Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1989. július / 4. szám
Ferencváros • Ferencváros • Ferencváros Teknős Miklós felvétele Csak levegőt ne, mert megriadunk! Lassan 4 hónapja, hogy a Magyar Nemzet hasábjairól értesültünk: születőfélben az ország első, a jelenlegi hivatali struktúrától független levegőszennyeződést mérő állomása. Az MDF IX. kerületi környezetvédelmi csoportja által megfogalmazott szöveg csatlakozásra szólította fel az ország környezetvédelmében érdekelt erőket, s kérte, anyagilag, vagy munkájukkal támogassák a bázis létrehozását. Sommer Ferencet, a ferencvárosi MDF szervezet tagját arról kérdeztük, hol tart a kivitelezés? — A felhívás óta eltelt idő alatt meglehetősen sok jelentkező akadt. Voltak, akik- szellemi tőkéjüket, míg mások anyagi javaikat ajánlották fel számunkra. Mi sem tétlenkedtünk: több hivatali fórumhoz — többek között a Soros alapítványhoz — juttattuk el az elképzeléseinket tartalmazó pályázati anyagunkat. Egyelőre Derzsi Andrástól kaptunk válaszlevelet, amelyben a miniszter ígéretet tett egy mikrobusz átadására. Mindezért cserében mérési adatokkal szolgálnánk a minisztérium illetékes osztályának. A mérőállomáshoz szükséges műszerek ügyében is tárgyaltunk már több nyugati céggel. Ám ezek beszerzése mintegy 5 millió Ft-ot tenne ki. A pénz összegyűjtésére alapítványt szeretnénk létrehozni. — Elképzeléseink szerint az 5 szakemberrel dolgozó, a levegő szénmonoxid, szénhidrogén, nitrogénoxid és kéndioxid szennyezettséget — felkérésre is — mérő mozgó bázis munkájában bármelyik független szervezet, vagy érdeklődő részt vehetne. Környezetvédőink több független és hivatalos csoporttal együttműködve a közelmúltban a főváros két pontján is végeztek díjtalan szénmonoxid beállítást az érdeklődő autótulajdonosok számára. A szerelő szakembereket és a műszereket a Közlekedéstudományi Intézet és a Transzinor adta. A vizsgálat során tesztelt mintegy 130— 140 gépjármű többségénél bebizonyosodott, hogy egyszerű beállítással harmadára, negyedére lehet csökkenteni a gépkocsik szénmonoxid koncentrációját. — V — Mi lesz veled tanárka? I I OÍMTMK Mint az valamennyiünk, s főként a fiatalabb nemzedék előtt közismert; az 1989/90-es tanévtől kezdődően többé nem kötelező az orosz nyelv tanulása azokban az iskolákban, ahol lehetőség van más idegen nyelv oktatására. Ennek a rendeletnek az ürügyén kérdeztünk meg három kerületi orosz-szakos tanárt, hogy szolgál a közérzetük? Turay Márton, az Irinyi János Vegyipari Szakközépiskolából: — Köszönöm jól, bár a magam részéről sajnálom, hogy ez a rendelet megszületett. Szerettem oroszt tanítani, és úgy gondolom, hogy annak ismerete a szláv közelségben élő magyarok számára hasznos volt. Igaz, el kell ismernem, hogy az angolul és németül tanuló diákok eredményei jobbak. Mivel a másik szakom német, így valójában ez a változás nem érint közelről. Jarmila Hebelkova, a Lenhossék utcai iskola szlovák—orosz szakos tanára: — Nagyon rosszul. Ügy érzem, teljesen feleslegesen végeztem el a főiskolát, hiszen még a másik szakomat sem tudom használni. A Budapesten működő egyetlen szlovák nyelvű középiskola állásai telítve vannak. Jelentkeztem ugyan kétéves átképzésre, de hogy addig mi lesz velem, nem tudom. Lehet, hogy >sz- szel takarítani fogok tanítás helyett? Pedagógián kívül máshoz nem értek. A gyermekemet egyedül nevelem, így hát még napközis állást sem tudnék vállalni. • Mizsák Istvánná, a Lobogó utcai általános iskolából: — örülök ennek a rendeletnek. Már régen meg kellett volna szüntetni az orosz nyelv kötelező tanítását. Ez kollégáim többségének is a véleménye. A problémát inkább abban látom, hogy a végrehajtás nincs megfelelően előkészítve. Az elmúlt években az egyéb idegen nyelvet bíró tanárok képzését nem vitték túlzásba, s akik ilyen végzettséggel rendelkeznek, általában azok sem általános iskolákban keresnek helyet maguknak. — V — Még jól emlékszem azokra a nyári szünidőkre, amelyekből a kötelező iskolai gyakorlat miatt egy hónapot dolgozni kellett. Technikuspaláníta lévén, a Diósgyőri Gépgyárba küldtek, s bizony a munkaadók nem voltak arra tekintettel, hogy én nem alkarók reggel hatkor a munkahely ajtaján kopogtatni. S nem csak azért, mert nem szívesen keltem fel kora hajnaliban, hanem azért is, mert mindig adtak munkát. Azt pedig egyenesen felháborítónak tartottam, hogy a laboratórium vezetője rendre a hozzá beosztott gyakornokokat bízta meg a reggeli bevásárlással. Azóta /is hallom, hogy a nyári szünidősökkel nem mindig foglalkoznak. Tóblábólnak az üzemekben, egyszóval „elvannak”. Persze tudom, hogy ez nem minden munkahelyre jellemző, - ám egyetlen nyilvánosságra került rossz példa híre is futótűzként terjed. A szakmai gyakorlatokról sokféle pletyka kering ma is. Kinek a Renault, kinek a Trabant Újabban a Ferencvárosban az a hír járja, hogy az iskolák nem biztosítják a gyerekeknek a munkahelyet, így a szülőknek kell utána szaladgálni. Szakközépiskolák, szakmunkásképző intézetek igazgatóit, vezető munkatársait kérdeztük arról, náluk mi a helyzet? Igaz-e hogy nem tudják elhelyezni a diákokat? Móczár László, az Ihász Dániel Szak- középiskola igazgatója egyértelműen kijelentette, az ő iskolájuknak nincs ilyen problémája. — Éz annak köszönhető, hogy hosszútávú szerződést kötöttünk a Hungaroca- m ion na!, amit öt évenként megújítunk. Tanulóink három telephelyen is gyakorolhatnak. Az elsősöket pedig a saját fémipari alapképzőben foglalkoztatjuk. A nagyobbak a bázisvállalatnál tanulják az autószerelést. A (Balkán utcai tanműhelyben például kamionok revíziós munkáit végeztetik velük, a Cinkotai, illetve a Nagykőrösi úti telephelyeken szakmunkások mellé osztják be a gyakorlaton lévőket. A diákoknak egy hónapot kell ledolgozni, ezt követően a szakoktatók értékelik az elvégzett munkát. — Csak a Hungarocamionnal vannak kapcsolatban?--Szó sincs róla, több bázisvállalatunk is van. A gyerekeket az ÉPFU-hoz, Volán vállalatokhoz, különféle, autószervizekhez tudjuk elküldeni. így van aki a Renault, s van aki a Trabant szerelésén gyakorlatozhat. — Pénzt kapnak-e a gyerekek a munkáért? — Nem, de amennyiben termelő tevékenységet végeznek, azt elszámoljuk a Hungarocamionnak, ez az iskola haszna lesz. Nincs különösebb gond az Irinyi János Vegyipari Szakközép is kólában sem, Varga Lászlóné gyakorlati oktatásvezető szerint: — Ez az iskola bizonyos mértékig szerencsés helyzetben van, minden diákunknak tudunk munkahelyet kínálni. Az iskolának nyolc bázisüzeme van. Ezek a vállalatok szerződésben kötelezték magukat arra, hogy a fiatal szakmunkátanu- lókkal, szakközépiskolásokkal foglalkozzanak. • — Mi a tapasztalat, szívesen fogadják a diákokat az üzemekben? A diák is munkaerő — Mi úgy érezzük, igen, hiszen a nyári időszak általában a szabadságolások ideje, így eleve számítanak a pótmunkaerőre. A szakmunkástanulók egyébként szívesen mennek dolgozni, mert a vállalati lehetőségektől függően prémiumot is kaphatnak. Iskolánkban egyébként nem csak szakmunkásképzés van, hanem szakközépiskolai, sőt érettségire épített általános vegyész tagozat is. Az előbbieknek három hét, a vegyészeknek öt hét a szakmai gyakorlat. Szalai József, a Fáy András Gépészeti Szakközépiskola igazgatóhelyettese sem hallott arról, hogy az ő diákjaik ne tudnának elhelyezkedni nyáron. — Az elsősöket a saját tanműhelyünkben tudjuk foglalkoztatni. A második és harmadik évfolyamot pedig a Hungaro- szervizhez és Volán vállalatokhoz (küldjük. Egyébként évközben is ugyanott dolgoznak. Persze van szülő, aki kéri az iskolát, engedélyezzék, hogy ő helyezze el a gyereket, mert éppen a saját munkahelyén tud neki munkát szerezni. Az ilyen kérések elől csak akkor zárkózunk el, ha a tanulónak rossz a bizonyítványa, s nem árt, ha a hivatásos szakoktató felügyeli a nyári gyakorlati munkáját. De nem vagyunk „vaskalaposok”. Amennyiben vidéki tanulóról van szó és szákmai fejlődését a lakóhelyén Ifvő cégnél is biztosítottnak látjuk, semmi akadálya, hogy ne járjon Budapestre. A minap külföldre is elengedtünk egy tanulót, az édesapja szerzett néki ott munkahelyet. A kereskedőknél van-e gond? — kérdeztük Pápai Gyulától, a kerületi kereskedelmi szakközépiskola igazgatóhelyettesétől. A szerződést felbontották — Sajnos van. Egyre inkább problémát jelent az osztályok elhelyezése. Nem is olyan régen két vállalat' is szerződést bontott velünk, mégpedig áz Erzsébeti ás a Kőbányai Közért Vállalatok. — Mivel indokolták ezt a kellemetlen döntést? — Azt mondták, hogy ők inkább a szakmunkásképzésre áldoznak ezentúl, nincs olyan szükségük szakközépiskolát végzettekre, mint korábban. Ennek ellenére igyekszünk a tanulókat elhelyezni. Azt már nem mondom, hogy minden munkahellyel elégedettek vagyunk, de azt sem, hogy sok az olyan, ahol nem törődnek a gyerekekkel rendszeresen. Az a tapasztalatunk, hogy egyetlen általánosítás sem igaz. A lehetőségeikhez mérten foklalkoztatják a diákokat. S most nézzük, mit csinál nyáron a porcelánfestő, az üvegműves, a keramikus és a szobafestő tanuló, akik a 35-ös számú Festőipari Szakmunkásképzőben sajátítják el a szakmát? — Á vállalatok egyre kevesebb munkaerőt igényelnek, így kevesebb gyereket kell képeznünk, pedig néhány szakmánál kifejezetten nagy a túljelentkezés. Nem is gondolná, mennyien szeretnének porcelánfestőnek tanulni. Azért nincs túl nagy gond, mert 30—40 vállalattal állunk szoros összeköttetésben, s mivel nem csak csoportos képzés van, hanem egyedi is, kisiparosokkal is együttműködünk. Legalább háromszázan vannak, akik nyári gyakorlaton szívesen fogadnak tanulókat. Még véletlenül sem találtam a kerületben olyan iskolát, ahol azt mondták volna, hogy mi kérem nem tudjuk megoldani a gyerekek nyári foglalkoztatását, a szülőkre bízzuk. Így áll a helyzet a 2-es számú Ipari Szakmunkásképzőben is, ahol szintén nem csak szakmunkásokat tanítanak, hanem szakközepeseket és újabban megindult a technikusképzés is. Lődy Elemér a tanműhely vezetője szerint: — Ez kérem nem egy akármilyen iskola. .. — Ugyan miért más, mint a többi? — Bátran mondhatom, hogy a képzési rendszerünk egyedülálló, mert a mi tanulóink rendre elhozzák az első díjakat az országos tanulmányi versenyekről. Legutóbb például a gépi forgácsolók versenyében 100 iskola diákja indult, de a mi tanulónk lett az első. Egyébként nagyon sok gondot fordítunk mind az elméleti, mind a gyakorlati képzésükre. Kiválóan felszerelt műhelyeink vannak, most vettünk három CNC esztergát, hogy a legmodernebb technikát is megismerjék. Annyiban jó helyzetben vagyunk, hogy hiányszakmákat képzőnk, tehát aki itt tanul, arra szükség lesz. Az általános szakmunkástanulókat és a gépi forgácsolókat, valamint a gépszerelőket saját műhelyeinkben oktatjuk a kötelező szakmai gyakorlaton is, az épületgépészeket már az első év után vállalatokhoz küld- jükf Korántsem jutottunk el minden kerületi iskolához. A megkérdezettek szerint úgy tűnik, a pletyka alaptalan volt, a diákok nyári kötelező gyakorlatával nincs gond az Idén. Iván Gizella A IX. KERÜLET LAPJA • A IX. KERÜLET LAPJA • A IX. KERÜLET LAPJA 6 Nem kell a szülőknek szaladfáki munkahely után
