Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1989. október / 6. szám
Ferencváros Ferencváros • Ferencváros 4 többség javáért dolgozni Interjú Gönci Jánossal Miént lett hivatásos politikus? — kérdeztük Gönci Jánostól, az MSZMP IX. Kerületi Bizottsága első titkárától, akit a júniusi ferencvárosi párténtékezleten választottak erre a posztra. — Sohasem készültem hivatásos politikusnak. Eddigi életutaimra visszatekintve úgy látom, hogy cselekedeteim egyik meghatározó mozgatórugója a közösséghez való tartozás volt — kezdte válaszát Gönci János. — Nem tudom az emiber mennyiben jogosult önmaga minősítésére, de úgy érzem: világéletemben közösségi ember voltam. íMár gyerekkoromban is az ilyen élmények voltak a fontosak, kezdve egészen az úttörőmozgalommal a KlSZ-ig bezárólag. -A táborozások, a a vas-gyűjtés, a riadólánc, ezek mindmind olyan alkalmakat teremtettek, amikor egy-egy közösség összerázódhattott és tehetett valamit. Lehet, hogy talán a ne- veltségemből adódik, de mindig az foglalkoztatott, hogy a környezetemben lévő emberek sorsa jobb legyen. Éppen ezért olyan típusú munkákat igyekeztem keresni, amelyekkel ténylegesen segíthettem. Egyetemista koromban a KISZ-ben is ilyen feladatokat vállaltam. — A diplomaosztás után valószínűleg nagy dilemma előtt állhatott: a szakmájában. dolgozik, vagy hivatásos politikus lesz? — Nem volt ilyen dilemma. Az egyetem elvégzése után az egyik tanszékről megkerestek, hogy dolgozzam náluk. így lettem két éven át tudományos ösztöndíjas. Mellette a kari KISZ-vezetőségnek is a tagja voltam. Eddigi pályafutásomnak ez az egyik legszebb része. A szakmám aktív művelése és a politizálás egy- másmellettsége sokáig megmaradt. Ezután három évig kari KlSZ-tiitkár voltam, mellette tanársegéd. Három óv után lemondtam a titkári tisztségről, mert úgy éreztem ennyi idő elég volt, nem szábad tovább folytatni. Egyértelműnek tartottam, hogy tanársegédként kell dolgoznom. Aztán teljesen váratlanul megkerestek a KISZ Budapesti Bizottságáról, hogy dolgoznék-e náluk, mint az egyetemi területért felelős titkár. Ezt az ajánlatot nagyon vonzónak találtam, az volt a meggyőződésem, hogy olyan pozícióról van szó, amelyben fontos dolgokat lehet tenni, alakítani lehet egy bizonyos terület döntéshozatali mechanizmusát. Karrierizmus ez, vagy józan megfontolás? Nem hiszem, hogy nékem kellene minősíteni. Ügy láttam, hogy ezért a lehetőségért nem nagy kockázat 'időlegesen elhagyni a szakmámat. Azt mondtam magamban : ha történetesen nem választanak meg, visszamegyek a szakmámba. Így is állapodtam meg az egyetemmel. Megválasztottak és négy éven át végeztem ezt a munkát a fővárosi KISZ-tbizottságon. Majd két évig a KISZ KB-titkára voltam. Amíg a budapesti testületben dolgoztam, addig mellékállásban a Műszaki Egyetemen adjunktusként dolgoztam, de a KB-titkári munka ezt már nem tette lehetővé. — A KISZ megszűnése, illetve a DEMISZ létrejötte után hogyan alakult a pályafutása? — Visszamentem a szakmámba, egy kisszövetkezetben kezdtem el dolgozni. Miért? A politikai munkában csak azt vagyok hajlandó 'megcsinálni, amit én magam is befolyásolhatok, aminek a formálásában részt vehetek, tehát azonosulni tudok vele. Az MSZM'P jelenlegi munkájával elégedetlen vagyok, ugyanakkor fontosnak tartom, hogy kialakuljon egy jól működő MSZMP, s a párt megújításában szívesen vállalom a magam részét. Visszatérve a kérdéshez: másfél hónapja dolgoztam már a kisszövetkezetben, amikor megkerestek, -hogy a ferencvárosi pártértekezleten -válla'l- nám-e a jelölésit az első titkári posztra? Azt válaszoltam: megpróbálom, hiszen semmi vesztenivalóm nincs. Ugyanakkor azt kértem, hogy a pártértekezlet előtt minél több fórumon találkozhassak a kerületi párttagokkal. Ismerjenek meg és én is többet akartam tudni a ferencvárosi dolgokról. Végül is megválasztottak. — Profi politikusnak tartja magát? — Ma már igen, egyértelműen. A politikai munkáért kapom a fizetésem. Azt természetesen nem tudom megítélni, hogy ezzel milyen fokú tudás párosul, ezt csak a környezetem, a ferencvárosi párttagok mondhatják meg. Tágaibb értelemben: csak a történelem fogja eldönteni, hogy a mai politikusok közül ki volt profi, s ki nem. Azokra a politikusokra nincs szükség, akik foggal-körömmel ragaszkodnak az állásukhoz, merít másutt nem tudnának elhelyezkedni. Nekem nagy erőt ad, hogy mindig volt és lesz választási lehetőségem, bármikor elhelyezkedhetek a szakmámban. Szerencsére egyre több ilyen politikus van. — Régebben egy politikai beállítottságú fiatalember a dolgok természetes rendje szerint végigjárta a szokásos pályát: úttörő, KISZ-es, majd párttag lett. Ma már választani lehet a különböző szerveződések közöbt. Ha ma indulna el a politikai életben, akkor is az MSZMP-t választaná? — Olyan politikai szervezetben dolgoznék, amely alapvetően az emberek többsége javáért dolgozik. Azt a politikát tartom jónak, amely az adott lehetőségek között mindent megtesz azért, hogy az ország lakosságának többsége minél jobban éljen. Ha az MSZMP egy kisebbség hatalmának megőrzése érdekében diktatórikusán kormányozna, akkor elhagynám a pártot. Bevallom sokáig nem így láttáim, de most. kiderült: a múltban a párt többször is, egy kisebbség érdekei- nők védelmében diktatórikus eszközöket alkalmazott. Már KISZ-vezetőiként, de most is, mindig azokkal kellett a párton belül ímegküzdenem, akik valamiféle despotikus uralmat szerettek volna bevezetni. Ma az egyilk legnagyobb szörnyűségnek egyébként azt tartam, hogy sok dologról, amelyekről korábban azt hittük, hogy az emberek javát szolgálta, most kiderült: hatásában éppen ellentétes eredményt szült. A szándék a maga ellentétjére fordult. Ez óriási tanulság, s egyben intő jel minden politikusnak. Kongresszusi küldöttként azért szeretnék tenni, hogy olyan legyen a párt, amelybe akkor is belépnék, ha újrakezdhetnem a pályámat. (kőszegi) Akik a IX. kerületi 7400 párttagot képviselik az MSZMP kongresszusán: dr. Gönci János Kacsó Ferenc Takács István dr. Hévízi Miklós Bánsághi Tamás Deák Péter Kámán Sándor dr. Szabó Zoltán Hevessy László . Böjté József Hegyaljai Elemér dr. Gazsó Ferenc KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEK: A ferencvárosi pártértekezleten megválasztott kongresszusi küldöttek közül négyet 'megkérdeztünk, hogy milyen elképzelésekkel vesz részt a tanácskozás munkájában? Bánsághi Tamás: 36 éves, az ötlet fő- szerkesztője. — A kerületi pártértekezleten a küldöttek közül az egyetlen voltaim, aki nyíltan a reformkörök platformjával lépett fel. Ezt a platformot a reformkörök és alapszervezetek II. országos -tanácskozásán vitatták meg és fogadták el. A pártnak véleményem szerint egy modern, új és szocialista párttá kell átalakulnia. Meg -kell szabadulni a despotikus állampárt minden jegyétől. Az, hogy én a reformkörök platformját képviselem, kockázatokat is -magában rejt. Ebben a -mozgalomban is sokféle álláspont van, nem értek egyet például azokkal a szélsőséges 'megnyilatkozásokkal, amelyék a párt szétforgácsolására törekszenek. Szerencsére a reformköri tanácskozáson -nem ez volt a domináns hang. A ferencvárosi pártértekezleten egyébként javasoltam, hogy a KB mondjon le, vagy legalább mondja ki a pántértekezlet, hogy elégedetlenek vagyunk a KB munkájával. Elutasították a javaslatomat, de azt elfogadták: csak azok a KB-tagok kapjanak teljes körű sza-vazti jogot a kongresszuson, akiket megválasztottak küldöttnek. A jelenlegi KB iszapbirkózást folytatott, futásra -már nem alkalmas. Űj hiteles vezetők kellenek. Böjté József: 45 éves, a MOVI filmrendezője. — A reformseárnyhoz áldok közel, a képviselők nézeteit a -magaménak érzem. Azt szeretném, ha a kongresszuson olyan új párt jönne létre, amely „tiszta lappal” indulhat a választásokon. Alapvető fontosságúnak tartom a választások megnyerését, illetve egy tisztes eredmény elérését. Ez nemcsak a pártnak, de az országnak -is létfontosságú . Nem a párton -belüli belső vitákra, hanem a megegyezésre kellene fekteni a hangsúlyt. Egyfajta párton belüli kiegyezés kell. Engem mélyen megrázott, valóságos katartikus élményt adott, amikor a pártértekezleten egy idős kommunista felállt és -elmondta generációja -történetét, mely tragédiákkal teli. Időt 'kell adnunk nekik, hogy -megértsék a változások lényegét, hogy amit csinálták, abban több volt a rossz, mint a jó. Ügy látom, megindult már a változás, a nyári pártértekezleten az idősebbek még egészen másként viselkedtek, mint szeptemberben. Azt is határozottan -ki kell mondani ugyanakkor, hogy Ribánszkiék- tól el kell szakadni. Nekünk a tisztességes idősek kellenek. Az -elszámolást pedig nekünk kell megkezdeni. -Ha nem tesszük, majd megteszi helyettünk az ellenzék. A fiataloknak több lehetőséget kell adni, a leszerepelt vezetőknek menniük kell. Gazsó Ferenc: 57 -éves, egyetemi tanár. — Szerintem a kongresszus feladata, hogy a jelenleg működő MSZMP helyett új pártot hozzon létre. Olyan pártot, amelynek programja, -működési elvei és a pártot vezető személyiségek egyaránt hitelképessé tehetik a társadalom előtt a demokratikus szocializmus értékeinek a képviseletét, azt a törekvést, hogy az országot zsákutcába juttató reformált sztálinista rendszer helyett a párt olyan új társadalmi és -gazdasági berendezkedést kíván, amely nemzetünket új fejlődési pályára állíthatja. Ez a fejlődés megalapozhatja a népjólétet és a társadalom demokratikus kiteljesedését. Az embereknek lehetősléget teremt a társadalmi döntések alakítására, a politika ellenőrzésére, mert a politikai rendszer a népfelség elvére, a demokratikus választásokra és a pluralizmusra -épül. A kongresszus csak nagy erőfeszítések árán tehet ennek eleget, hiszen az eddigi állampárt egymást kizáró politikai ideológiákat képviselő csoportokat tömörít, s a köztük lévő szemléletbeli különbségek olyanok, hogy egylben-tartásuk, a -többiek által hangoztatott pártegység-ek követelményei, csakis a belső harcokban felőrlődő és a társadalom szemében értéktelen pártat eredményezhet. Ezért képviselem egy új párt megalakításának az igényét. Takács István: 36 éves, tanár. — A programnyilatkozatot kemény -viták övezték, a továbbiakban csak vitaanyagként lehet elfogadni. Azt szeretném, ha a kongresszuson nemcsak erről beszélnénk, hanem megtárgyalnánk egy választási programot is. -Ebben előtérbe kell állítani az embert, ez lehet a párt megújulásának a garanciája. Ezt pedig nemcsak szavakban kell hirdetni. A kongresszus foglaljon állást olyan kérdésekben, mint az oktatás, az egészségügy, vagy a szociálpolitika. Ne óhajokat fogalmazzunk -meg, hanem konkrétan ki kell mondani, melyek azok az ágazatok, ahol az ország egyelőre nem tud továbblépni, s -melyek azok, ahol fejleszteni kell. Az igazi előrelépés előfeltétele, hogy az oktatás, az egészségügy és a tudomány nagyobb támogatást kapjon. Ez lehetővé teheti, hogy 10—20 év múlva olyan -generációk nőjenek fel, amelyek cselekvőképesek lesznék. A párton belüli különböző irányzatoktól nagyon tartok. Gyűlölöm a számonkérő, egyfajta erkölcsi ítélőszéket követelő han-gokat. Én a kompromisszumok híve vagyok. Emberekkel foglalkozom, s tudom, hogy milyen sok idő kell az igazi változáshoz. (K. F.) A IX. KERÜLET LAPJA • A IX. KERÜLET LAPJA • A IX. KERÜLET LAPJA 4
