Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1989. szeptember / 5. szám

Ferencváros • Ferencváros • Ferencváros N éhány perc választ el 8 órától, amikor a Munkásőrség Országos Parancsnokságának Gellért hegyi erődítményszerű hatalmas előterében az ügyeletes tiszt fogad. Tudja ki vagyok, miért jöttem, s készségesen mutatja az utat. Barta Gyula, a munkásőrség or­szágos parancsnokhelyettese, emeleti iro­dájában vár rám. — Mindenekelőtt arra szeretnék vá­laszt kapni, miért kellett Önhöz fordul­nom azért, hogy a munkásőrség IX. ke­rületi egységéről megtudjak néhány in­formációt. ön előzetes telefonbeszélgeté­sünk során meglepődött, mikor megem­lítettem: a Ferencvárosban nem vállal­koztak a riportra. — Igazán még most sem értem, miért történt ez, hiszen semmiféle ilyen jelle­gű utasítás nincs érvényben. Ügy gon­dolom, egyszerűen csupán arról van szó, hogy akivel beszélt gazdasági helyettes — lévén a parancsnok szabadságon — nem érezte magát kompetensnek a vár­ható témákban. Amikor a párhuzamosok közelítenek — Az elmúlt hónapok során sok tá­madás érte a munkásőrséget. Az érvek közismertek: párthadsereg, a visszaren­deződés híveinek gyűjtőhelye, ráadásul még egymilliárd forintos költségvetési juttatást is élvez. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy létezik három olyan szervezet, amelyik célirányosan lát el olyan feladatokat, amelynek elvégzé­sére hivatkozva a munkásőrség szüntele­nül igazolni próbálja létjogosultságát: a rendőrség, a honvédség, s végül a polgá­ri védelem. Bár a munkásőrség közvet­len pártirányítása május 8-tól megszűnt, és a Minisztertanácsra vár a feladat, hogy a testület közéletünkben játszandó szerepét meghatározza, mégis sokan úgy gondolják: a szürkeruhások csupán a visszarendeződés esélyét növelik. — Mindez nem így van, s nehezen ér­tem ezt a félelmet. Mégpedig azért, mert a munkásőrség összetételénél fogva most is a társadalom keresztmetszetét ad­ja. Úgyszólván minden réteg megtalál­ható benne. Ez az állomány nem csak képes a változtatásokra, de akarja is azokat. Maga a munkásőrség működésé­nek lényege is bizonyítja az előbbi állí­tást, hiszen nálunk alapvető az önkéntes szándék: csak úgy tudunk létezni, ha békében élünk a környezetünkkel. Mi magunk pedig úgy véljük, hogy a mun­kásőrség eddig is igazította a véleményét az ország akaratához. Ugyanakkor intéz­ményes garanciája is van a fentieknek. Meg kell nézni, mire esküdött 1957-ben a munkásőrség és mire most. Mert ma az alkotmányos rend védelmére. Ez pe­dig pontosan meghatározza tevékenységi területünket. Az viszont tény, hogy tag­jaink véleménye egyénileg eltérő. — Szóval ön úgy véli: amennyiben az ország — mivel, ha az MSZMP ko­molyan gondolja a szabad választásokat, akkor elvileg van esélye rá, — úgy dönt, hogy polgári demokráciát épít szocializ­mus helyett, akkor a munkásőrség ebbe belenyugszik? — Elképzelhetőnek tartom, hogy a párhuzamosok, a létező társadalmi rend­szerek adott esetben a kapitalizmus és szocializmus, közelítenek egymáshoz. Kérdés persze, hogy melyik tart a másik felé? — ön szerint? — Jelenleg mi. De úgy gondolom, ez csupán egy átmeneti szakasz, ahol csu­pán kiegyenlítődik a lemaradásunk. Tömeges leszerelés — Elterjedt a híre: tömegesen szerel­nek le a munkásőrök, s számos helyen egész egységek lépnek ki a testület köte­lékéből. Igaz ez? — Mindez nem felel meg a valóság­nak. Ebben az évben 300 körül van a le­szereltek száma. Ez 60 ezres létszámunk­hoz, s az önként jelentkező ezer új belé­pőhöz képest — figyelembe véve, hogy idén semmiféle propagandát nem foly­tattunk — elenyésző. Ami viszont rend­hagyó, hogy a korábbi évek gyakorlatá­val szemben nemcsak a januári egység­gyűlések után szereltek le tagjaink, ha­nem évközben is. — Hallottuk azt iS: szeptember else­jétől 30 százalékos leépítésekre kerül sor. — Ami a leépítéseket illeti, a nélkü­lözhető állomáshelyeket a polgári alkal­mazottak és a hivatalos állomány mun­kájának ésszerűsítése során válogatjuk ki. A döntés egyébként csupán az orszá­gos, a budapesti és a megyei parancs­nokságokon dolgozókat fogja érinteni, az egységparancsnokságok alkalmazottait nem. Sőt, ha jól megfontolom, néhol, mint a IX. kerületben, elvileg még nö­velni is kellene a létszámot, mivel a bu­dapesti legnagyobb egységünk ott talál­ható. Mindez persze nem véletlen, hi­szen olyan tradicionálisnak nevezhető bázisokkal rendelkezünk a IX. kerület­ben, mint a BHV, vagy a FÉG, hogy csak néhányat említsek. Továbbra is önállóan — Sokféle találgatás forog közszájon arról, milyen keretek között fog tovább működni a munkásőrség: esetleg a Bel­ügyminisztériumhoz, vagy a honvédség­hez kerül, de az is elképzelhető, hogy nemzeti gárda lesz belőle, ön mit sze­retne leginkább? — A Minisztertanács már állást fog­lalt abban a kérdésben: a munkásőrség teljes mértékben állami irányítás alá kerül. A hangsúly azon van, hogy a pártirányítás szűnjön meg, s az itt folyó munkáért a parancsnokok feleljenek. A találgatást illetően úgy vélem, hogy a munkásőrségnek — hagyományait te­kintve — szervezetileg önállóan kell majd működnie. Feladatainkat természe­tesen összehangolhatjuk majd más fegy­veres testületekével. Véleményem szerint, miközben a jövőben erősödnek majd vé­delmi jellegű feladataink, a közrend és közbiztonság megőrzésében játszott sze­repünk csökkenni fog. Gondolok itt első­sorban a hatásvédelemre, s különösen most, amikor az az érdekes helyzet állt elő, hogy az ország keleti és nyugati ol­dalán egyszerre kell ugyanazokkal a problémákkal megküzdeni. De itt vannak az ipari és állami létesítmények őrzésé­muaesasses Bush elnök vigyázói Biztosítás és biztonság — amerikai szabvány szerint Az amerikai elnök látogatásáról szin­te mindent megírtak már: tudjuk mikor merre járt, mit evett, jószerével azt is, mire gondolt itt-tartózkodásának másfél napja alatt. De azt talán ő sem tudja, hogy budapesti programja alatt több­ször megfordult a Ferencvárosban. A hétköznapi autós számára álomnak tűnő dolog, amit Bush elnök bizonyára természetesnek vett, hogy a Ferihegyi repülőtértől a budai elnöki szálláshelyig 15 perc alatt el lehet jutni. Igaz, ami­kor az elnök gépe — az Air Force No. I. — még Magyarország légterébe sem ér­kezett, a kijelölt útvonalat már egy gya­nútlan hangya sem keresztezhette. Azok a dörzsöltebb autósok is pórul jártak, akik Murphy törvénye szerint — a leg- rosszabbnál is rosszabbra számítva — megpróbálkoztak a Könyves Kálmán körúti felüljáró alatt átjutni. A vállalkozó kocsisorok kilométeresre duzzadtak. Akik elég közel kerültek az Üllői úthoz és azt sem bánták, hogy eközben bőrig áznak, néhány másodperc­re láthatták a belülről is neonfények­kel kivilágított, páncélozott Cadillacet Amerre járt megszólaltak a dudák, örömmel üdvözölték az először hazánk földjére lépő amerikai elnököt. A kerületi rendőrkapitányság teljes ál­lománya, a főváros többi rendőréhez ha­sonlóan, az elnöki biztosítással foglalko­zott. Számukra azonban a fogadás órái egyben a bőrig ázás,óráivá is váltak. (A Kossuth téri ünnepélyes fogadtatás alatt láttuk, több rendőr a cipőjét diszkréten lehúzta, s kiöntötte belőle a vizet... A neves vendég útját elsősorban rend­őrségi helikopterek biztosították. A dísz­kíséretet adó rendőrségi Yamaha moto­rokat be sem indították addig, amíg az égből fel nem derítették, le van-e zárva az útvonal, rendben van-e a biztosítás minden apró részlete. Az utak mentén rendőrsorfal állt, arccal a járda, a tö­meg felé fordulva. Ez a biztonsági elő­írás, amerikai szabvány szerint. A Közgazdasági Egyetem környékét — ahol Bush elnök nagy nemzetközi vissz­hangot kiváltó beszédét elmondta —, el­lepte a kíváncsiskodók tömege. A Sza­badság híd és a Tolbuchin körút for­galmát lezárták, sokan az út közepén hagyták kocsijukat és igyekeztek meg­szállni a Dimitrov tér magasabban fekvő helyeit, hogy lássanak valamit az elnök érkezéséből. Egy fotós megpró­bálkozott az egyetem fala mellett a fő­bejárathoz surranni, de valószínű, hogy bejutnia még a pincén keresztül sem si­kerülhetett volna. Az épületet műszerek­kel többszörösen átvizsgálták, s csak a kiválasztottak — külön belépővel — me­hettek be. A Szabad Európa Rádió ri­portere is kívül, a tömeg sűrűjében ké­szített riportot egy SZDSZ aktivistával nek feladatai is, elhagyva ma már a pártintézetek biztosítását. — Mi lesz, ha a Minisztertanács -úgy dönt: nincs szükség a munkásőrségre a továbbiakban? — A döntéshozó felelőssége a döntés minden részletét végiggondolni. Végül is jogszerint, akár így is határozhatnak. Mit ér egy munkásőr? — A közelmúltban egy beszélgetés so­rán hangzott el egy munkásőr szájából, hogy van erre egy szép mondatunk: a munkásőrség teljesítette történelmi kül­detését. — így már másképpen közelítem meg én is a kérdést: hivatásunkat még nem teljesítettük. A mai politikai és gazdasági körülmények között még sok mindent kell tenni. Feladataink azonban csak komplex módon értelmezhetőek. Milyen lesz a magyar fegyveres erők nagysága, struktúrája? Milyen feladatokat kell majd ellátniuk? Mert csak ezek megvá­laszolásából vezethető le a munkásőrség szerepe. Egyébként hozzáfűzném, hogy testületünk hosszú idő óta nemcsak fegy­veres feladatokat lát el. Tagjaink töme­gesen vesznek részt társadalmi munká­ban, elemi csapások következményeinek ellátásában, de oktató-nevelő munkát is végzünk. Itt említeném meg egyik vidéki szervezetünk kezdeményezését is, misze­rint ottani munkásőreink felhívást in­téztek a különböző egységekhez, hogy segítsék a magyar egészségügyet. — Hogyan érintette önöket a költség- vetési támogatás 15 százalékos csökken­tése? Sokak szerint a teljes juttatást meg kellene vonni, hiszen arra a pénzre nagyobb szükség lenne néhány más te­rületen. — Az nem valószínű, hogy szerveze­tünk önálló lesz. Arra viszont berendez­kedtünk, hogy a lehető legnagyobb mér­tékig ellássuk magunkat. Már ez a csök­kentés is olyan mérvű volt, hogy annak hatását ki kellett egyenlítenünk valaho­gyan. — Milyen bevételi forrásaik vannak tulajdonképpen? — Hogy ferencvárosi példát említsek: már egy éve rendszeres jövedelemre te­szünk szert a IX. kerületi MÁV pálya­udvar őrzéséből. Amióta munkásőreink szabadidejükben biztosítják a területet, jelentősen visszaesett a vagonfosztogatá­sok száma. Sziritén IX. kerületi példa: az egyik OTP fiókot őriztük, annak át­építése során. De kísérünk pénzszállít­mányokat is, és ezt a tevékenységi kö­rünket a továbbiakban bővíteni kívánjuk. — Esetleg testőrszereppel is megpró­bálkoznak majd? — önkéntesen, szabadidőben tevékeny­kedő munkásőreink nem valószínű, hogy ilyen jellegű feladatokat is ellátnának. De azt el tudom képzelni, hogy keretein­ken belül, vállalkozási alapon létrejön egy profi testület. — Mennyibe kerül ma egy munkásőr? — Számolva a forgalmiadóval, szemé­lyi jövedelemadóval, társadalombiztosí­tási járulékkal, úgy 200-250 fonni az óra­bérünk.. Vereczkei Bizonyára egyikük sem a 2-es villamos­sal érkezett, mert az órákig nem köz­lekedett. Eközben változott a program: az egyetemi látogatás után az elnök be akart nézni a Vásárcsarnokban is. Ügy látszik Thatcher asszonytól jókat hallott felőle. A titkosszolgálat emberei gyor­san megvizsgálták a majdan megvásá­rolandó őszibarackot is. (Nem tudták, hogy nálunk a robbanóanyag az árcédu­lákban van elrejtve.) A motoros kísérők és felvezető Mer­cedesek mögött érkezett az elnöki Limu- sin. Szorosan utáúa nem a kormány- tisztviselők kocsijai következtek, hanem egy nagy fekete mikrobusz haladt. Ol­dalsó ablakaiból fürkész szemek figyel­ték az integetőket. A nyitott hátsórészén két jól öltözött, tagbaszakadt ember ült a menetiránynak háttal. Amint az elnö­ki autó lelassított, kipattantak a mikro- buszból, s mire az elnök kiszállt, telje­sen körülvették. Zsebükben feltehetően nem vízipisztoly lapult. A gorillák töké­letes gyűrűjében az elnöknek mégcsak körvonalai sem látszottak. Az erős fér­fiak az utasításokat a fülükben levő pi­ciny fülhallgatón kapták. Mr. Bush utolsó budapesti perceit — legalább féllábbal ismét ferencvárosi te­rületen töltötte — az elnöki konvoj vé­gigsuhant az Üllői úton. A biztosítás ébersége ekkorra sém csökkent. Egy já­tékpisztolyt elővenni komoly életveszély- lyel járhatott volna. — Szoboszlay — A IX. KERÜLET LAPJA • A IX. KERÜLET LAPJA • A IX. KERÜLET LAPJA 6 Munkásőrs (v) ég?

Next

/
Thumbnails
Contents