Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1989. szeptember / 5. szám
Demokrácia gyerekcipőben Egészségesek- e a viták? Szabálytalan tudósítás egy tanácsülésről Az motoszkál a fejemben: vajon milyen mértékben javítják egészségünket a tanácskozások? Különösen, ha aura a tanácsülésre gondolok, amelynek fő napirendi pontja a kerületi egészségvédelmi program volt. Már csak azért is, mert e témáihoz mindenki hozzá tudott szólni, így az állami lakások elidegenítésének és az IKV-munkájáinak problémáit megvitatni nem jutott idő. Több oldalas előterjesztést 'kapták kézhez a tanácstagok, amelyből megtudhatták, mit javasol megfontolásra az apparátus, a (kerületi 'lakosság egészségesebb életéért. Meg kell mondanom, én nem úgy emlékszem majd erre a tervezetre, mint egy felrázó, cselekvésre ösztönző írásműre. Adatai nem sokkoltak, hiszen a helyi jellemzőket mindenki ismerhette. (Például: a Ferencvárosban élők 35 százaléka nyugdíjas, a veszélyeztetett helyzetű családok aránya 15 százalék.) Azt, hogy a fővárosi kerületek között hányadik helyet foglaljuk el, nem sokat mond, ha a sor végén vagyunk is, viszont önmagában megrendítő információ lehet, ha mondjuk várható élettartamunkról „feketén fehéren” leírják az igazat. Aztán az sem túlzottan hatásos, ha egy közifogyasztásra szánt tervezetben Olyan sok a „kell”: kialakítani, megoldani, ösztönözni, mi több: biztosítani (kell any- nyi mindent. Nagyobb bizalommal lenne az elképzelések iránt a laikus lakó is, ha így fogalmaznának: mi is figyelmet fordítunk, felvilágosítunk, szervezünk, azaz: részt veszünk az emberek egészségének védelmében. A hozzászólók nyilván ilyen és hasonló érzésekkel telítődve mondták el a magukét az írásos előterjesztésről, hiányolva a konkrét javaslatokat. Volt, aki úgy vélte: utópiának tetszik a megélhetés jelenlegi gondjai mellett az egészség- megőrzés programja. Kifogásként hangzott el, hogy minden korosztályról szó van a tervezetben, csak a felnőtt generációról külön nincs semmi. Pedig nem lenne talán felesleges mégsem, ha a kerületi, egészségvédelmi — a megelőzést is felvállaló! — program utalna az életmódnak a munkával, a túlterheltséggel, az egzisztenciális feltételekkel való ösz- szefüggéseire, a családi, egészségügyi hatásaira. Hosszan sorjáztak a kérdések, észrevételek, megjegyzések, a fiatalokról, a lakáshelyzetről, a cigánylakosság körülményeiről, a megemelt segélykeretről (amelyből nem csak élelmezésre lehet juttatni). Szóltak a tanácstagok és más meghívottak a parkok, játszóterek épíMä én lakóbizottsági tag volna nék- . ■ Mindenekelőtt megkérdezném a lakótársakat: mit várnak tőlem? A válasz alapján eldönteném, elég vagyok-e a feladatra, vagy társak is kellenének hozzá, illetve akárhányon lennének is, képesnek bizonyulnának-e az igényeknek megfelelni. Egy jelentésben olvasom ugyanis, hogy sok helyütt csonkák a bizottságok a Ferencvárosban; önérzetem ugyancsak berzenkedne a csonkabizottsági tagság ellen. Ha már vállaltam, vívnám hősiesen szélmalomharcomat az illetékes házkeze- lőséggel szemben. Ami egyet jelent azzal: a lakótársaknak a felületes javítások, ellenőrizetlen tevékenységek miatti általános elégedetlenségét — mélységesen át- érezném. Sőt — kis feleségem hiába so- kallaná — nap mint nap az illetékesek nyakára járnék, elodázó válaszaikat csípőből visszalőném. A mi tanácstagi beszámolónkra nem a panaszok áradata lenne jellemző! Ellenkezőleg: felelős elmék színvonalas tájékoztató-tájékozódó eszmecseréjét produkálnák a lakótársak s a vezetők! Ha én lakóbizottsági tag volnék, elődeimhez illően én is igénylném, hogy a tanács osztályai a velem való kapcsolat fenntartására, ápolására folyamatosan törekedjenek. Hogy szívélyesek legyenek, ha bejelentek, kérek, javaslok; előzékenyen tárgyaljanak velem. És ha felhívásomat vizsgálat, intézkedés követné... istenem, boldogabb már aligha lehetnék! Hiszen én is mindent megteszek majd Tanácsom gazdasági és társadalmi kibontakozási programjáért! A csonkán működő lakóbizottságok is — olvasom — tavaly óta több száz lakás helyszínelését végezték el a Ferencvárosban, 450 tartási szerződést ellenőriztek, feltárták a kerületben élő, támogatásra szoruló idős emberek körülményeit stb. És ezt meg is köszönték. Érdemes emellett megemlíteni azt az apróságot, hogy a kerületi üres lakásokat felmérő lakóbizottsági munkát — kérte a NEB — sehol sem értékelték? A feladat nem vész el, csak elvégzése olykor hiábavaló. Ha én lakóbizottsági tag lennék, cseppet sem tenne bizonytalanná, hogy mi lesz az ilyen-olyan szervezeti változások esetén, után. Miért is zavarna, ha változik az irányítás? Elvégre a lakótársakért lennék-tennék ... -tortéséről (illetve ennek elmaradásáról), a kihasználatlan sportpályáikról. Sok a kocsma, kevés a kézmosó hely; legalább a kereskedelmi, az alapellátást sikerülne javítani; az egészségvédelmi tanácsot célszerű lenne például az egyházak képviselőivel bővíteni. A tanácsülés vitája során egyre nagyobb feszültség támadt az apparátusi tagok és a meghívottként jelenlevő alternatív szervezetek képviselői között. A testület tagjainak „ érzékenységét” sértette a kritika: hogyan gondolják az ellenzékiek, hogy a tisztségviselők nem tettek meg mindent, amit lehetett?! Frankó Gábor, az SZDSZ IX. kerületi Kirakat? Nem lerakat! Szeretek kirakatokat nézegetni, s gondolom sokan vagyunk így ezzel. Ám, amit a Ferenc körúton manapság kirakatként látni lehet, az enyhén szólva is lehangoló. Nem vagyok eredendően butikellenes, de a lomtárszerű, utcaképet rontó, divatüzletnek csak csúfolható áru- dák felháborítanak. Egyes ajtókon lassan már csak bujkálva lehet bemenni, az utcafrontra kiakasztott ingek, pólók és a ruhák miatt. Pontosan úgy lebegnek a járda fölött, mint a száradó ruhák a kötélen. Gondolom az sem zavarja a tulajdonosokat, hogy a körúti por, piszok, autókból áradó ólom vastagon tapad a divatosnak kikiáltott árucikkekre. Arról pedig bizonyára elfeledkeztek, hogy a kirakatban tartott árukat valamikor olcsóbban lehetett megkapni... De a kirakatüvegek mögött sem különb a helyzet, az egyes portálok mögött akkora a rendetlenség, mint egy úgynevezett turkálóban. Női fehérneműk, csipkés bugyógok egymásra dobálva, kézzel írt, helyesírási hibákkal teli árcédulák kiragasztva... Az egyik ablaküvegre — ez nem vicc — egy cukrászdái süteményestálcát ragasztottak, amire golyóstollal írták: presszókávé kapható. "vezetőségének tagja viszont sok olyan példát említett, amivel a téma kétségkí- vüli fogyatékosságaira mutat rá. Részletező volt a hozzászólása, néha tájékozatlannak mutatkozott. Dr. Nagy Ernő tanácselnök többször figyelmeztette is: o vendég ne éljen vissza a türelemmel, s egyáltalán, ne legyen politikai vita színtere a tanácsülés. Az SZDSZ képviselői egyébként felajánlották segítségüket, például az állami lakások elidegenítésével (kapcsolatos tervezet megvitatásához. Lehet, ez volt a döntő mozzanat, ami miatt Kiss Ferenc /elszólalt, s ezzel valóban politikai vitává alakult a tanácskozás. Indulattal, mintegy a megsértett önérzet védelmében (a testületi társaik nevében?) tartott — hosszú beszédet. Visszautasította azt a ((ki nem mondott) feltevést, hogy mintha iitt csak dilettáns emberek ülnének. Kifejtette: az új szervezetek képviselőinek is van tanúinivaló- juk (gondolom, ezzel ők is egyetértenek). Végül, könyvből felolvasva igyekezett bizonyítani: nem a tanács, nem az ingatlankezelő a vétkes, hanem a lakások államosítása vezetett a jelenlegi áldatlan lakáshely zeth ez. T. G. Azon már meg sem lepődtem, mikor a totózó kirakatában evőeszközt, szódás- szifont láttam. Na és a hentesüzlet? Üvege mögött festőinek éppen nem mondható rendetlenségben sorakoztak az ecetespaprikás és az olajos flakonok. Az üzletvezető élelmes, mitagadás felkészült a húshiányra, mert sólettel is feltöltötte a kirakatot. Az összevisszaság, a rendetlenség persze még csak hagyján, ám a piszok már felháborítóbb. Bizony, bizony, ezek a kirakatok csöppet sem csábítanak vásárlásra, holott tulajdonképpen ez lenne a feladatuk. Ezentúl meg ízlésformálás, vagy rosszul tudom? Persze azért jó példa is akad, ám sajnos csak elvétve. Az egyik butik, neve Üjdonság Pjt. tiszta, rendes kirakatával hívja fel magára a figyelmét az arra sétálóknak. A tulajdonos még arra is figyelt, hogy a leértékelt árukra ne tűzzön ki fecniket. A kirakatrendezőjével egy szépen kicirkalmazott táblácskát csináltatott, amelyről mindent megtudhat a kíváncsi vásárló. De sajnos, ez volt az egyetlen üzlet, aminek a kirakata valóban megérdemelte a kirakat nevet. El nem tudom képzelni, hol dolgozhatnak honi kirakatrendezőink? Mert a Ferenc körútra nem jutnak el, az biz- "tos. A külföldiek a látottak alapján mit gondolhatnak rólunk? S az sem vigasz, hogy ez nem csupán a Ferencvárosra jellemző, hanem még a Váci utcában is látni túlzsúfolt, rendetlen kirakatokat... — iván — Ferencváros • Ferencváros • Ferencváros A IX. KERÜLET LAPJA • A IX?KERÜLET LAPJA • A IX. KERÜLET LAPJA Téglával aládúcolt Zaporozsec — főútvonalon Hónapok óta mozgásképtelen Fiat a Tinódi utcában Lepusztult Opel egy omladozó Vaskapu utcai tűzfal előtt ' BÁNTJA A SZEMÜNKET Elmúlt a nyár. A fővárost több milliónyi külföldi turista kereste fel. Bizonyára az ő szemük is megakadt — ha netán a IX. kerület utcáin sétálgattak —, a sok gazdátlannak tűnő, lerobbant autón. Az utcai roncstelep nem vet jó fényt a környék lakóira. Szoboszlay Gábor képriportja ( |Teknős Miklós felvétele
