Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1989. november / 7. szám

Ferencváros • Ferencváros Ferencváros A rendőr — 1960-ban lettem rendőr a IX. kerületben. Vidéki fiú voltain, sorka­tona, amikor toboroztak és az az igazság, hogy nagy volt a csábítás, hogy a fővárosba jöhetek közrendőr­nek. Persze más volt a presztízse is a rendőrnek, és a fizetés is vonzott, MII,— forint akkoriban igen jó pénz volt. A szamárlétrát végig kellett jár­nom, voltam mindenféle őr; „járőr, kerékpáros és kapuőr” Is. Aztán 1969- ben körzeti megbízott lettem. Egy ki­csit más volt akkor a szolgálat. Én voltam a nyolcas járőr, a Nagyvárad tértől a Thaly Kálmán útig tartott a körzetem. Ha előfordult, hogy feltör­tek egy pincét, vagy egy zárat és az nékem nem tűnt fel a szolgálatom alatt, komolyan megfenyítettek. Ak­kor még nem drinkbárok és eszpresz- szók voltak ezen a környéken, hanem a „piros ház”, a mai Bácskai borozó, vagy a Lordok háza nevű kocsma, ahol a körözött bűnözők nem számí­tottak ritka vendégnek. Más volt akkor a rendőr tekintélye is. Igaz, félős nyusziként, vagy gyen­ge fizikummal nem is lehetett volna a bunyós legények közé menni, csak úgy egyedül. Márpedig akkor még nem párban jártunk. Jól jött a csel­gáncstudásom, mert az igaz, hogy 192 cm magas voltam akkor is, de nem száz kiló, hanem csak úgy hetven kö­rül. Emlékszem, egyszer egy dühöngő szenes legényt hoztak be a kapitány­ságra, éppen kapus voltam. Bent — úgy tűnt — megnyugodott, mosoly­gott, a társaim el is mentek. Amikor egy óvatlan pillanatban hátat fordí­tottam neki, a nyakamba ugrott és a pisztolytáskámat rángatta. Igazi, ke­mény izmú, nehéz fiú volt, biztos ha­zavágott volna, ha egy dobással nem sikerül ártalmatlanná tennem ... Fiatal voltam, volt bennem kedv és ambíció, biztattak tanuljak. Leérettsé­giztem, majd a rendőrtiszti akadé­miára jártam. Ugyanakkor körzeti megbízottként egy nagy terület gaz­dája voltam. De én bűnügyis szeret­tem volna lenni. Szerencsém volt, fel­vettek a bűnüldözési alosztályra, nyo­mozónak. A területem az akkori fo­galmazás szerint az üzletszerű titkos kéjeigés volt. Ugyan nem volt Rákó­czi terünk, de sokan űzték itt is az ősi ipart, sokan éltek meg a szobáz- tatásból. Sem is délután 5-ig tartott a munkaidőm, hanem leginkább ak­kor kezdődött. Izgalmas esetek? Voltak bőven, de ezek ma már nem tűnnek annak. Em­lékszem egyszer a Görög kocsmába sorozatosan betörtek. Igen bosszantó volt, hogy két-három naponként fog­lalkozni kell az üggyel, ezért állandó éjszakai megfigyelésbe kezdtünk, s rá­jöttünk, ki a tettes, és hogyan „dolgo­zik”. Sefesik Józsi ismert bűnöző volt a környéken (börtönben is halt meg). Pacsér Mihály rendőrőrnagy egy híján 30 éve a Ferencvárosban Egyik pillanatról a másikra felíeszített egy rácsot, beugrott a pincébe, onnan ment fel a kocsmába. Teltek az évek, bűnözők százaival volt „alkalmam” találkozni. Hiába va­gyok nagy darab ember, volt, aki megfenyegetett, hogy szabadulása után hidegre tesz. Aztán, sünikor összefu­tottam vele az utcán „csókolom Misi bácsi”-val üdvözölt. — „Nem ezt ígér­ted” — mordultam rá. Még egy 11 fős bűnbanda tagjai is előre köszön­nek a régi „kliensek” közül. 1975-ben átkerültem a vizsgálati al­osztályra — rájöttem arra, milyen fontos a nyomozó precíz munkája a bizonyítás előkészítésében. Foglalkoz­tam én a betöréssorozatoktól kezdve a csoportos ügyekig mindennel. 1982- ben aztán úgy éreztem elég volt, nem nekem való az íróasztali munka és kértem, hadd mehessek vissza a bűn­üldözéshez. Alosztályvezető-helyettes főnyomozóként folytattam tovább a munkát, a betöréses vonal vezetője lettem. Az igaz, hogy tízszeres mun­kát jelentett, ahhoz képest, ha mond­juk, az autófeltörésekkel kellett vol­na foglalkoznom. Most pedig az „értékesítéssel” fog­lalkozom, a felvásárióhelyeket, az adok-veszek üzleteket, a lopott hol­miktól való megszabadulás módszereit figyelem. A bűnözők részére ez sok­szor kockázatosabb, mini maga a lo­pás, vagy a betörés. Pláne, ha valaki több tízezer forint értékű cipőtől vagy’ ruhától akar megszabadulni... Az én munkám az állandó stresszel jár, korán elégeti az embert. Ez nem hivatal, az éjjel-nappal rámegy, és nem is veszélytelen. A család sem vi­seli el könnyen, nem sok rendőr éli le válás- nélkül az életét. A fiaim mindenesetre nem ezt a pályát vá­lasztották. Szeretek kirándulni, a rejt­vényfejtés, egy jó krimi elolvasása vagy a foglalkozás kisállataimmal, a kutyasétáltatás jó alkalom a kikap­csolódásra. Igaz, az ember nem tudja megtagadni önmagát-, kutyasétáltatás közben is feltűnnek a gyanús dolgok. A nyomozó csak nyomozó marad. Nem bánom, hogy ennyire idekö­tődtem és ittragadtam a kerületben. Most már egy igazi változásra számí­tok csak; jön a nyugdíj. Vannak fia­talok, tehetségesek, akik átvehetik a stafétabotot. Aggódom a mostani rendőrellenes hangulat miatt, mert komoly következményekkel járhat. Végzetes lehet, ha ezt a felelősséggel járó és határozott intézkedéseket igénylő munkát bizonytalan, határo­zatlan emberek látják el. Már ott tar­tunk, hogy a jó, határozott rendőrö­ket is megfenyegetik a bűnözők. A hétköznapi emberek biztonságra vágy­nak és ehhez szükség van a rend' ke­mény őreire. — szobi — Riói kaland Focicsoda a Szent Istvánban Irány a nagyvilág — FTC titkos tartalék — 11-es még nem felső fokon A Szent István Közgazdasági Szakközépis­kola futballcsapata legutóbb Kanadában ven­dégszerepeit. A valódi ferencvárosi unikum­ról, a világjáró diákcsapatról Patonyi László igazgatóhelyettessel, a labdarúgók edzőjével beszélgettünk. A KISZ 1974-ben, a diákparlamenten kezde­ményezte, hogy alakuljon újra labdarúgó- szakosztály az Iskolában, mert sok a fiú és nagy lenne az igény rá. Előbb a középiskolai bajnokságba nevez­tünk, serdülő, majd három év elteltével Ifi­csapatot indítottunk. Olyan Jól szerepeltünk — minden évben dobogós helyezést értünk el —, hogy úgy gondoltuk, magasabb osztály- lyal Is megpróbálkozhatunk. Beneveztünk a BLSZ ifibajnokságba és szintén dobogósak lettünk. — Harmadik éve vagyunk az első osztály­ban és a mérlegünk nem rossz. Kétszer bronzérmesek, az Idén negyedikek voltunk. Szinte csak az FTC és az MTK tudott meg­előzni minket, de ezeknél az egyesületeknél hagyományosan magas színvonalú az után­pótlásképzés. — A játékosok valamennyien az iskola ta­nulói? — Elvétve kerülnek be más iskolából is, ha valamelyik itteni fiú közeli barátjáról van szó, és a többiek is befogadják. De nem kell kívülről erősítenünk, van nálunk elég tehet­séges fiú. — A kapcsolat nyilvánvalóan szoros az FTC-vel. Minek nevezhetnénk? Fiókcsapatnak, vagy titkos tartaléknak? — Az FTC létesítményeit használjuk, de tel­jesen önállóak vagyunk. Azt hiszem, a má­sodik kategória a megfelelőbb. A Fradi több játékosunkat vette már át. Most például a tartalék csapat középcsatára, Kiss Pista a közönség kedvence, rendre rúgja a gólokat. Ugyanott játszik volt jobbszélsőnk. Szanyó Tibor is. — Még menő felnőtt csapatok sem igen jutnak el oda, ahová ezek a fiatalok. Ho­gyan lehetséges ez? — 1987-ben Norvégiában szerepeltünk, ahol különböző korcsoportokban ezer csapat ver­senyzett. A mi korcsoportunkban 29 csapat Indult és a legjobb négyig eljutottunk. — Első nemzetközi megmérettetésnek ez nem is rossz! — Meg is tetszett a Játékunk egy ameri­kai menedzsernek, aki 1988-ban meghívott a minneapolisi USA Kupára. Ide 25 országból jöttek csapatok és itt is a legjobb négyig jutottunk. Az idén előbb Brazíliába utazhat­tunk, Rióban ötödikek lettünk egy olyan tornán, ahol többek között a világhírű Fla- mengó csapata is szerepelt. Majd Irány Észak! A Kanada Kupáért Indultunk harcba, Itt ér­tük el legnagyobb nemzetközi sikerünket, mert döntőt játszhattunk. Sajnos 2:l-re alul­maradtunk az Edmonton Strickers együttesé­vel szemben. Végtére Is ez volt az első vere­ségünk külföldi csapattól. — Hogyhogy? — Norvégiában, Amerikában és Braziliában is a döntetlen mérkőzés utáni 11-es rúgások­kal buktunk el, úgyhogy most már a bün­tetőrúgásokat Is komolyan gyakorolni fogjuk. — Miből telik ezekre az utakra? — Ez nehéz ügy, mert természetesen az is­kolának erre nincs pénze. Szponzorokat ret­tentő nehéz találni, de szerencsére mindig akadt egy-egy segítőkész cég. A legutóbbi tú­ránkhoz azonban 15 ezer forintot a játéko­soknak is áldozniuk kellett. — Azért ez nem annyi, mintha turistaként utaztak volna! — Nem bizony. Rióban például a luxusszál­loda, amiben laktunk 120 dollár volt napon­ta, ezt a rendezők állták, de summa-summá- rum, ha mindent összeadunk, egyéni turista­ként ugyanez az út minimum félmillióba ke­rült volna. Az álló sorban balról a második nem más, mint ZICÓ, a most visszavonult Pelé után a második legnagyobb brazil labdarúgó. Jobb szélen Patonyi László. A szemorvos Az István Kórháziban 1974 óta vezeti a szemészeti osztályt dr. Medgyaszay At­tila. — A látás viliágában élünk, és a leg­szebb szakorvosi ág a szemészet — állít­ja meggyőződéssel a komoly, vékony, alacsony termetű főorvos. — Színes, sokágú, az élet lényegét érinti — folytatja —, hiszen a látásnak óriási jelentősége van minden tevékeny­ségünkben. Az Információk 95 százaléka a szemünkön keresztül érkezik, és aki csökkent látású, az nem ismerheti az élet teljességét. A tudományiban pedig az élet­tani oiptika lesz a harmadik évezred tu­dománya, ha más csillagrendszereket is meg ákaru; k ismerni... íMedgyaszay Attila már egyetemista­ként is csak szemész akart lenni. Az­tán az orvosi tanulmányok befejezése után honvéd orv os lett, a légierők egész­ségügyi szolgálatánál dolgozott, ahol vég­leg eljegyezte magát a szemészettel. Ott kezdett az élettani“ optikával foglalkoz­ni, mely jna is kedvenc szakterülete. Az István Kórház szemészetén egyébként — a szokásos gyógyíteimunlka mellett — az Országos Munka- és Üzemegészség­ügyi Intézet ikéretén belül közlekedés- egészségügyi alkalmassági vizsgálatokat is végeznek, a mélységlátás, a színlátás­zavar, a kancsalság és egyéb szembeteg­ségek, rendellenességek vonatkozásában. Az osztály negyvenegy ágyán túlnyo­mórészt idős, 65 éven felüli betegeket kezelnék. Ez nem kerületi sajátosság, minden szemészeten így van, mert a szembetegségek idős koriban gyakoribbak. A Dól-pesti kerületek részére a gyer­mekszemészeti szakrendelést, aimiit a Heim Pál gyermékkórtház állományában levő orvosok 1975 óta a szemészeti osz­tály keretén belül látnak ei, valamint a szemészeti szakasszisztensképzést Med­gyaszay főorvos szervezte meg. A főorvos, hangsúlyozza: ima már sok­kal többet tehetnék a különféle szembe­tegségek meg gyógyításán-a, a vakság el­kerülésére, sőt, a szemészet más szak­ágak lehetetlenségét, hiányosságát is igyekszik korrigálni. Erre jó példa az inkubátorban'' tartott koraszülöttek vak­ságához^ Vezető szemészeti elváltozása, amit ha Időben felismer a szemész, meg­mentheti a látást. A sajnos szaporodó számú cukorbete­gek szemészeti szövődményeit is egyre sikeresebben kezelik. E célra éppen a napokban érkezik meg az István Kórház­ba egy szemészeti lézerkészülék. A mű­szerellátottságukra nem panaszkodik a főorvos, de megjegyzi: a nehezebb, na­gyobb műtéti beavatkozásokra átküldők a .betegeket a két egyetemi szemészeti klinikára vagy az Orvos továbbképző Egyetemre. A 103 éves István Kórház szemészete másfél éve tíz ággyal ibővült, így jelen­leg 41 ágyon fekszenek a szembetegek. Eöry Éva Kifejezetten büszke vagyok arra, hogy nemzetközi kapcsolatainkban nemcsak „állandó meghívottként” veszünk részt, hanem tanintézetünk 1989-ben már nemzetközi ifjúsági lab­darúgótornát rendezett, amelyre jugoszláv, osztrák, NSZK és egyesült államokbeli csapa­tok Is eljöttek. Aki kiváncsi rá, hogy mire vagyunk képesek a pályán, szívesen várjuk szurkolni. Ha­zai mérkőzéseinket a népligeti Építők pályán játsszuk szombatonként, délelőtt 10 órakor. Aki kijön, ígérjük, nem fog csalódni. Mindenkit vár a Ferencváros Szabadidős SE Egyesületünk József Attila Szabad­idős SE névvel 1987 nyarán alakult. 1988-ban házasságot kötöttünk az FTC-vel, felvettük a Ferencváros Sza­badidős SE nevet és átvállaltuk az FTC tömegsportrendezvényeinek meg­szervezését. Fő célkitűzésünk — meg­alakulásunktól kezdve — a szabad­idős sporttevékenység kereteinek bő­vítése, a diáksport, illetve a lakossági tömegsport terén. Hagyományos versenyeink: Fradi- futás, az Aranykakaó Kupa, BMX te­repversenyeink, ügyességi kerékpár- versenyek, óvodás családi vetélkedők. Társszervezői voltunk az I. Nemzet­közi Super Triatlon versenynek, ahol a Balaton körüli kerékpárversenyt bonyolítottuk le. Jelenleg a Magyar Ifjúsági Centrum Kispályás Labdarú­gó Bajnokság egyik szervezője va­gyunk. A tömegsport versenyek mellett nagy hangsúlyt fektetünk az utánpót­lás nevelésére, kerékpár, kézilabda és labdarúgó sportágakban. Jelenleg három szakosztályunk mű­ködik. A kerékpár, ahol ifjúsági kor­osztályban már résztveszünk a kü­lönböző versenyeken. A kézilabda, ahol férfi és női csapatunk Bp. II. osztályban szerepel. Férfi csapatunk az elmúlt idényben ezüstérmet szer­zett, Serdülő csapatunk a budapesti serdülőbajnokságban indult az idén. Labdarúgás szakosztályunk a 6—19 évesekkel foglalkozik. Terveink között szerepel különböző tanfolyamok beindítása. November hónaptól szárazsí-tanfolyam indul Nyúldombon. A konditeremben 4—6 éves kortól kondicionáló torna kez­dődik. Triatlontanfolyamot szerve­zünk 10 éven felülieknek. Kézilabda- tanfolyamot pedig alsós leányoknak. Kerékpártanfolyamra 6 éves kortól várjuk az érdeklődőket. A tanfolyamokra jelentkezni és ér­deklődni lehet az egyesület irodájá­ban; IX., Bakáts u. 8„ vagy 117-6942 telefonszámon. Egyesületünk decemberben kölcsön­zőt nyit a Lenhossék u. és a Gát u. sarkon lévő helyiségében, a DEMISZ Diák Tourssal közösen, ahol kerék­pár, sí, turisztikai felszerelések áll­nak rendelkezésre. Tóthné Keszler Katalin A IX. KERÜLET LAPJA • A IX. KERÜLET LAPJA • A IX. KERÜLET LAPJA 11

Next

/
Thumbnails
Contents