzést kapnak, tehát az Orvoskolává alakítottuk. Mindenekelőtt a gyerekek szempontjait vettük figyelembe. Igen régi tapasztalatunk, hogy a kiváló tanulóinkat szinte elkapkodják a jobb középiskolák, ugyanakkor egy nagy létszámú gyereksereg számára — gondolok itt az erős négyes osztályzattal végzőkre — állandó gondot jelent a továbbtanulás. Ezen gond megoldása kézenfekvőén összekapcsolódott néhány vállalat igényével, miszerint szeretnék megváltoztatni az eddigi szakközépiskolai oktatást. Átteszik a szakoktatás színterét a gimnáziumba, és — reményeik szerint — a kikerülő szakemberek általános műveltsége, emberi felkészültsége magasabb lesz, ami a mai követelményeknek elengedhetetlen feltétele.

Mi a Távközlési Vállalattal kerültünk kapcsolatba. így távközlési marketing-menedzser szakemberek kiképzését határoztuk el. Ők 5 millió forintért számítógép parkot telepítettek az iskolába, vállalták az elméleti szakoktatás feladatának ellátását is.

Ne feledkezzünk meg ugyanakkor a harmadik fél szerepéről: az Önkormányzat támogatása nélkül nem jutottunk volna semmire. Az a bizonyos normatív támogatás, a „fejpénz” önegyetemen éppen úgy folytathatják a tanulmányaikat, mint mondjuk a gyári Távközlési Főiskolán. Elhelyezkedési gondjaik azoknak sem lesz akik megelégszenek az érettségivel, a Távközlési Vállalat jelzése szerint, a tervezett 72 főnek a többszörösét is tudnák saját munkahelyükön alkalmazni.

— Javaslom, menjünk át a komputerekkel berendezett osztályokba, nézzük meg a „géptermet”!

— Két termet rendeztünk be — kezdi a bemutatást Főik Zoltán igazgatóhelyettes, aki egyben tanár is. — A belső helyiség a gimnazistáké, kilenc gépen dolgoznak, egy 286-os AT vezérlésével, színes monitorral. A központi gépünk 386-os AT. Ezen kívül a legelterjedtebb típusokból — szemléltetésre tartunk egy-egy darabot. Szakítani szeretnénk az eddigi rossz gyakorlattal, mi elsősorban felhasználó-képzést valósítunk meg, és nem programozó-képzést. A középiskola első két évében tanulják meg a gyerekek a technikai alapismereteket, a harmadik, negyedik évben marketing-kereskedelmet, reklámot tanulnak. Mindent, ami a menedzser tevékenységhez szükséges, az informatika műszaki alapjaira építve, ok13