Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)
1991. december / 5. szám
Kinek kell a magyar gyapjú ? A Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyárat, mondhatnánk, tenyerén hordozza az Isten. Lévén, hogy a gyár még mindig működik — igaz, nevezhetnénk halódásnak is mindazt, ami az elmúlt évtizedben itt történt. Ilyen a magyar textilipar sorsa. A Gyapjúfonó albertfalvai gyára tűz martaléka lett; a nyolcvanas évek elején a minisztériumból rendcsinálási céllal a Gyapjúfonóhoz helyezett vezérigazgató gyengének bizonyult, s egyre nagyobb lett a csőd. Aztán Varga Attila próbálkozott — akinek „neve van” a szakmában hogy irányításával a cég felfelé szálló ágba jusson: az állami támogatások, kölcsönök reménykeltőek voltak... a gépek pedig ósdiak, a lecserélt géppark sem hozta meg a hozzá fűzött reményeket. A szövőnők teljesítménye valahol harminc és százharminc százalék között mozgott; a kubai vendégmunkások inkább tehertételt jelentettek a gyárnak, mint segítséget. A piac meg egyre szűkült... — Amikor az elődöm lemondott és úgy tűnt, a kiírt pályázatra nem jelentkezik senki, dolgozóink azt hitték, a gazdasági igazgatónő lesz az új főnök. — Mit jelent az Önök számára a KGST megszűnése? — Termelőkapacitásunk 80 százalékát kötötte le a szocialista piac, amelynek elvesztése érzékeny veszteséget okozott. Az öbölválságból is származtak veszteségeink, hiszen Szaúd-Arábiába nem tudtunk a konfliktus idején szállítani. A jugoszláv piac is kiesik — remélhetőleg csak ideiglenesen. — Sikerült új vevőket találni a régiek helyett? — Sikereink vannak a spanyol, német, osztrák, dél-afrikai, dél-koreai piacokon. — Elképzelhető, hogy a Soroksári úti gyárból nem kell elbocsátani egyetlen i munkást sem? — Jelenleg 300-an vagyunk, és erre a létszámra szükségünk van a továbbiakban. Persze a munkahely megmaradásának ára van. Költségeinket szinte minimálisra kellett csökkente- nünk. Nem járatunk újságokat, eladtuk az autópark egy részét. Energiatakarékossági okokból a fűtési szezon kezdetétől 4x10 órát dolgozunk egy Molnár Szabolcs a Magyar Gyapjú- fonó és Szövőgyár igazgatója 1991 márciusától tölti be tisztségét 1966-ban a Magyar Posztógyárban kezdte pályafutását laborvezetőként, majd más vezető beosztások után az Ipari Minisztériumban folytatta, mint a gyapjúipar referense. A minisztériumi 4 év után ismét a Posztógyár kövekezett, de ezúttal vezérigazgatóhelyettesi, majd ügyvezetőigazgatóként. 1990. októbertől dolgozik a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyárban. Először a műszaki igazgatói posztot töltötte be, majd Kft ügyvezető igazgató lett, amit az igazgatói szék követett — Az Ön pályajutása meglehetősen változatos. Az előző munkahelyén sikeres ügyvezető igazgató volt, miért változtatott munkahelyet? — A Magyar Posztó egyetlen sikeres üzletágát vezettem. Szerettem ott dolgozni, mígnem sikertelenebb vezető társaimmal konfliktusaim támadtak, és jobbnak láttam, ha távozok. Elődöm, Varga Attila éppen ekkor hívott műszaki igazgatónak, amit őrömmel elfogadtam. — Hogyan lett Önből a gyár igazgatója? — Varga Attila tavasszal váratlanul lemondott. Az igazgatói állás betöltésére a Vállalati Tanács pályázatot írt ki, amit megpályáztam, kizárólag azért, hogy az akkor már jól menő Kft. — amelynek ügyvezető igazgatója voltam - továbbra is töretlenül fejlődhessen. Attól féltem, egy kívülről jött ember nem tartja majd fontosnak ezt a fejlődést.- Miért olyan fontos Önnek ez a Kft.? — A Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár csődbe jutott. A túlélésre megítélésem szerint csak a Soroksári úti telepünknek van esélye és ebben nagy szerepet játszik a januárban alakult Kft., korszerű német gépeivel. Ezek a gépek hazánkban egyedülállóan modernek, a csúcstechnológiát testesítik meg. — Úgy hallottam, aláírásgyűjtés folyt a gyárban valamelyik vezető ellen. Igaz ez? héten. A takarékossági intézkedések eredményeként, még az idén bérfejlesztésre is lesz lehetőségünk. Alapvetően optimista vagyok. Ennek a gyárnak van jövője. Új üzletfilozófiánk — „igényes portékát, igényes piacra” — eredményes.-er6
