Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1989. október / 6. szám
IX,ker.Helytörténeti tár Leltári szám: 'fét' ... _ . . . - . . f C Ferenc Szerintem nincs mit ünnepelnünk októberben. Nem úgy, mint márciusban, a vértelen forradalmak hónapjában. Októberről csak a vér és pusztulás jut az eszembe. 1956 októberében én csak két éves voltam. Anyám éppen lavórban fürdetett a konyhában, amikor lövedék vágódott a lakásunk falába. Ha bármelyikünket eltalálja — akármelyik oldalról jött a lövés — áldozatokká válunk. Az ellenforradalomé? A népfölkelésé? Teljesen mindegy, a halál szempontjából. Áldozatokká lettek a Köztársaság téren lemészárolt kiska- tonák, a két évvel később koncepciós perben elítéltek és ártatlanul kivégzettek. Elvitatkozhatunk rajta sokáig, minek minősülnek valójában az akkori események. Az biztos, a halottakon nem segíthetünk, az egyéni, véletlen tragédiákon nem változtathatunk. Történelmünk októberei azt is bizonyítják, hogy mennyire tudunk lelkesedni, küzdeni, és-végül — akár önmagunkat gáncsolva — véresen elbukni. Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc végzetét a történészek közül sokan azzal is magyarázzák, hogy az első pillanattól kezdve jelentkezett a nagyjainkra, vezetőinkre a nehéz pillanatokban gyakran oly jellemző széthúzás. Mondják újabban, hogy az 1849. október 6-án Aradon kivégzett 13 tábornok életútjában eszméik alig, szinte csak a haláluk volt a közös. De vitázott egymással Kossuth és Görgey, mást gondolt és cselekedett Széchenyi, végül erőik megosztottságának okán győzte le őket az igazi ellenség. Eszembe jut 1918 októbere is. Az I. gyilkos világháború romjain végre kivívta a nemzet a hőn áhított függetlenséget, és megszületett a Tanácsköztársaság. Történelmi lehetőség nyílt az ország demokratikus fejlődésére. Néhány hónap elteltével azonban már csak diktatúra tudta kormányozni ar országot. Majd a vöröset fehér diktatúra váltotta fel. Végzetes fiaskó volt számunkra 1944 októberének egyik vasárnapja is. A kormányzó diktátor, Horthy Miklós ekkor tette meg azt a lépést, amit már jóval előbb kellett volna. Ám a második világháborúból való kiugrás kísérlete akkor már elkésett, csírájában elvetélt. A politikai széthúzás, a számító tétovázás, az ország vezetőinek egymásban ellenséget keresése a nyilas rémuralomhoz vezetett. 1945-ben a II. világháború győztesei nálunk is leszámoltak a gyűlöletes fasizmussal. Fölcsillant a reménye a demokratikus Magyarország felépítésének, de hamar rá kellett ébredni, hogy ismét diktatúrában él a nemzet. A nép jelentős részének bizalmával visszaélve, újabb tragédiába sodorta Rákosi és sztálinista rezsimje az országot. 1956. október 23-án, a valódi szocializmusért fellépő egyetemisták, munkások, értelmiségiek és a megalázott parasztok tömege — talán vér nélkül is — elsöpörhette volna a despota hatalmat. A bosszúvágy, a gyűlölködés, a vádaskodás, a hatalomhoz'való görcsös ragaszkodás azonban megint fölülkerekedett és erőszakhoz vezetett. Népfelkelés volt, vagy ellenforradalom? Olvastam valahol, hogy a nevelés csődje az erőszak. Egy ország szempontjából mindenképpen tragédia az erőszak, a testvérháború. Legyen hát végre október — véres ünnepekre való emlékezés helyett — az erőszakmentesség, az igazi megbékélés hónapja.-bpfotó Látó A hónap kérdése: Politizálunk a munkahelyen? 1989.1. évfolyam 6. szám ára: 2,60 forint A IX. KERÜLET LAPJA • Ä IX. KERÜLET LAPJA • A IX. KERÜLET LAPJA Októbereink
