Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)

1991. december / 5. szám

í problémát, csak durva disz­kriminációt jelentett a ke­rület e részének lakóival szemben. Tisztában kell lenni ugyanakkor azzal is, hogy e lista feloldásával az Önkormányzat nehéz hely­zetbe kerül, mert minden egyes vevőként jelentkező bérlővel külön kell egyez­séget kötnie, véleményem szerint minden körülmény figyelembevételével, új fel­tételek szerint, egyes ese­tekben pedig sajnos el kell utasítani a vételi szándé­kot. Ugyanakkor a lakók ér­deke azt diktálja, hogy egy- egy házban a vásárolni szándékozók együttesen lépjenek fel az Önkor­mányzattal szemben, mert mindenek előtt az ő érde- I kük, hogy tisztában legye­nek vele, mit vesznek. Az IKV nem tartotta nyilván a lakóházak műszaki állapo­tát és tudom, hogy erről az Önkormányzatnak sincse­nek biztos adatai. A szakér­tők alkalmazása a lakók ér­dekében tehát mindenkép­pen szükséges. Már csak azért is elengedhetetlen a tulajdonosi közösségek lét­rehozása, mert az Önkor­mányzatokkal való egyez­kedésben közösen nagyob­bak az esélyeik, nem be­szélve arról, hogy a későb­biekben - vegyes tulajdo­nú házak esetén különösen — elkerülhetetlenné válik *az ilyen fajta együttműkö- rdés. Látható tehát, hogy a kö­zös cél, a lakások eladása vevő és eladó részéről el­lentétes stratégiát kíván. Mindez a dolog termé­szetéből adódóan konflik­tusok sorozatához vezet­het, és e konfliktusok so­rán az új helyzetben mind­két félnek, az Önkor­mányzatnak és a vevőknek is meg kell tanulni a konf­liktus kezelésének techni­káját. Meg kell tanulni azt az új magatartást, amelyben a hivatal alkukészséggel és nem hatóságként viselke­dik, a vevő pedig a jövendő tulajdonos reális mérlege­lését és felelősségét gyako­rolja. Emődy Zsolt: Az új szervezet feladata: a szolgáltatás A képviselőtestület de­cemberben tárgyalta meg azt az előterjesztést, amely az IKV 1992 tavaszán való megszűntetését javasolja. A továbbiakban ezen el­őterjesztés főbb javaslatait szeretném leírni, hangsú­lyozva, hogy csupán javas­latokról van szó. Az IKV feladatainak egy részét — a tervezet szerint — az Önkormányzat által létrehozott új szervezetek (Diszpécserhálózat, Gyorsszolgálat, Felújítási Iroda) és a Polgármesteri Hivatal egyes részei veszik át. Alapvető változás, hogy a deltségek örökébe lépnek, de felelősségük és mozgás­terük sokkal nagyobb lesz elődeiknél. A kezelési fealdatok má­sik részét a bérleti jogvi­szonnyal kapcsolatos ügyek képezik. Ezeket a feladatokat a Polgármeste­ri Hivatalban felállítandó kb. 20 fős Bérleti Admi­nisztráció fogja ellátni. Az így létrejövő szerveze­tek létszáma az IKV alkal­mazottainak létszámánál jóval kisebb, hiszen a ko­rábbi központi adminiszt­ratív egységek és a karban­tartó építésvezetőségek lehet érdeke az Önkor­mányzatnak, mert — amel­lett, hogy nem kell végki­elégítést fizetnie - ezzel biztosítható a zökkenő- mentes áttérés a piaci kivi­telezés igénybevételére. A vállalkozásban részt­vevőket nem számítva kb. 150-200 dolgozó elbocsátá­sa várható. Önmagában az újjászer­vezés nem lehet csodaszer, csupán a kereteit teremt­heti meg egy jól működő ingatlankezelésnek. Alap­vető a jelentősége, hogy csak olyan dolgozókat sza­bad alkalmazni, akik képe­karbantartási munkák kivi­telezését - egy kb. 25 fős Gyorsszolgálatot leszámítva — nem az Önikormányzat- hoz tartozó, fix fizetésű dol­gozók, hanem egyedi megbí­zások alapján külső vállal­kozók, kisiparosok fogják végezni. Csak a közvetlen kezelői feladatok ellátása marad az Önkormányzat által létrehozott, a koráb­biaknál összességében jó- valkisebb létszámú szerve­zeteknél. Az épületek üzemelteté­sét, a karbantartásuk meg­rendelését egy kb. 60 fős Diszpécserhálózat látná el a javaslat szerint. Ennek egységei a korábbi kiren­dolgozóinak csak kis há­nyadát alkalmaznák. Ez előrevetíti az újjászervezés talán legnehezebb és embe­rileg a legszomorúbb velejá­róját, az elbocsátásokat. Ezen a nehéz helyzeten úgy enyhíthet az Önkormányzat, ha a vállalkozó szellemű volt alkalmazottakat hozzásegíti ahhoz, hogy kivitelező vál­lalkozásokban vegyenek részt. A részvétel feltétele a végkielégítésről való lemon­dás. Alapelv, hogy pusztán vállalkozásélénkítésről le­het szó, tehát senki sem jut­hat áron alul az önkormány­zati vagyonhoz. A kivitelező vállalkozások közvetett és átmeneti támogatása azért sek és hajlandók elfogadni, hogy feladatuk a szolgálta­tás. Ezt éppen a bérlőkhöz legközelebb álló házfelü­gyelők egy részénél lesz a legnehezebb elérni, hiszen itt a felmondások lehetősé­gét korlátozza, hogy cserela­kást kell biztosítani. Mind­amellett mindent el kell kö­vetni, hogy a házfelügyelők a szó valódi értelmében vett házmesterekké váljanak. Persze a puszta követelés önmagában nem elég, az Önkormányzatnak ahhoz, hogy többet követelhessen, többet is kell adnia. A másik fordulópont az ingatlankezelésben részt­vevő szervezetek közötti 3

Next

/
Thumbnails
Contents