Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)
1991. július / Próbaszám
A Ferencváros történetéből I. Ha szűkebb pátriánk, a Ferencváros elnevezésének eredünk nyomába, mindössze kétszáz évre kell lemerülnünk a múlt „mélységes-mély” kútjába. 1792- ben I. Ferenc, a „kalapos király”, II. József unokaöccse, Mária Terézia unokája lép a császári trónra. Annak ellenére, hogy 43 évig uralkodott, a történelem koncepciótlan, hovatovább jelentéktelen személyiségként tartja számon. Hogy mégis az ő nevét kívánta felvenni annak a 160-180 háznak körülbelül 1800 főnyi lakossága, akik „benépesítették” a mai Üllői út és a Duna között területet, az talán az alattvalói lojalitás túlzásával magyarázható. Ha magának a településnek a múltját keressük, egy picit távolabbra kell visszatekintenünk. A török hódoltság majdnem másfél évszázada, illetve az 1686- os felszabadulás éve jelentik azt az időbeni határt, amely előtt nem lehet településről beszélni, és amely után elkezdődött kirajzolódni egy majdani pesti külváros tétova és halvány képe. Az anyavárosról készült korabeli látképek, térképek, metszetek, amelyeket többnyire külhoni rajzolók készítettek, szomorú romokat, templomokat, egészben maradt épületeket festettek. A valóság ezzel szemben mást mutat. Az 1688 után készült ösz- szeírás 273 kimért telekről tud, melyből 91 teljesen puszta, 8 telken nyomorult kunyhó állt, 164 telken találtak csak falakat, az egész városban pedig 101 használható szobát és 34 pincét regisztráltak. Pest város falain túl a török kiűzésének idején lakott vagy elhagyott település nem volt. A XVII. század végén, a lakatlan, elvadult határban 3 vagy 4 kőépület romjai maradtak, melyek csak helymegjelölés céljait szolgálták, de később építőanyagnak azokat is széthordták. E sivár pusztaságok lettek volna hivatva az újonnan betelepülő pesti polgárok mező- gazdasági igényeit kielégíteni. Első lépésként azonban - e földek jogállását tisztázandó - a város határviszonyait kellett rendezni. A középkorban 5 - azóta elpusztult - faluról tudtak; Kőér, Jenő, Szentlászló, Újbécs, és ami most számunkra érdekes: Szentfalva. Ez utóbbi település a mai Boráros tér magasságában lehetett, és mindössze egy úgy nevezett „pusztatemplom” romjai jelezték egykori helyét. A megindult birtokrendezés - jó magyar szokás szerint birtokperekbe torkollott. Az 1800-as évek elején a Pesttől délre található pusztákat, Soroksárt, Gubacsot, Péterit és Szentlőrincet egy bizonyos Wathay család birtokolta. Minden valószínűség szerint e család kezén volt a fenti puszták és a városok közötti terület is, tehát a mai Ferencváros első tulajdonosai is ők lehettek. Ők 1732-ben azután megegyeztek a pesti polgárokkal, azóta 2000 aranyforint fejében - ez a terület egyszer és mindenkorra Pest város tulajdonába ment át. A közben eltelt ötven év nem maradt nyom nélkül: a pusztaságokat a szorgalmas lakosság kertekké és majorságokká varázsolta. A majortelkek a kertek között és a kerteken túl terültek el, a vizek léte erősen befolyásolta az elhelyezkedésüket. Három nagy „víz”-ről tud a krónika; a Rákos patak, az „Illés kút”(a mai Illés utca) és természetesen a Duna. A későbbi Ferencváros területén lévő majorságok az Illés kút mellett a Körösi úton túl feküdtek. A Körösi út pedig nem más, mint a mai Üllői út régi neve. A kertek és a majorságok kö- zött eleinte gyalogösvények húzódtak, később ezek nyomvonalán alakultak ki az első utak és országutak: a már említett Körösi út, valamint a Duna melletti majorságokon átvezető utak, a Soroksári út és a Gubacsi út. Ezzel nagyjából előttünk is áll a majdani Ferencváros alapszerkezete; a városfaltól délre induló Üllői út, a Duna menti Soroksári út, és a vele párhuzamos, a Gubacspusztára (a mai Erzsébetre) vezető Gubacsi út. A hajdani városfal vonalát követi a mai Kiskörút, ennek ferencvárosi része a Vámház körút. 1771-ben, a fenyegető pestisjárvány elleni védekezés céljából a városi hatóság kijelöli az úgynevezett „vonalárkot”. E vonalárok irányát követi a mai Haller utca, a külső körút ferencvárosi szakasza. A vonalárkon túl legelők voltak. Erről a területről is van emlékünk: a mai Közvágóhíd és Kén utca Ócsai (Soroksári) útra támaszkodó részét a városi tanács szántófölddé nyilvánította. A sok kert és majorság lassan akadálya lett a város fejlődésének, ezért már a negyvenes évektől kezdve megkezdte a városi elöljáróság a majorsági területek házhellyé változtatását. 1770-től a majdani Ferencváros fejlődése új szakaszába lép, megkezdődnek a házak, tömbök, utcák építkezései, ezzel együtt az új lakosság és új városkép kialakulása. (folytatjuk) Horváth F. Miklós WIRTH ÉS TSA KÖNYV- KERESKEDÉS IX., RÁDAY U. 33/B NYITVA: NAPONTA 11-19 ÓRÁIG SZOMBATON: 10-17 ÓRÁIG TELEFON: 1-182-804 14