Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1989. október / 6. szám
Ferencváros • Ferencváros Ferencváros A szerkesztő jegyzete: (A A'<to Változó időket élünk. A közhellyé laposodott igazság soha nem volt annyira érvényes, mint mostanában. A változás mindennapjaink része lett. Már-már úgy érezzük, ez a sebesség sokkol, elviselhetetlen stresszt okoz. Csak kapkodjuk a fejünket, próbálunk lépést tartani, megérteni, átélni a változásokat. Próbálunk új fogalmakat, eszméket megtanulni, felzárkózni az új jelszavakhoz, igyekszünk átalakítani gondolkodásmódunkat és felfogásunkat. Próbáljuk jónak látni, amiről eddig azt hittük rossz, s belátni, hogy megtévesztettek, s mi tévedtünk. Próbáljuk elfogadni, hogy amit szocializmusnak, sőt ,fejlett” szocializmusnak tudtunk, egyáltalán nem az. Az évtizedek óta — úgy véltük — egy irányba: előre vezető úton a váltóállítást az sem könnyíti meg, hogy azokkal együtt kell átélnünk, akik az utat kitűzték. Megrázó vallomást hallottam a minap egy ős-ferencvárosi polgártól. Becsülettel felnevelt két gyereket, egyik közülük egyetemet is végzett, mérnök lett. Lakást, autót nem tudott venni a gyerekeinek, örült, ha szakmunkásbéréből a taníttatásra futotta. A fia most ezt is számon kéri rajta. Illetve nem is rajta, hanem azon nemzedéken, amelyik elhitte, sőt lelkesen odaadta a légvárak építéséhez a szívét, erejét, energiáját. Feláldozta a családi életet, az emancipáció vívmányaként élte át, hogy a feleségének is munkát kellett vállalnia, sőt, amellett tanulnia is kellett, hogy a szövőgépet szakképzetten tudja kiszolgálni — 3 műszakban. Gyerekeiket, akikből már igazi szocialista embertípus válik, bölcsőde, óvoda gondozta, később a napközi nevelte. Hetek, hónapok teltek el, hogy egyszerre nem ültek egy asztalnál mind a négyen... Az anya belebetegedett a napi terhek súlyába, kórházról kórházra jár. Az ingyenes orvosi ellátáson csak keserűen nevet, mutatja a bizományi áruház céduláját. A család egyetlen luxuscikkét, a sztereó rádiót a héten vitték a zaciba, hogy dugni tudjanak a doktorok zsebébe. A fájdalom égetőbb, hogy a fia is így ellene fordult. Legutóbb azt vágta a fejéhez: még arra sem volt bátorságod, hogy disszidálj! Csak nézett rá, mint egy idegenre. Csak ha- bogott. Mondja azt, hogy eszébe se jutott? Mit tud az életről ez a harmincéves ember, akit ő nemzett, abban a hitben, hogy itt, ebben az országban, ebben a városban, sőt, ebben a kerületben, házban lesz boldog az élete? Arról ábrándoztak az anyjával, amikor elsőre felvették a fiút az egyetemre — nagy szó volt, protekció nélkül hogy még igazgató is lehet abban a gyárban, ahol az apja a csoportvezetőségig vitte... — A fejedet telerakták ábrándokkal, közben meg kizsákmányoltak, a véredet szívták, és elhitted, hogy minden a Te érdeked, érted van! — harsogta a fiú legutóbbi találkozásukkor. — Még mindig nem érted, miről van szó?. — De — mondta ő — nagyon is értem. Csak azt nem tudom, mit kellene most csinálnom ... Megváltozni, homlokegyenest mást mondani és érezni egyik napról a másikra? Megtagadjam önmagamat, hatvanévesen? Más legyek? Hogyan??! A változásnak természetesen vannak korlátái. Talán az ember változik a legnehezebben. Türelem, tolerancia nélkül pedig még nehezebben. A felgyorsult idő sodrásában ezért ajánlja olvasói figyelmébe e hétköznapi történetet: Ferencváros A IX. kerület lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság FELELŐS SZERKESZTŐ: Osváth Sarolta TIPOGRÁFIA: Lukács Emőke SZERKESZTŐSÉG: 1092 Budapest IX. kér.. Köztelek u. 8. Telefon: 118-3100 KIADJA: A Népszava Kiadó Vállalat 1074 Budapest VII. kér., Rákóczi út 54. Telefon: 122-4810 FELELŐS VEZETŐ: Kiss Jenő vezérigazgató KÉSZÜLT: A Népszava Kiadó Vállalat Ságvári Nyomdájában (89.0790) Felelős vezető: Szilágyi Tamás igazgató A LAP TÁMOGATÓI: IX Kerületi Tanács, az MSZMP IX. kerületi bizottsága, a Budapest Csokoládégyár, a Budapesti Húsipari Vállalat, a Budapesti Likőripari Vállalat, a Fegyver- és Gázkészülékgyár és a Ramovill. A beküldött kéziratokat, fotókat nem őrizzük meg, és nem küldjük vissza! SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Alaksza János Bence Péter Csányi Klára Gönczi Zsuzsa Hargitai Károly llyés Árpádné Osváth Sarolta Köbli Anikó Lukács István Nánási Zsolt Székelyhídi Jánosné dr. Szoboszlay Gábor Farkas István Kupái Sándor Vízválasztó program — Izzadságszagú vetélkedés a hatalomért — Megnevezni a felelősöket! — Határozott igenek és nemek kellenek Már régóta és nagyon sokan vártáik, hogy nyilvánosságra hozzák az MSZMP programtervezetét, amelyet a Pozsgay Imre elnökségi tag vezette, munkaibizottság készített elő. A párt tagjainak többsége, de nyugodtan mondhatni: az ország lakosságának jelentős része ettől a programtól tette függővé viszonyát az MSZMP-hez. A programtervezet feletti első viták egyike volt az a pártifórum, amelyet a IX. kerületi pártbizottság székházában tartottak augusztus 23-án. A tanácskozáson főként ferencvárosi alapszervezeti párttiltkárok vettek részt, de jócskán akadt a megjelentek között érdeklődő párttag is. A fórumon Gönci János, kerületi első titkár elnökölt. Mellette foglalt helyet Kiss Péter, a Baloldali Ifjúsági Társulás elnöke. A nagy várakozás, mint általában mindig, most is felfokozta az érdeklődést, s talán a kelleténél jobban fokozta az elvárásokat. Ez tükröződött az augusztus végi fórumon is, ahol a hozzászólók többsége alapvetően kritikusan állt a tervezethez. Leginkább azt kifogásolták, hogy a program erőltetett, szinte izzadtság- szagú, amit valószínűleg az idézett elő — mint az egyik résztvevő megfogalmazta —, hogy a tervezet készítői mindenkivel jót akartak tenni. A párton belüli különböző áramlatok igényeit megpróbálták kielégíteni, ami több ponton is el- laposította, illetve homályossá tette a szöveget. Az eltérő áramlatok összebé- ikítésének kísérletében egy Olyan kompromisszumos szöveg készült el, amely mögött nagyon nehéz látni azt a bázist, amely a programot felvállalná. Voltak, akik erősebben fogalmaztak: a tervezet hű tükörképe annak a hatalmi vetélkedésnek, ami jelenleg a pártvezetésen belül zajlik. Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy a fórumon résztvevők egyöntetűen szólták volna, hiszen sokszor egymással is vitatkoztak. Amit az egyik felszólaló a tervezet hiányosságaként rótt fel, azt mások dicsérték. Idővel jól érzékelhető lett, hogy a program vitája egyben lehetőséget ad az eltérő nézetek ütköztetéséhez is. Többen is szóvá tették, hogy a tervezet nem eléggé radikális, lényegében semmi újat nem találnak benne, mivel a megfogalmazott gondolatok javarésze az elmúlt hónapokban már felvetődött. Akik így érveltek, azok azt is hozzátették, hogy a másik nagy gond a határozatlanság, a túlságosan általános hangvétel. Ügy vélték, hogy az óhajok megfogalmazásán túl semmi konkrétum nincs a szövegben. Azt szeretnék, ha egy-egy programpontban az is benne lenne, hogy a javaslat miként valósítható meg, s mi az a határidő, amikor a teljesítése szá- monkérhető. Azt is hiányolták, hogy a tervezet nem szól bizonyos megnevezett társadalmi rétegekhez: nem derül ki, vajon az egyes tézisek leiknek az érdekeit fogják szolgálni, illetve kik lesznek a vesztesek. Ezzel kapcsolatban többen is bírálták, hogy a fiatalabb korosztályok gondjaival jelentőségéhez mérten alig foglalkozik a program. Egy másik markáns véleménycsoport szerint éppen ellenkezőleg, a tervezet nagyon is radikális. Egy évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy ilyen programmal a párttagság elé álljunk — mondta az egyik hozzászóló. Hozzátették: az eddigi reagálások is azt jelzik, hogy a tervezet vízválasztó lehet a párton belüli vitákban. Az MSZMP-n belüli konzervatív erőknek el kell gondolkodniuk, hogy vállalnak-e ilyen program bázisán együttműködést a reformereikkel. A történelmi örökséggel foglalkozó résszel kapcsolatban hangot kapott az a vélemény, hogy nagyon vázlatos és ebben a formában nem igazán érthető a funkciója. Javasolták, hogy ezt a részt el kellene hagyni. Ha mégis maradna, akkor pedig az 1956 előtti korszakhoz hasonlóan nevükön kell nevezni azokat a vezetőkét is, akik felelősek voltak az 1956 után elkövetett hibás politikai és gazdasági döntéseikért. Ehhez kapcsolódott annak a résztvevőnek a megjegyzése, aki szükségesnek tartotta a felelősök megnevezését minden szinten. Mint elmondta, az elmúlt időszakban — amit mostanában sztálinizmusnak, illetve posztsztálinizmusnak neveznek — a rendszer egyik meghatározó eleme volt, hogy a „kis Sztálinok” önkényeskedései nélkül aligha működhetett volna. A demokratikus szocializmus értelmezése körül különösen élénk vita bontakozott ki. A többség egyértelműen a jelző nélküli szocializmus-fogalom mellett állt ki. Szerintük olyan általános kategóriákat, mint jogállamiság, pluralizmus, humanizmus, vagy éppen szocializmus, nem szabad jelzőkkel ellátni, azok önmagukban is helyt állnak, nem szükséges magyarázkodni. Az is elhangzott, hogy a demokratikus szocializmus egyelőre nem több vágyképnél, s dőreség a definiálásán gondolkodni, amikor gyakorlati megvalósítására eddig még sehol sem került sor. Sokak belső tépelődését hozta felszínre az a felszólaló, aki elmondta: a kommunista, de még a szocialista szó is, a magyar közvéleményben érezhető ellenszenvet vált ki, s ennek nyomában egyre inkább tetten érhető a ikammunistaeile- nesség, amely sokszor nem jelent mást, mint a sztálinizmus elvetését, de mindez olyan jelenségkör, aminek az elkövetkező időszakban sóikkal nagyobb figyelmet kell szentelni. Végül arról is szólni kell, hogy a kritikák mellett javaslatok is elhangzottak. Többek között, hogy a program elején röviden össze kellene foglalni az MSZMP álláspontját a legégetőbb kérdésekben, s az általánosságok helyett határozott igeneket és nemdket kell megfogalmazni, hogy a párt tagjai, de tágabb értelemben a jövendő választópolgárok is, hittel és bizalommal vállalják az ily módon már sajátjuknak érzett programot. K. F. A IX. KERÜLET LAPJA • A IX. KERÜLET LAPJA • A IX. KERÜLET LAPJA 2 T 1989. szeptember. Húsfeldolgozás a Budapesti Húsipari Vállalatnál Toroczkay Csaba felvétele
