Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1989. november / 7. szám

1 Ferencváros • Ferencváros • Ferencváros A SZERKESZTŐ JEGYZETE: lA'frút Margit néni mostanában megint minden nap kijár a temetőbe. Nincs még egy éve, hogy itthagyta az „Öreg”. Élete párja volt több mint 40 éven át, hiányát megszokni lehetetlen, legfel­jebb — ahogy telnek a napok, hónapok — elviselhetőbb. — Szépen mentjei — mondták a temetésen a rokonok, barátok, s ő bólogatott buzgón a belé- nyomott nyugtatók bódulatán keresztül. Beteg lett. Az az ember, akit ő még náthásán sem látott soha. A háta fájt, a dereka — aztán kide­rült, nem reuma, súlyosabb kór támadta meg. Három hét alatt elvitte a hirtelen elhatalmaso­dott rák. Az „Öreg” tűrt, fel sem fogta tán, hogy mindez vele megtörténhet. A Ráday utcai kis lakásból tavaly november elején vitte el a men­tő. Előtte még — amikor utoljára fel tudott kelni — elrendezte a régimódi kombináltszekrény vit­rinjében őrzött „büszkeségeit”, élete ereklyéit. Leporolta az első jegygyűrűjüket — kopott kis papírmasé dobozban lapulnak ma is. Csoda, hogy a háború után egyáltalán szerezni tudtak egy párat. Keskeny aranycsíkok. A húszéves Margit — milyen büszkén húzta az ujjúra, kar­csú kezét semmi más nem díszítette... Aztán amikor az első gyerekkel terhes volt, szűk lett a gyűrű, visszahúzni többé már nem tudta. A férje még hordta a sajátját, évekig. Csak akkor tette le, amikor elvégezte majdnem 40 éves fel­nőtt fejjel a szakmunkásképzőt, és saját gépet kapott a gyárban. Neki, a 20 éves házassági évfordulóra, vett egy kis piros köves gyűrűt, azóta is ennyi az összes ékszere. — Nagyságos asszonyom, a próbaüzem sike­rült! Ezennel újra megkérem a kezét — mondta bolondozva. Mert tréfálkozni, azt tudott. Ő sokszor nem is értette, honnét van benne az az örök jókedv — manapság, úgy mondják —, optimizmus. Még a legnehezebb pillanatban sem keseredett el soha, valahogy biztonságban, otthon érezte magát ebben a világban. Nem félt, hogy történhet valami baja, hogy vele — vagy velük — megeshet valami rossz is. Ferencváros A IX. kerület lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság FELELŐS SZERKESZTŐ: Osváth Sarolta TIPOGRÁFIA: Lukács Emőke SZERKESZTŐSÉG: 1092 Budapest IX. kér., Köztelek u. 8. Telefon: 118-3100 KIADJA: A Népszava Kiadó Vállalat 1074 Budapest VII. kér., Rákóczi út 54. Telefon: 122-4810 FELELŐS VEZETŐ: Kiss Jenő vezérigazgató KÉSZÜLT: A Népszava Kiadó Vállalat Ságvári Nyomdájában (89.0790) Felelős vezető: Szilágyi Tamás igazgató A LAP TÁMOGATÓI: IX. Kerületi Tanács, az MSZP IX. kerületi bi­zottsága, a Budapest Csokoládé­gyár, a Budapesti Húsipari Vállalat, a Budapesti Likőripari Vállalat, a Fegyver- és Gázkészülékgyár és a Ramovill. A beküldött kéziratokat, fotókat nem őrizzük meg, és nem küldjük vissza! SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Alaksza János Bence Péter Gönczi Zsuzsa Hargitai Károly llyés Árpád né Osváth Sarolta Köbli Anikó ‘ Lukács István Nánási Zsolt Székelyhídi Jánosné dr. Szoboszlay Gábor Farkas István Kupái Sándor Büszke volt a kitüntetéseire. Többszörös ki­váló dolgozóságára, a szocialista brigádmozga­lomban megszerzett különböző koszorúira. Még a természetjáró szakkör elismeréseire is... A kisebb-nagyobb emlékeket úgy őrizte, mint igazi kincseket, mint a gyerekek egy-egy tejfo­gát, tincset az első babahajukból. A vitrin üvegje mögött ott csillog a kristályvá­za, amit nyugdíjba vonulásakor a szakszerve­zettől kapott, mellette két fénykép. Az egyiken a család — az öt unoka, a lányai, a vők, és ők ketten — a másik az üzemben készült, 1970- ben, amikor az új telephely avatására az ország első embere meglátogatta őket, s vele is kezet rázott. A napokban az iratokat rendezgette, az iga­zolványok között kezébe került a férje piros könyve. Fogta, betette a vitrinbe. Ott a helye. — Öregem, ha tudnád, mi minden történt azóta — sóhajtotta. Margit néni mostanában minden nap megy, fáradhatatlanul a temetőbe. Igaz, rá is ér. Nyáron még dolgozott két hóna­pig, hívták vissza a hivatalba, segítsen a köny­velésben. Most van ideje. Rádiót hallgat, tévét néz, néha a szomszédokkal megtárgyalja a piaci árakat. Az igazi gondolatait azonban, mint annyi éven át, az „Öregjével” osztja meg. A beszélgetés bár egyoldalú, mégis megnyugtató. A síron krizan­témok illatoznak, s ő, miközben „mesél" — vár arra a bíztató intésre, hogy nincs mitől tartani, baj nem eshet, hiszen itt — mi, itthon vagyunk. — Mit szólnál most, Öregem? — kérdi né­mán. — Te örök optimista, bíznál??? Margit néni egyre fázósabban húzza össze magán a kabátot. Hiába faggatom a „válasz”- ról. Tiszta, rezzenéstelen tekintetéből kiolva­som: Ezt mindenkinek magának kell eldönte­nie. Tanács helyett ezért csak történetüket ajánl­ja olvasói figyelmébe: OJvJfl íocfUu A rendezvény címe senlkít ne tévesz- szen meg, ugyanis ez a nap nem kö­szöntésre, ünneplésre született, hanem munkára. Csak egy kicsit másfajta munkára, mint a megszokott hétközna­pokon. E nap — miután ez óvodákban, középiskolákban nehezen lenne megold­ható, csak az általános iskolákban taní­tás nélküli munkanap. — A programot úgy állítottuk össze, hogy délutánra kerüljenek az általáno­sabb, átfogóph témák. így a délelőtt dolgozó kollégák is eljuthatnak az őket érdeklő előadásokra — mondta Takács István, a IX. kerületi pedagógus párt- bizottság titkára, a Lenhossélk utcai Dolgozók Általános Iskolájának tanára. — Mi a kerületi Pedagógusnap konk­rét célja? — A szaktárgyi tudás 'bővítése, elmé­lyítése mellett az aktuális ismeretek megszerzése. Tehát a szakmai tovább­képzés lés az általános informáltság meg­teremtése. Mi a nevelést tartjuk legfon­tosabbnak. Az új Oktatási törvény szin­tén az oktatás elé helyezi a nevelést, de persze a gyakorlatban még nincs ez mindenhol így. Ügy gondoljuk azonban, hogy a steril, politikamentes gondolko­dás nem az életre készíti fel a gyere­keket. Természetesen nem a direkt po­litizálást, a politikai pártok csatározá­sát értjük politikus iskolán. Ezek a kérdéseik foglalkoztatnak bennünket. Mégegyszer 'hangsúlyozón; a nevelés az egyik legfontosabb társadalmi program — a jövő érdekében. — Amelynek nagyon lényeges ténye­zője a pedagógus ... — Ügy van. A feltételrendszer, amelyben dolgozik, amelyben él. Hogy képes-e felkészültní a napi harcokra, ké- pes-e szakmailag karbantartani, meg­újítani önmagát, valóságos emberi éle­tét élni? Mert csak ebben az esetben tud újiat mondani, szellemiségét átadni, azaz nevelni. Nos, ez is politika, ha úgy tetszik. — Pedagógiai szempontból a IX. ke­rület nem tartozik a könnyű esetek kö­zé. — Elég sok a nehéz körülmények kö­zött élő család, a helyét nehezen találó cigány származású gyerek. Éppen ezért reméljük, 'haszonnal jár az Országos Egészségügyi Tanács Drog Csoportjának előadása, az általa ismertetett szenve­dély megelőzési program — reméljük segít a pedagógusoknak a dohányzás, az alkohol ellen hangolni a diákokat. A kerületi pedagógusnap vendége volt Kelemen Elemér művelődési miniszter­helyettes, aki az állami oktatásügy fi­nanszírozásáról, gazdasági feltételrend­szeréről, a budapesti helyzetről tartott előadást, Gazsó Ferenc egyetemi tanár, pedig a pedagógia perspektíváiról, a 2000- ig kirajzolódó iskolaképről fejtette ki vé­leményét. Előadás hangzott el a művelődésügy jogalkotásának és alkalmazásának hely­zetéről. Az előadások szünetében az UNICEF, az ENSZ gyermek segélyezési alapjának propagand'afilmjeilt vetítették, valamint bemutatták kiadványaikat is. Az UNICEF tíz évig dolgozott az ENSZ elé kerülő dekrétumon, amely a gyer­mekek jogi helyzetéről szól. Magyaror­szág is részt vett kidolgozásában, tehát anyagi lehetőségeinek arányában köte­lezettséget vállalt a problémák megol­dására. Rak.its Ágnes A gyermekeket megillető jogok többek között: az egészséges születéshez, életkörülményekhez, a családhoz, a neveléshez, a képzéshez, az önálló életkez­déshez való jog. Körlevél T. Tanácstag! Kérjük, támogassa a Szabad De­mokraták Szövetsége Ferencvárosi Szervezetének azon törekvéseit, hogy a legközelebbi tanácsülésen napirendi ponttá válhasson az az indítványunk, mely szerint a tanácsnak határozatot kéne hoznia, hogy legkésőbb az ezred­fordulóig saját elhatározása alapján is egyesíti azokat a lakásokat, melyek 40 négyzetméternél kisebb alapterü- lctűek, és az egyesítésnek műszaki- gazdasági akadályai nincsenek. Bizo­nyára ön előtt is ismert, hogy a tömbrehabilitáción kívül, tanácsi csa­tározásra nem történnek lakásegyesí­tések (bele értendő a szükséglakás­kategória is). Meglátásunk szerint ezzel szemben érdemileg csak az az alternativa áll, hogy Ön asszisztál ahhoz, hogy a fő­város Ferencvárost Józsefvárossal együtt az elesettek, a pénztelenek, a lecsúszott egzisztenciák lerakóhelyévé formálja. Az elhangzott cáfolatok — azt megerősítő tett nélkül — nem válhattak hitelt érdemlővé. A szak­sajtó és egyes nyilatkozók is sok-sok éve egyfolytában hangoztatják, hogy Budapestet elsősorban a strukturális lakáshiány sújtja, és nem az elemi, vagyis kevés a nagyságában, felsze­reltségében, elrendezésében a mai igényeknek megfelelő lakás. Az ügy érdekében a tanácsnak felmérést ké­ne készíteni arról, hogy a jelenleg üresen álló szükséglakások, lakások melyek 40 négyzetméter alattiak mű­szaki-gazdasági szempontokból egye- síthetők-e. A felmérés egy más részé­nek az eg.ész ezredfordulóig tartó fel­adatra kéne irányulnia. Ez alapján 1990-re a tanácstestiiletnek el kellene határoznia egy limitet, mondjuk 20 négyzetmétert, melynél kisebb szük­séglakásokat felszámol és egyesít, s az onnan elköltöztetettekel 40 négyzet- méter feletti lakásban helyezi el. Ez annál inkább is időszerű, mivel még ma is vannak akiket az AVÓ rakott 12-13 négyzetméteres egyetlen helyisé­ges szükséglakásba, s ma is ott lak­nak. A lakásállomány ilyetén átformálá­sának a humánus szempontokon túl nem csak költségei, hanem előnyei is vannak, hiszen olyan lakások melye­ket ma senki sem fogad el, lakbérbe­fizetéseket hoznak. A tagság felhatalmazása alapján: Frankó Gábor (Az SZDSZ állásfoglalását a lakáspá­lyázatról. amelyet a körlevéllel együtt juttattak el a tanácstagokhoz, hely hiányában nem tudjuk közölni. Tar­talmilag a körlevélben foglaltakkal megegyezik.) Tisztelt Frankó Gábor űr! Ön a tanácstagokhoz intézett leve­lében népszerüséghajhászó sőt „bűnös intézkedés”-nek minősítette azt az in­tézkedést, hogy a kerületi tanács 170 üresen álló lakást pályázat útján ki­utalt. Ismereteim szerint ezek közül l(i lakás a József Attila lakótelepen van, nemcsak garzon, hanem másfél és két­szobás lakás is. Ezúton közlöm önnel, hogy ez in­tézkedés hiányát a kerületi tanács vá­lasztott testületé évek óta kifogásolta. A tanácstagok — átérezve a saját ott­honnal nem rendelkezők nehéz hely­zetét — a döntés meghozatalában ko­moly szerepet vállaltak. Meggyőződé­sem, hogy a pályázat alapján elnyert lakások bérlői nem azonosulnak az SZDSZ azon véleményével, hogy ez űjabb nyomort szül. Az a javaslata (vagy követelése?). hogy a jelenlegi kisméretű lakásokból átépítéssel, átalakítással egy nagyobb, tehát minimum 40 négyzetméteres la­kást hozzon létre a tanács az ezred­fordulóig, — minden reális alapot nélkülöz. Végrehajtása esetén töme­gek válnának hajléktalanná. Hogy érzékeltessem Önnel: lakótelepünkön a 27 négyzetméteres garzonlakások száma meghaladja az ezerhatszázat. Az átépítések során a lakók 50 szá­zalékát kellene nem létező más la­kásba helyezni! Külön témát érdemel­ne, hogy a 27 négyzetméteres lakások alacsony nyugdíjas bérlőinek mekkora erőfeszítésbe kerül a lakásbérlet dí­jának cs rezsiköltségének kifizetése. Azzal tudnék egyetérteni, hogy a majdan újonnan felépülő lakásokból a gyermekes családok 40 négyzetmé­teres, sőt annál nagyobb méretű la­kásokba költözhetnének. De ennek feltétele a gazdasági válság leküzdése. Örülnék, ha Ön és az. SZDSZ tagsá­ga a saját területén mindent megten­ne ezért. A kerületi tanács tagjaira vonatko­zó állítását, hogy „népszerűséghajhá- szó”, sőt bűnös tevékenységhez „asz- szisztál”, magam részéről visszautasí­tom. Nem a nyomorúságot akarom növelni, hanem a reális lehetőségeken belül, a választóim érdekeit képvisel­ni. Sok lakótársam tudja igazolni, hogy ezt felelősséggel, tisztességgel te­szem. De bizonyítékok erre hozzászó­lásaim a tanácsüléseken, és a tanács­tagi beszámolóimon elhangzottak is. A félreértések elkerülése érdekében vá­laszolom: tanácstagi minőségemben az állásfoglalásaimról, tevékenységemről a jövőben is csak z választóimnak fo­gok számot adni. Tara.v Erzsébet (il. választókörzet tanácstagja A IX. KERÜLET LAPJA AIX. KERÜLET LAPJA A IX. KERÜLET LAPJA 2 JÖVŐNK KULCSFIGURÁI PEDAGÓGUSOK NAPJA A FERENCVÁROSBAN

Next

/
Thumbnails
Contents