Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1989. október / 6. szám

I I Ferencváros Ferencváros • Ferencváros Büszkeségünkre kerületünk számos mű­vészt, írót, politikust mondhat szülöttjé­nek. Sok neves személyiségnek is ott­hont adott a Ferencváros, akiknek emlé­két érdemes lenne jobban megbecsülni és méltóképpen ápolni. Tömör Gábor felvételei KOS/.TOIANYI Irt/Mt' i*.; VUH41 (Látszólag) üres lakások Hány üres lakás van a fővárosban? Évtizedeken át csak különböző fantáziaszá­mok röpködtek a levegőben, ötezer, tízezer? Csak saccolni lehetett. Néhány éve nyilvánosságra kerültek az első, a várakozásnál jóval kevesebbről szóló adatok. A lakások egy részére pályázatot hirdetett a Fővárosi Tanács. Az akció Budapest mind a huszonkét kerületére kiterjedt. A ferencvárosi tanács ezáltal több mint száz lakást vesztett el, azaz ennyivel kevesebb lakás felett rendelkezhet. Megke­restük Simon Lajost, a lakásügyi csoport vezetőjét, s megkérdeztük: milyen üres lakások maradtak nekünk, azaz a kerületnek? — Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy háromféle „üres” lakás létezik. Egyrészt vannak a ténylegesen üresek, ilyenekből jelenleg 80-al rendelkezünk. Ezek köre jelenleg az egy szoba komfortnélkülitől a másfélszoba komfortig terjed, és bár­mikor kiutalhatok. Másrészt találhatók nálunk is az úgynevezett jogilag nem üres lakások, ame­lyekben csere, válás, elhalálozás, vagy éppen valamiféle per folytán, pillanatnyi­lag ugyan nincsen lakó, de mégis van bérlője. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy-egy elhúzódó bírósági ügy miatt akár hónapokig is üresen maradnak lakások. Külön furcsasága az ilyen ügyeknek, hogy például a perek ideje alatt a lakbért a tanács fizeti az IKV-nak! Tehát nem érdeke, hogy sokáig üresen áll­janak a lakások. — Harmadrészt pedig léteznek az úgynevezett hagyatéki lakások, amelyekből a bennmaradt bútorokat 90 nap alatt el kellene szállítaniuk az örökösöknek, vagy ha nincsenek, a tanácsnak, — a központi hagyatéki raktárba. Sok esetben ez te­remt patthelyzetet és emiatt marad parlagon a lakás, hosszabb ideig. Akkor ugyanis, ha a hagyaték értéke nem haladja meg a kétezer forintot, a raktár dol­gozói nem szívesen szállítják el az ócska bútorokat. Ha viszont komolyabb érték­ről van szó, akkor én, mint illetékes, nem merem elvitetni a bútorokat a raktár­ba, ugyanis semmiféle garancia nincs arra, hogy néhány hónap múlva megtalál­juk, ha valaki netán mégis keresi. A sok üres lakás tehát csak látszólag az. A tanács „kezét” megkötik a szabá­lyok. Talán ha a bürokrácia kevésbé uralkodna, gyorsabban kiutalhatok lennének a bármilyen ok miatt, a bármilyen kategóriába tartozó, megüresedett lakások. — V. Z. — Ifjúsági tanácsadás - öregeknek is Tavaly tavasszal a Borásos tér egyik sarokházában nyílt meg az ifjúsági infor­mációs és tanácsadó iroda, amelynek nevével ellentétben, nemcsak fiatalok tartoz­nak a látogatói közé. Nagyon sok az ott segítséget kereső nyugdíjas is. Hiszek Judittól és Ráczkövi Tibortól, az iroda dolgozóitól megtudtuk: a nyitás óta eltelt másfél év alatt az igényekhez igazodva folyamatosan bővítették a szol­gáltatások körét. Az utóbbi időben már számítógép segítségével nemcsak informá­ciók nyújtásával, hanem tanácsadással is foglalkoznak. Napi átlagban 10-12 ér­deklődőnek segítenek megfelelő szabadidős, művelődési, szórakozási, sportolási le­hetőséget találni. Profiljukba tartozik az albérletközvetítés, s a munkahely-aján­lás is. Különösen ez utóbbi iránt nagy az érdeklődés. Az iroda külön vonzereje, hogy a fenti szolgáltatások mellett rendszeresen életvezetési és jogi tanácsadást is nyújt, szakemberek segítségével. Mivel az idelátogatók egy része „problémás” emberekből kerül ki, külön pszichológus foglalkozik a rászorulókkal. Ebben a munkában — mivel végzett­ségük szerint — pedagógusok, — az iroda két dolgozója is igyekszik segítséget nyújtani. Hogy mekkora sikerrel, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyre többen, rendszeresen visszajárnak hozzájuk. Mi lesz a Friss utcai óvoda helyén? A kérdés jogos, hiszen régóta csak el­képzelések születtek a 340 négyzetméte­res terület hasznosításáról — döntés nem. Ahogy tudjuk, eredetileg szó volt ar­ról, hogy a IX. kerületi veszélyeztetett helyzetű gyerekek számára bentlakásos otthont létesítenek ott. Aztán hosszabb szünet után, az épület eladásáról beszél­tek. A legutóbbi időszakban pedig rak­tárként működött, hiszen a kerületben ebből sincs elég. Most viszont folyik a felújítás, a belső átalakítási munka az épületben. A taná­cson érdeklődtünk, milyen funkciókra épí­tik át az óvodát? — Idősek számára klub, gondozási ott­hon, valamint családsegítő központ lesz belőle — válaszolt dr. Ferencz Györgyi szociálpolitikai, gyám- és egészségügyi osztályvezető. — Másfél éve vetődött fel ez a megoldás, mert látni lehetett a ke­rület nehéz sorsú öregjeit a jelenlegi há­lózattal nem lehet kielégítően ellátni. Tavaly elnyertük a Szociális és Egészség- ügyi Minisztérium pályázatát, amely so­kat jelentett, hogy kimozdulhassunk a holtpontról. Ez egyebek közt lehetővé te­szi, hogy az új intézményben négy főál­lású és négy részfoglalkozású dolgozót alkalmazzunk. — Az átépítéshez is kellettek mil­liók ... — Igen, azt az összeget a tanácsi költ­ségvetésből, megtakarított pénzünkből, s például a Hazafias Népfront szervezete felajánlásából {társadalmi munkáért térí­tett kétmillió forint) sikerült összehozni.. Hozzávetőleg nyolcmillió forinttal Indul­hattunk. — Hány rászoruló embernek ad majd helyet ez az otthon? — Kezdéskor száz-százhúsz gondozottra számítunk, aztán fokozatosan növelhet­jük a létszámot. — Nyitás? — Nagyon remélem, hogy az idén... (T) Gát utca 3„ IX. kerület. József At­tila szülőháza. Kíváncsiságból érdeklő­döm — tudnak-e róla, ismerik-e a kör­nyéken? Néhányan bizonytalanok, két kislánnyal találkozom viszont, akik már jártak az emlékhelyen. — Szép. Konyha és szoba iS van — mondják. A kapu mellett relief, alatta nagy kampós szög árválkodik üresen. „Az élővirág-koszorú -hamar lehull — szeme­tet okoz” — hallom később a ház mos­tani lakóitól. Az udvaron azonnal szem­betűnik a márvány emléktábla, itt élte gyermekkorát a nagy költő. Művirág ko­szorún fehér textilcsíkok; leolvasható ró­luk, mely intézmények rótták itt le tisz­teletüket. A konyhában néhány régi tárgy kö­zött, a tűzhely fölött vörös zászló; gyön­gyösi szakmunkástanuló kollégisták ajándéka, ök évente kétszer is eljönnek. A szobácskábán nagyméretű fotómáso­latok, pár emlék. Tisztaság, rend van — csak nagyon üres az egész. Azt mond­ják — miért ne hinném? —, hogy ha­vonta százan is ellátogatnak ide. Az 1936-os Szép Szó új kiadását 300 forin­tos áron, gyorsan elkapkodták. Csak hát, zavarók az apróságok. Az udvarban oly­kor ünnepi tömeg gyűlik össze, de a fal­ról hullik a vakolat. „Nem olyan nagy baj ez, majd megmossák a fejüket” — idézik a lakók az IKV-ügyintézőt. Na persze, másutt ennél sakkal rosszabb ál­lapotok is vannak ... A gondnok néni kedves, magyaráz, ajánlja a vendégkönyvet. Búcsúzóul hív, jöjjek máskor is. „Az egyik lakónál Beethoven-szobrot is láthat, ha érdekli.” Ám én József Attiláról szerettem vol­na többet megtudni. Otthon előveszem rég nem olvasott verseit... (t — r) AIX. KERÜLET LAPJA • AIX. KERÜLET LAPJA • AIX. KERÜLET LAPJA „Én, Jézsef Attila, iffvagyok’i

Next

/
Thumbnails
Contents