Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1989. szeptember / 5. szám

Ferencváros Ferencváros • Ferencváros Uj keserédes cég Visszatért egy hajdan kiakolbólított kapitalista!... Zwack Péter svájci—ma­gyar vegyesvállalatot alapított családjá­nak régi üzemében, az Unicum Likőr­gyárban. A Zwack Unicum Budapest kft. várhatólag — az érlelési idő letel­tével — már januárban kibocsátja áru­ját, a gyomorkeserűt, mely nem azonos a hazánkban a Budapesti Likőripari Vál­lalat (BULIV) által készített itallal. Egy régi magyar nevezetesség tér vissza az óhazába: az Unicumot még 1790-ben kikísérletezte a Zwack-család egy tagja, ezt a receptet vitték be az 1840-ben megalapított vállalatba. Noha a keserű italoknak nincs túl nagy ke­letje, az Unicum eljutott Amerikába is. s ott is — akárcsak Nyugat-Európában — ősi magyar termékként emlegették, öregbítette hazánk hírnevét. így volt ez egészen 1948-ig, amikor az államosítás kiszorította hazájából a Zwack-családot is. A magukkal vitt re­cept alapján kint, Milánóban is gyártani kezdték az italt — s ezt ismerte el a világ nyugati fele igazi Unicumnak. Itt­hon pedig a visszatartott régi dokumen­tumok alapján, s a család egyik szak­ember-tagjának Zwack Bélának — az irányításával a BULIV gyártotta to­vább az Unicumot, ám csupán hazai piacra. Melyik az igazi Unicum? Az erről a kérdésről folytatott — indulatokat sem nélkülöző — vitának tavaly vége sza­kadt. Mindkét fél belátta, hogy a biza­lom megingatása egyiküknek sem hasz­nál, üzletileg. Ezért a vegyes vállalat megalapításáról szóló szerződésbe bele­írtak egy pontot, mely szerint sem a svájci Zwack cég, sem a BULIV nem vitatja az ital eredetiségét. Ami Zwack Pétert illeti: túl a hatva­non is fiatalos, energikus üzletember. Nyilatkozataiból kitűnik: a nyugaton el­töltött évtizedek nem kezdték ki haza- szeretét, büszke magyarságára. Két ti­zenéves gyermeke van: egy fiú és egy lány. ök a közelmúltban Budapesten ta­nultak, hogy elmélyítsék magyar nyelv­tudásukat; anyanyelvűk olasz. A gyere­kek élménye: a magyar fiatalok agyon- fegyelmezettek az itáliaiakhoz képest. A gyerekek itthoni taníttatása is jel­zi: Zwack Péter nemcsak üzleti ügynek tekinti visszatérését az óhazába. Mint vallja: apja emlékének is tartozik az­zal, hogy az Unicum újra magyar ital legyen. Még tavaly, a vegyesvállalat megalapításának kezdetén úgy vélte: 1994-ig a teljes Unicum-gyártás itthon tör­ténik, s kivonják a termelést Itáliából. Számításai szerint csak az olaszországi eladások évi hétmillió dollárt jelentené­nek. A teljességhez hozzátartozik: a svájci Zwack cég nem egészen Zwack Péter tulajdona. Jelentős tőkéje van benne Underberg Emilnek, ki a nyugati kese- rűital-piacot jelentős részben uralja. A honi turizmus kibontakozásával egyre több honpolgárunk ismeri meg az Un­derberg italt: egy díszes fémdobozban tucatnyi kétcentes üvegben van az áni- zsos ízű gyomorkeserű. Főleg német te­rületen kedvelik ezt, oda az Unicum csak nehezen tudna betörni. Betör azonban a Zwack Unicum régi hazájába, Magyarországra! Az Unicum Likőrgyárban működő kft. termelésének egy részét itthon adják el, természete­sen lényegesen drágábban, mint a BULIV-Unicumot. A fűszerkeverék — melyet Zwack összeállításában hoznak Budapestre — sok értékes, drága anya­got tartalmaz. Mégis, alighanem sokan megkóstolják a különlegességet, pusztán kíváncsiságból is. Aki először ízleli, az első két pohár még nem tetszik neki; annál jobban esik viszont a harmadik, negyedik, s később híve marad az ital­nak. Éppúgy, mint a BULIV-Unicumnak, melyet tovább gyártanak a Zwack vál­tozat mellett. Ki-ki eldöntheti, melyiket tekinti eredetibbnek. Mint a kft. ügyvezető igazgatója, Schleicher Éva — aki korábban az Uni­cum Likőrgyár főmérnöke volt — el­mondta: a legendás ital hazakerülése máris új legendák keletkezésére kínált alkalmat. Elterjedt az emberek körében, hogy Zwack Péternek díszes — fürdő­szobával is kiegészített — irodát alakí­tanak ki a gyárban. Sokan remélni vél­ték, hogy majd dollárban kapják a fi­zetést. Az igazság persze az, hogy Zwacknak nem lesz irodája a gyárban, s a dolgozók sem dollárban kapják a fizetést, hanem egy másik — még nem egészen konvertibilisnek számító — pénzben: forintban. Az ötven-ötven százalékban svájci— magyar cég nyugati címkézőgépre költi az alaptőke konvertibilis hányádét. A különleges nyakú Zwack-üveget Oroshá­zán készítik, ha képesek lesznek meg­birkózni a feladattal. A jövőben automa­tizálni kívánják a gyártást, mind tel­jesebben. Ez azonban azt jelenti: negye­dére, ötödére olvad a létszám, kevesebb embert foglalkoztat majd a kft., s az elbocsátottak szája ízét valóban: meg­keseríti az Unicum ... Molnár Pál / Éjszakai randalírozók?! Készen a kompromisszumra Dima-party A,: egész békésen kezdődött egy csön­des júniusi napon. A Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem diákjai a IX. kerületi tanács művelődési osztályá­hoz azzal a kérelemmel fordultak: enge­délyezzék számukra a Kinizsi utca 1—7. szám alatt zenés, táncos, videós összejö­vetelek rendezését. Az ötlet jónak tűnt, s a tanácsnál az illetékesek beleegyezően bólintottak. Megindult a szervezés. Június 17. — a Dunaparty Club első garden partyja. x Június 26. — a rendezőknek címzett tanácsi felszólítás: szüntessék be az ud­vari zenélést! Július 4. — a tanács művelődési osz­tályának illetékese szabálysértési eljárást kezdeményez Végvári Attila, rendező el­len. Július 11. — a tanács megvonja a Du­naparty Club garden partyra szóló ren­dezési jogát. Július 12. — Végvári Attila elküldi fellebbezését a Fővárosi Tanács Műve­lődési osztályvezetőjének, és a IX. kerü­leti tanács elnökének. Antal Györgyné, a Zsil utca 1. szám alatti tömb házfelügyelője. Zárt ajtónál, csupán a rácsozott kis ablakon keresztül beszélünk. — Hogy lehet ide tenni egy ilyen ren­dezvényt, kérem? Esténként üvölt a ze­ne, aztán csak jönnek a lakók panasz­kodni. Nyáron az ablakokat nem lehet kinyitni, a nagy bejárati kaput meg zár­ni kell. Hogy miért? Menjen csak le a pincelejáróhoz, aztán nézzen körül, mit hagynak ott ezek! Éjszaka meg a ház előtt randalíroznak! A múltkor is látom ám, ahogy a kocsik tetején ücsörögnek, törögetik le a visszapillantó tükröket. Kinek kell ez?! Végvári Attilát, a Dunaparty Club ve­zetőjét csak hosszas keresgélés után ta­lálom meg a főépületben. Éppen diplo­makiosztást tartanak, s ő is ott ül a ven­dégek népes seregében. Innen indulunk át a Kinizsi utcába, a nevezetes színhely­re. Közben elmeséli, 7 éve szervez külön­böző főiskolai-egyetemi klubokat, de ennyi problémája még sosem volt. Nem is érti igazán, miért kezdődött meg elle­nük ez az összehangoltnak tűnő, tanácsi, rendőrségi „támadás”. Szavaiból úgy ve­szem ki, szubjektív okokat gyanít az el­lenőrzések mögött. — Pedig nem akartunk mást, csak egy­szerűen egy viszonylag színvonalas, olcsó szórakozóhelyet teremteni fiatalok szá­mára. A tanácsi engedély kétszáz főt befogadó helyiségben tartandó zenés ösz- szejövetel rendezésére jogosított fel min­ket. Eredetileg tehát nem volt olyan megkötés, hogy az udvaron nem, csak az épületben szólhat a zene. Ezt a doku­mentumot a mai napig meg tudom mu- tathi (a tanács állítása szerint az enge­dély csupán zárt térben rendezett mű­sorra szólt.) — Végül is mindegy. Mi igyekeztünk mindenkivel kompromisszumot kötni. Amikor a Zsil utcából lejött az első la­kó, hogy nem tud aludni, rögtön a felére csökkentettük a hangerőt. De még az sem volt elég — erről magam is meg­győződhettem a lakásán. Beláttuk, meg is szüntettük az udvari zenét, s a hang­falakat bepakoltuk az épületbe. Ekkor érkezett meg az első felszólítás a ta­nácstól (júniús 30-án, hogy ne zenél­jünk az udvaron. Innentől kezdve a leve­lezés alatt, minden fáziskésésben tör­tént. Sorba kaptuk a felszólításokat, de mindig későn, mert mi már előbb, a lakók kérésére megtettük amire a ta­Vegyünk aranyozott csaptelepet Ajánlatunk milliomosoknak: masszírozó fürdőkád rőt Ausztriában, vagy az NSZK-ban — javasolta. Hát igen, ennyi az egész. Csak pénz kell és máris rendben van minden. Akár 10 ezerért is vehetek egy formatervezett mosdócsapot, vagy egyetlen darab fog­mosópohár-tartóhoz, — persze pohárral együtt — már 2600 forintért is hozzájut­hatok. Így állunk. Van áru, van garan­cia — mégpedig 30 év a fürdőkádra — s van vevő is! De akkor mi a baj? Ta­lán az, hogy magamat nem sorolhatom a vásárlók közé? Nemcsak ez, hiszen vagyunk még pár millióan hasonló helyzetben. Azt hiszem a legnagyobb ibaj az, hogy a magyar épí­tőanyag-ipar, a fürdőszoba felszereléseket gyártók, a csaptelepeket előállítók nem vesznek tudomást arról, hogy a kispénzű vásárlóknak is vannak igényeik. Nem nagyok. De, ha már rászánnak — mond­juk egy rózsaszín fürdőkádra 9 ezer fo­rintot, akkor az mindenütt egyforma ró­zsaszín legyen, s ne pattogjon le a zo­mánca. A csaptelep fél év után ne kezd­jen el idegesítően csöpögni, csurogni. A Kludi csaptelepekből még a legolcsóbb is jó minőségű, ami bizony nem mond­ható el a MOFÉM legdrágább szerelvé­nyeiről sem. S ahogy hallottam, a hazai árukhoz nincs mindig alkatrész-utánpótlás. Az utóbbi időben az árak is egyre emelked­nek, lassan már nem is lesz nagy árkü­lönbség a hazai és importáruk között. Sőt, ha nem lesz forint-leértékelés, akkor az import fürdőszoba^berendezések ára nem is emelkedik, á magyar termékeknél vi­szont ez a garancia sincs. Egyre sanya­rúbb helyzetbe kerülnek azok, akik épít­keznek, hiszen az áremelés lassan min­dennapos. Előttem egy lista, az ÉPTEK adta ki nagyvásárlóinak tájékoztatásul még jú­niusban , közölve benne a július elsejé­től esedékes áremeléseket. Néhány adatot érdemes felsorolni. A MOFÉM-szerelvé- nyek 8, a FÉG lakásfűtő készülékei 6,3, az öntöttvas radiátorok 18, a csempék 19—20, az Elzett vasalatai 40 százalékkal emelkedtek. S még sorolhatnám oldala­kon keresztül, hiszen emelkedtek a ve­gyitermékek, a pvc-csövék, a festékek, szinte minden, ami az építkezéshez kell. A fürdőszobaszaloniban viszont az áraik csak akkor emelkednek, ha a forint le­értékelődik. Valószínűleg az év utolsó részében ez is bekövetkezik... Iván Gizella ezt az összeget, nem érzem tisztességes­nek. Szabó Imre a kerületi tanács közműve­lődési csoport vezetője: — Amikor az első engedélyt megad­tam, még úgy értelmeztem, hogy az ud­varon csupán halk zenét fognak sugá­rozni, nem pedig koncertet rendezni. Azóta telefonok, levelek tömkelegé ér­kezik hozzánk, ráadásul még a főnökeim is sürgetik, azonnal oldjam meg a prob­lémát. Azt viszont nem mondják meg, hogyan. Erre pedig bevett eljárás nincs. Ilyenkor általában az idő válik megoldó tényezővé: magától is elcsitul a vihar. Szívem szerint engedném, hogy tovább csinálják a fiatalok a rendezvényeket, mivel posztomon elsősorban a ifjúság érdekeit képviselem. De meg lehet érteni a lakókat is, ha egyszer valakit zavar valamilyen zaj, hiába bizonyítják neki, hogy nem lépi túl az engedélyezett ha­tárértéket. Ez az oka, hogy szabálysérté­si eljárást kezdeményeztem a rendezők­kel szemben, később pedig visszavontam az engedélyüket. Válaszként a fiatalok fellebbeztek. A vitához szerkesztőségünk csupán annyit tesz hozzá, hogy tudomásunk sze­rint: zajszínt méréseket végeztek a Zsil utca felé eső egyetemi szárny tetején. Ott, ahol a könyvtárhelyiség légkondi­cionáló berendezése működik, a nap 24 órájában 70 deoibeles hangerő mérhető. Este, amikor beindult lent a „buli” 75 decibeles volt a zaj. A lakók panaszai azonban nemcsak a zajra vonatkoznak. A dszkóból kijövök éjszakai jókedvének „zajszintjét” a műszerek nem mutatják ki...-ver­Meggazdagodni nem lehet A IX. KERÜLET LAPJA • A IX. KERÜLET LAPJA • A IX. KERÜLET LAPJA 5 Családiház-építő újgazdagok figyelem! Aki még nem látta a Baross utcai für­dőszoba szalont, az jól teszi, ha elsétál a kerület szélére és megcsodálja. Félreértés ne essék, nem reklámozni akarom az üzletet, imert, ahogy azt a fiatal vezetője elmondta, nem kell an­nak reklám. Én nem is titkolom, elfogott a sárga irigység, mikor meghallottam, hogy négy és fél év alatt nem kevesebb, mint öt és félezer fürdőszobát adtak itt el. Pedig „legolcsóbb” áron is 60—70 ezret kérnék a komplett fürdőszobákért. A legolcsóbb kád 15 ezer forint körül van, de volt már olyan honfitársunk, aki 954, (nem tévedés, kilencszázötvennégyezer forin­tot adott egy fürdőkádért. (Hogy ez meny­nyivel tud többet, mint mondjuk az ÉPTEK-nél megvásárolható 8 ezer forin­tos, azt Szabó Gábor üzletvezető sorol­ja: — Ez a kád, amelyből ugyan még csak egyet adtunk el, alulról levegőt fúj, oldalról vizet és nagyon kellemesen mas­szírozza a fürdőzőt. A színe is a legdi­vatosabb jázmin, és nem a szokásos hosszú, hanem kerek formában készül. Anyaga kristályporcelán és a hozzátar­tozó csaptelepek pedig aranyozottak. Igen kérem, Igazi aranyozott zuhany, 24 kará­tos arannyal futtatva. Az üzletvezető már semmin nem cso­dálkozik, hiszen akinek van pénze, an­nak igényei is lehetnek (de csak nekik!). Mint mondja, nem ritka, hogy aranyozott csaptelepeket kémek tőlük. Persze, az már örök életre szól. A kádaik egyébként és a fürdőszobai kiegészítők valóban na­gyon szépek, jómagam csak nyugaton, vagy reklámfüzetben láttam hasonlókat. S ezéken nincs festésihiba, gyűrődés vagy rozsda. Naná, hogy az árát is megkérik. Általában 40 ezer forintba kerül egy kristályporcelán fürdőalíkalimatosság. ám az is tény. hogy a legszébb, a legdivato­sabb színekben kapható. A közelmúltban viszont egv vízvezeték­szerelő ismerősöm azt mondta, hogy szé­pek, széoék ezek a fürdőszobák és fel- szerelések. de nem érdemes ilyeneket venni, mert a mi vizünk ezéket a kénves iószágokat hamar tönkreteszi, meg kü­lönben sincs hozzáiuik alkatrész utánpót­lás. Szabó Gábor kapásból cáfolja: — Ezekkel á termékekkel semmi baj nem lehet, de ha lenne is, jól működő szervizhálózatunk van. S akinek meg sok a pénze, az vegyen egy víztisztító szű­nács felszólított bennünket. Ekkor jelen­tek meg az első rendőrjárőrök is, de semmi kifogásolnivalót nem találtak. Nem voltak szétdobált üvegek., vereke­dések. A diszkó az épületbe került, ami­vel — sajnos el is vesztette igazi vonz­erejét. A látogatók száma gyorsan a fe­lére csökkent, s egyre szürkébb lett az egész. Néhány nap múlva megkaptuk — ismét késésben — az újabb engedélyt, ami csak zárt térre szólt. Mondom, ak­kor mi már napok óta az épületben tar­tottuk a diszkót. A panaszok azonban továbbra is érkeztek, ezért a kétszer ezerötszáz vattos erősítést kicseréltük kétszer száz-százhúsz vattra. Aki ért ho - zá, az tudja, mit jelent ez egy ekkora csarnokban. Ha beszélgetünk, már az jó­formán hangosabb a zenénél. Erre kaptam meg azt a határozatot, hogy p művelődé­si osztály visszavonta a rendezési enge­délyt. Fellebbeztem a Fővárosi Tanács Művelődési osztályának vezetőjénél, és a IX. kerületi tanács elnökénél. Szabályosan belehajszoltak bennünket abba, hogy megkeressük a kiskapukat, s hogy az időt húzzuk. De hiába próbálko­zunk, az egész városban megfigyelhető az a tendencia, hogy ezeket az önálló öntevékeny diákszerveződéseket, klub­mozgalmakat igyekezne^: megfojtani. Mi is odáig jutottunk, hogy kénytelenek va­gyunk aláírni a szerződést a Pest-Buda 313-as üzlet vezetőjével arról, hogy át­veszi a garden party üzemeltetését. Pe­dig mi szívesen csináltuk volna még úgy is, ha ez a vállalkozás nem hoz nye­reséget, csupán a fenntartási költségek fedezetét. Sokan azt hiszik, hogy ebből meg lehet gazdagodni. Nekik elmondom: a rendezői fizetés egy napra bruttó 500 forint. Én egy ideje már fel sem veszem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents