Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1989. április / 1. szám

Ferencváros • Ferencváros • Ferencváros HÁZ-SIRATÓ A József Attila lakótelep a fővárosban az elsők között épült. Létrejöttekor — a 60-as években — még művelődési központot terveztek ide, amely ott­hont adott volna könyvtárnak, mozi­nak, művelődési háznak. A terv csak terv maradt. Megépült ugyan a Pes- Buda mozi, művelődési ház pedig — jobb híján — a lakótelepnek egy más céllal létesített, s ezért csak kompromisszumokkal működtethető épületéből lett. Mégis, főváros szerte ismert művelődési intézménnyé vált a Dési Huber István Művelődési Ház, ahol görög-táncház, roc-koncert, báb­színház, mesemozi, jazzbalett tanfo­lyam, ifjúsági klub működött. Kará­csony előtt a Kálvin téri Áruház áru­sítást is ott rendezett, hogy könnyebb legyen a lakótelepen élőknek az ün­nepi bevásárlás. Szeptembertől május végéig sok eseményével vonzotta az ér­deklődőket. Kérdéseink Tirts Tamáshoz Eddig is megkülönböztetett figyelemmel kí­sértük a híreket tüntetésről, ellentapsról, mozgolódásokról és házkutatásokról, idén még nagyobb port vert fel minden. Az or­szággyűlés téli időszakán született a döntés: március 15-e legyen végre a nemzeté, váljon munkaszüneti nappá. így teremtve lehető­séget a közös ünneplésre, a nagy nemzeti közmegegyezésre... S, hogy mi lett belőle? Van aki észszerűnek, jó gondolatnak tartot­ta a felhívást, s vannak akik „nem barátkoz­nak a hatalommal". Egyelőre, vagy talán később sem...? — MIT CSINÁLT A KERÜLETI FIDESZ az első „szabad" március 15-én? — Csoportunk nem tervezett semmilyen fe­rencvárosi akciót, a nagy szervezet megmoz­dulásain vettünk részt. Útvonalunk a hagyo­mányos: Petőfi szobor, Batthyány emlék­mécses, közben útbaejtve a televíziót. i — Sokan viccesnek találták a „NÉP NEVÉ­BEN ELFOGLALNI? - szerinted? — Nem jó a szóhasználat. Mi nem elfoglalni akartuk, hanem jelképesen lefoglalni. Sajnos közöttünk is vannak túlkapásokra hajlamos emberek. Időnként röplapjaink is demagó­gok, pedig ez nem tesz jót a szövetségnek. — SZÓ SEM ESETT NÁLATOK KÖZÖS ÜNNEPLÉSRŐL? — Nem A FIDESZ tagok többségében erő­sen élnek a régi sérelmek. Zaklatást, házku­tatást, gumibotot nem lehet hirtelen baráti jobbal felváltani... Lívia néni, azaz Bárkány Lívia - nyugdíjas szerkesztő', 1945 óta él a Ferencvárosban. Közéleti érdeklődése mások gondjai, bajai iránti érzékenysége nem csitult a múló év­tizedekkel. Szívesen vállalkozott arra, hogy lapunkban állandó rovatot nyisson a kerület lakóit érő igazságtalanságok nyilvánosságra Persze az is igaz, hogy közvetlen kör­nyezetét, mint afféle zajos kultúr- centrum - nemegyszer - zavarta is. De erről a ház nem tehetett, hiszen alapvetően nem erre a célra tervezték. Ezentúl azonban már nem zavar sen­kit! A Dési Huber István Művelődési Ház ugyanis 1989 január végén megszűnt. Jellegzetes, tégladíszítésű épülete ezen­túl más tevékenységnek ad otthont, és bár az eddigi művelődési progra­mok egy része folytatódik, bizony megint szegényebbek lettünk. Nem értjük, hogy míg az újonnan épülő lakótelepek sorra nyitják meg közös­ségi házaikat, és a szűkös anyagi le­hetőséggel dacolva létesülnek ilyen intézmények Békásmegyeren, Lőrin- cen, vagy Gazdagréten, addig a Jó­zsef Attila lakótelepen az egyetlen ilyen intézmény szép csöndben be­zárt... Egyéb megszokott útvonalunk is ezek miatt alakult ki. 1983-ban a Petőfi szoborhoz hangszórókat szereltek fel, ezzel nyomták el az éneklő egyetemisták és főiskolások hang­ját. S mivel mi mindenáron dalolni akar­tunk, elindultunk a Kossuth tér felé, ahol rendőri kordon várt, de legalább hallottuk saját hangunkat. Én mindenesetre bízom benne, hogy egy-két éven belül valóban kö­zösen, együtt fog ünnepelni az ország. De most a folyamatok kiismerhetetlenek, nap- ról-napra változnak, mért éppen most ba­rátkozzunk?- DE VOLT AHOL EGYÜTT, A TÖBBI SZERVEZETTEL MENTEK TAGTÁRSAI­TOK... — A döntés minden csoport szuverén joga. Egyébként hallottam már, hogy a ferenc­városi FIDESZ csoportról rémhírek ter- jengenek. Valaki azt terjesztette rólunk a Közgázon, hogy „fenegyerekek" vagyunk.- ÉS NEM? — így ez nem igaz. Amennyiben a Ferenc­város olvasói igénylik, szívesen bemutatkoz­nánk a kerület előtt.- A KÖVETKEZŐ SZÁMIG LEGALÁBB TE TEDD MEG EZT NÉHÁNY SZÓBAN! — 1961-ben születtem, a Szamuely utcában lakom. Jelenleg a FIDESZ Választmányának tagja vagyok, Óbudán tanítok az Árpád Gimnáziumban. Különösen érdekel a nem­zetiségiek sorsa, a nemzetiségi politika. Köbl Anikó hozatalára. Keressék bizalommal telefonon, levélben idősek és fiatalok mindennapi ügyes-bajos dolgaikkal. Lívia néni várja, s ha tud segít. őzv. dr. Török Sándorné már a felszabadu­lás előtt kerületünkben lakott; itt vett részt a romeltakarításban, újjáépítésben is. 1948- ban férje hirtelen halála után kénytelen volt (bár a kerületben, Soroksári út 18.) kisebb lakásba költözni. Ez alkalommal leadta telefonját, de az állomás áthelyezését nem kérte. Kislányával egyedül maradt, elég volt a mindennapi élet gondjaival megbirkózni. Idők múltával felnőtt a leánya, aki a társa­dalombiztosításnál külszolgálati ellenőrként kapott állást. Török Sándornét sem kímélték az évek, lassan öregedett. Ekkor már szükségük lett volna egy telefonra, hiszen a napokig MIT MOND AZ ILLEGÁLIS KOMMUNISTA? Mit szól a politika mai változásaihoz — kérdeztük a kerület egyik ismert idős pártaktíváját, aki hatvan évvel ezelőtt kezdett a mozgalomban. A nyolcvanhatodik évemben járok — mondja Gál Andor. — Illegális párt­tagként a Természetbarátok Turista Egyesületében vállaltam feladatot, az első párttagkönyvcserénél, 1947-ben szó nélkül igazolták 1930-tól a tag­ságomat. Akkor tudtam meg, hogy egy sejtben voltam többek közt Kiss Ká­rollyal. Emlékek közt kutat, igazolványokat vesz elő; felesége is segít, megbámult fényképek közt válogat az asztalon. Beszélgetésünk szaggatottá válik. Nehéz beszélni minderről, hiszen egyetlen fiukat 1956 novemberében veszítették el. Tapolcán volt katona; őrszolgálatban a váltótársa a sötétben — félelmében? — lelőtte. Tisztázni kell a régi dolgokat, csak­ugyan — mondja Gál Andor. Ellen- forradalom volt, népfölkelés? Ha konkrétumokat is mond az állammi­niszter nemrégi nyilatkozatában, nem lett volna akkora felzúdulás. Ha pon­tosabban kifejti, meddig tartott a tisz­tulási folyamat, s hogy miért, mikor torkollt a tragikus eseményekbe... — Az emberek most is sokan csak téblábolnak, az ellentéteket szítanák... — szól közbe Gálné. — Én azt mondom, mielőbb le kell vonni a következtetéseket, és dolgozni kell... Rendben van, legyenek új pár­tok, de ezek valóban, az emberek tény­leges problémáival foglalkozzanak. És nagyon fontos, hogy megféljenek egy­mással. Mi ketten sem mindig értünk szót, mennyire nehéz lesz a sokféleség­ben méltányolni az eltérő véleménye­ket... — tömör — egyedül lévő beteges asszony a külvilággal, a sokszor napokig vidéken tartózkodó leányt az édesanyjával egyedül ez köthette volna össze. Törökné tehát 1960-ban be­adta a számára illetékes József Központba telefonigénylését. Kérésére hosszú ideig nem kapott feleletet. A Távbeszélő Igazgatóság két alkalommal csupán az iránt érdeklődött, hogy kérését továbbra is fenntartja-e. Igenlő válaszát ismét némaság fogadta. így jött el 1988. dr. Török Sándorné a hosz- szú évtizedek alatt telefonkérelmével együtt szépen megöregedett. Jelenleg 87 éves; 11 éve majdnem teljesen vak. A közelmúlt­ban meglátogattam, bár szellemileg frissen, de testileg igen elesett állapotban találtam. Pár napja jött ki a kórházból: A lakását nem tudja elhagyni, még a szobában is csak nagy nehézségekkel közlekedik. Leánya az idegösszeroppanás határán van. Hogyan tel­jesítse vidékre szólító munkáját, mikor már csakis a telefon lenne napközben egyetlen RECSK A MOZIBAN Járom az utat - ha nem is a nótából híres „macskakövest” — bár hasonló minőségű rossz úttal kerületünkben is találkozhatunk. De most nem erről akarok szólni, meg kü­lönben is a járdán parkoló autóktól a belső Ferencvárosban amúgy sem látni a kátyú­kat. Feltűnt azonban, hogy ezen a február végi napon a Kinizsi utcában nemcsak az üvegvisszaváltó előtt van nagyobb csopor­tosulás. Kíváncsiskodók nyüzsögnek a sokáig zárva tartott Kinizsi mozi vitrinéi előtt, sor áll a pénztárnál. Megnyílt hát a Kinizsi, amely az utóbbi években egészen bezárásáig külön­leges, az ínyencek számára is érdekes filme­ket játszott. Úgylátszik a jó hagyomány folytatódik, mert az elsőként vetítésre kerülő doku­mentum filmet - Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza által rendezett - Recsk címűt itt mutatják be először a nagyközön­ségnek. Az alcím olvasása közben: Egy titkos in­ternáló tábor története - borzongó csodál­kozással kérdezi két lány egymástól, ez igaz? Megértem őket, hisz az én korosztályom is úgy nőtt fel, hogy az internálás, a halál­táborok fogalma a fasizmussal volt egyen­lő. így tanultuk, így tanították. Azután hallottunk — valamit - Szolzsenyicinről, aki regészében, arról a számunkra is képte­lenségről írt, hogy internáló táborok a Szov­jetunióban is léteztek. Ez különösebb hidegzuhanyként talán mégsem ért sen­kit, hiszen - ha esetleg valóban létezett is a Gulag szigetcsoport - fontos volt a múltidő és azt a hatvanas évek ifjúsága is tudta, hogy Sztálin idejében történtek „visszaélések” a Szovjetunióban. Azután - néhány évtized elteltével - ki­derült, hogy a valóság könyörtelenebb mint az író fantáziája. Internáló táborok és „elmegyógyintézetek” nemcsak Sztálin ide­jében voltak és az ártatlan áldozatok száma sok millió. Most aki a Kinizsi utcában megnézi a fil­met, szembesülni kénytelen történelmünk egyik „fekete foltjával”. Pedig jobb lenne tán elfeledni minden rosszat és bűnt, ami megtörtént, nem hánytorgatni a múltat. Lehet, de eszembe jut apám igazságtétele aki gyerekkoromban nem azért vert meg, ha egyest kaptam, hanem azért, ha eltit­koltam azt... így vagyunk valahogy most mi is. Sokat hallottunk az elmúlt évtizedek történelmé­nek ötöseiről és szinte semmit az egyesek­ről. Most döbbenten nézzük a rossz bizo­nyítványt.-bp­lehetősége édesanyjáról tudakozódni? És ha hirtelen orvos, vagy a mentők kellenek? Mikor Törökné és leánya végső kétségbeesé­sében lehetséges segítség után kapkodott, végre válaszolt a Távbeszélő Igazgatóság. Műszaki nehézségekre hivatkozva bizony­talan jövőben ígérte a telefon beszerelését. Ám házukban, sőt emeletükön nemrég 2 (!) új telefonállomást szereltek fel. Az egyik új telefon tulajdonosa ekkor két hónapja volt lakásának bérlője, s egyébként 25 éves egészséges fiatalember. A Posta Uyen megoldása sem a ház lakói, de szélesebb körök előtt sem maradhat titokban. Ez az eljárás sokakban óhatat­lanul a potekcionizmus, sőt a korrupció gyanúját ébreszti fel. Nyitottabb és ember­ségesebb szemlélet is szükségessé tenné, hogy a Távbeszélő Igazgatóság végre özv. dr. Török Sándorné lakásában is felszerel­né a számára esetleg életmentő, minden­esetre életét meghosszabbító és leánya nyugodtabb munkáját is elősegítő tele­font. FIDESZ FENE-GYEREKEK LÍVIA NÉNI ROVATA A IX. KERÜLET LAPJA • AIX. KERÜLET LAPJA • A IX. KERÜLET LAPJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents