Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1989. június / 3. szám

Ferencváros • Ferencváros • Ferencváros JOGÁSZA TÖRVÉNYHOZÁSBAN Kevés a jogász a Parlamentben! — hangzik a jól ismert kifogás. A polgá­ri demokráciákban a törvényhozás na­gyobbik fele jogvégzett emberekből áll. Nálunk elenyésző a paragrafusok szakértőinek száma a honatyák közt. Dr. Tallósy Frigyes egyike a kevesek­nek. A ferencvárosi törvényhozó a Tisztelt Ház kupolacsarnokában felelt a mellének szegezett kérdésekre. — A Ferencvárost miért nem érte még el a visszahívási hullám? — Nehéz kérdés. Nem tudok rá ma­gyarázatot adni. — Várható, hogy eléri majd? — Fontosnak tartom, hogy egy kép­viselő a választókörzetében működő valamennyi politikai szervezettel ki­váló kontaktust építsen ki. A Ferenc­városban ez sikerült. Nem kell egyet­érteni mindenben! Sokkal tisztessége­sebb, ha a képviselő megmondja a vé­leményét őszintén, és nem kertel. Ha nézeteltérés van, azt is vállalni kell. — A közvéleménykutatók szerint könnyebben elfogadja a lakosság a döntést, ha tudja, hogy a döntéshozó kikérte az emberek véleményét. Ilyen­kor még a többség akaratával ellenté­tes döntést is hamarabb megemésztik. Így van-e? — Nem hiszem, hogy egy képviselő egy-egy kérdésről kikérheti választói­nak véleményét. A kerületben mint­egy harmincezer ember él, közülük ti­zenhat-tizenhét ezer a választó. Napi tapasztalat, hogy ha ketten beszélge­tünk, már nem értünk egyet. Hogyan értenénk egyet tizenhat ezren? Ha a választók több mint fele támogatja az én elgondolásomat, még akkor is több ezer ember van ellenvéleményen. Ez utóbbiak érthetően mondják, hogy ez a képviselő nem azt akarja, amit mi szerettünk volna. „Akkor nincs ott a helye!” Én nem látom ezt kivihető tö­rekvésnek. — Egyes fölfogások szerint: a kép­viselőt épp azért választják, hogy öt évre „belehelyezzék a bizalmat”, s ne kelljen hetente népszavazást tartani. Helyes ez? — Az induláskor el kell fogadni egy bizonyos alapállást. Van egy kikristá­lyosítható társadalmi igazságosság. Ha a képviselő emellett kiáll, akkor a helyén van. Én szakmai szemmel né­zem a kérdést. A politikacsinálásban nem teljesen érzem magam autenti­kusnak. Csak abba szabad beavatkoz­nom, amihez értek. Gyakorló jogász­ként érzem, hol vannak a buktatók a jogszabályok tömkelegében. Ezeket kell kiiktatni. S ha ezzel elérem, hogy az emberek, akiknek alkalmazni és „elszenvedni” kell a jogot, kedvezőbb pozícióba kerülnek, akkor nem lehet ellentét köztünk abban, hogy jól csi­náltam-e vagy sem. — Ellentétek fölmerülnek az utóbbi időben: itt van például a Korom Mi- hály-ügy. Ez is alkalmas arra, hogy a Parlament legitimitását megkérdője­lezze. ön szerint maradt-e annyi legi­timitás a Parlament oldalán, hogy az újabb választásokig kitartson? — Azt hiszem, hogy akik a Parla­ment legitimitását firtatják, nem néz­nek utána, hogy valójában mit jelent ez a s?ó. Azt jelenti, hogy van valami törvényi bázis, aminek alapján egy társadalmi szerv fölépül. Nem hiszem, hogy kétség lehet afelől, hogy az 1985- ös választójogi törvény, mely alapján a mai honatyák a Tisztelt Házban ül­nek, szabályszerűen elfogadott tör­vény volt. Nem is ezt vitatják, hanem azt mondják, hogy ez a Parlament nem tükrözi a társadalom összetéte­lét. Ez igaz. De a törvényhozás legiti­mitását még nem kérdőjelezi meg. Ez a Parlament az eltelt több mint négy év alatt mérhetetlenül többet tett, mint az előző négy évtized alatt az összes többi. — Ennek ellenére akadnak, akik azt állítják, hogy bűnözők is vannak a Parlamentben, s ilyenkor például Barcs Sándorra utalnak, aki Rákosi koncepciós pereiben működött közre, vagy Korom Mihályra, aki az ötvenes­hatvanas évek fordulóján nyomorítot­ta meg „ötvenhatos” vétlen emberek sorsát. Miért hangsúlyozzák ezt? — A jogász szemével e vádak kér­dőjelesek. A jogász arról alkot véle­ményt, amit előtte bizonyítottak, vagy amiről ő maga megbizonyosodott. Hogy valaki ebben vagy abban közre­működött, ez pletykaszinten nem in­tézhető el! Finom, precíz munkával bizonyítani kell, hogy igaz! Hatalmas bátorság kell hozzá, hogy valaki a Parlamentben ülők egyikét-másikát bűnelkövetőnek titulálja. A jogász nem tekinthet el attól, hogy részlete­sen nézzük meg: ki és mennyiben vét­kes, adott esetben még abban is, hogy ott ült egy bíróságban népi ülnök­ként. — Egy közelmúltbeli vállalkozói fó­rumon hevesen azt mondták a felszó­lalók: ez a kormány nem legitim, még a hat új miniszter ellenére sem. Miért támadják máris a vadonatúj kor­mányt? — Ismétlem: a legitim szót nem az eredeti értelmében használják. A lex, legis szóból ered, s azt jelenti, törvé­nyesen jött létre. De más értelemben is használják újabban némelyek. A vadonatúj kormány iránti kétely el­sődlegesen politikai bizalmatlanságból fakad. Itt keményen politikáról, és nem jogról van szó! — Ök is ezt hangsúlyozzák. Vállal­koznának szívesen, befektetnének pénzt, munkát. De amíg ez a kormány van a csúcson, addig nincs bizalmuk. Ennek mi állhat a hátterében? — Valószínűleg az, hogy a negyven év alatt az emberek sejtjeibe beivó­dott a bizalmatlanság. Mondván, hogy nem azonos a kinyilvánított szó és a mögötte levő szándék. Amit ma a ha­talmon levő emberek csinálnak, azt mind ebből a kételyből kiindulva kö­zelítik meg. Ügy érzik: „Ezek ha kér­deznek, akkor is hazudnak már.” Mert sose látszik a szavak és tettek közötti összhang. Csak egy példát mondok. Kihirdettetett nagy dérrel- dúrral, hogy csak ennyi meg ennyi adót vonunk el. És amikor a Parla­ment elfogadta, rá két hétre a gazda­ságra zúdítottak egy betyár áreme­lést, amely agyonvágta a társadalmat. Ezért nem csodálkozom, ha kritikával illetik a kormányt, s nem hiszik el ne­ki, hogy tényleg tisztességesek a szán­dékai. — Az utolsó kérdésem a Ferencvá­ros című lapra, s az összes hasonló he­lyi lapra vonatkozik. Eleven panasz, hogy csak pár százezer ember politi­zál, ám él a társadalomban egy hat­milliós apolitikus tömeg. Mit gondol, ezek a helyi lapok, melyek szókimon­dása bátrabb a központi orgánumok­nál, föléleszthetik-e a politikailag kö­zönyös tömeget? — A helyi viszonyokat illetően fölJ tétlenül! Ha mi az önkormányzatok szerepét növelni szeretnénk, márpedig csak ez lehet egy biztatóbb jövőbe ve­zető út — az összes többi csak zsákut­ca lesz —, akkor ebben a helyi lapok nagyon-nagyon sokat tudnak tenni! Például azzal is, hogy fórumot adnak arra: mindenki kifejthesse a vélemé­nyét. — Tehát a félálomban szendergő hatmilliós apolitikus tömeget föl­éleszthetik, élesztgethetik a helyi la­pok? — A leghatározottabban! Molnár Pál Rámaradt, mint szamárra a fül MARÓTHY LÁSZLÓ FERENCVÁROSBAN KÉNYSZERBŐL (LETT) MINISZTER A Ferencvárosi Művelődési Napok keretében Marőthy László, vízgazdál­kodási és környezetvédelmi miniszter, a Ferencvárosi Környezetvédelmi Egyesület meghívására tájékoztatót tartott a Budapesti Húsipari Vállalat­nál. — Budapest levegője katasztrofális állapotban van — mondta egyebek között —, minden 17. haláleset köz­vetett oka a levegő szennyezettségé­ben keresendő. Különösen rossz a helyzet a VIII. kerületben, de a Fe­rencvárosban sem sokkal marad el attól. A legutóbbi szmog alapvető fel­készületlenségről tanúskodott, s a je­lenlegi mérés rendszer sem elfogad­ható. Az egyik legnagyobb szennyező­forrás a gépkocsiállomány. Lecseré­lése azonban az előzetes számítások szerint legalább százmillió forintot venne igénybe — devizában. Éppen ezért más utakat kell keresni. Kiegé­szítő megoldás lehetné a kétutas ka­talizátorral ellátott személygépkocsik, s a repceolajból készült anyaggal mű­ködtetett autóbuszok használata — fejtette ki Maróthy László. A Ferencváros kérdése a miniszter­hez: — A kormány egységesen elfogadta a bős-nagymarosi építkezések felfüg­gesztésére vonatkozó döntést. Ez azt jelenti, hogy Maróthy László megvál­A laksza János: — A környezetvédő egyesületi . mozgalomban részt vevő tagválla­latok általában nagyobb hajlandóságot mutatnak környezetük tisztaságának megóvására, mint mások, bár a bünte­tési szankciók teljesítése nekik is, még mindig kifizetődőbb, mint szűrőberende­zések vagy egyéb környezetvédő eszkö­zök beállítása a gyártási folyamatba. De erejükhöz mérten mindent megtesznek. Hogy csak egy esetet említsek: 1988-ban a FEKE kiírta a „Legtisztább üzem” pályázatot. Ezen a versenyen a kerület kb. húsz gyára, vállalata, üzeme vett részt. — Mekkora pénzzel gazdálkodik az egyesület? — Csak a tagdíjakkal — ez évi 200— 300 ezer forintot tesz ki, de sokkal szá­mottevőbb erőt jelent a rengeteg tár­sadalmi munka. Egyébként semmiféle jogosítványa nincs a FEKE-nek, legfel­jebb felkérésre véleményezni szoktunk. A propagandamunkára van lehetősé­günk. Reméljük, a „Ferencvárosban” kapunk publikációs lehetőséget. Ezen kí­vül szórólapokat, plakátokat készítünk programjaink népszerűsítésére. — Az utóbbi két évben robbanássze­rűen megnőtt a, lakosság aktivitása a környezetvédelmi kérdésekben. Érezhető éz a FEKE munkájában? — Egyértelműen nem, hiszen az ered­mények és csalódások itt is felváltva Fejér Gábor felvétele toztatta korábbi álláspontját? A mi­niszter neve a közvélemény szemében szorosan összefonódott a vízerőmű felépítését szorgalmazókéval, elképzel­hetőnek tartja-e, hogy az építkezés esetleges végleges leállítása a bukását okozhatja? Maróthy László válasza: — Sajnálatos, hogy az adatok ilyen hosszú titkolódzás után kerülnek csak nyilvánosságra, hiszen ez különösen megnehezíti a lakosság állásfoglalását. Én magam is egy közbenső szakasz­ban, kényszerhelyzetben jutottam je­lenlegi pozíciómba, s kellett döntenem a leállítás, vagy az építkezés mellett. Akkor legjobb szakmai tudásom sze­rint, a gazdasági és műszaki tényezők figyelembevételével határoztam úgy: az építkezést folytatni kell. A véle­ményemet pedig nem szoktam változ­tatni. A jelenlegi döntés politikai döntés volt, ezt tudomásul vettem. Én magam, válaszolva második kérdésére is, nagy nyomatékkai csak azt hang­súlyozhatom, hogy egy, a népre to­vábbi terheket rovó megoldást nem vállalok. Ilyen helyzetben, amikor fe­lelős mérlegelés és némi kurázsi he­lyett mindenhol visszavonulás tapasz­talható, kénytelen vagyok ezt monda­ni. Higgyék el, nekem sem ingem, sem glóriám Bős-Nagymaros. Egysze­rűen rám maradt, mint szamárra a fül. — V — Milyen lehetőségei, jogosítványai vannak a kömyezetvedő egyesületnek? érik egymást. Egyik akciónk lett vol­na például, hogy megszervezzük a Mes­ter utca rendszeres tisztítását, a FKFV közreműködésével. Az ügy mégis ku­darcba fulladt, mert az alapos megelő­ző propagandamunka ellenére a helybe­li gépkocsi-tulajdonosok nem hagyták szabadon az utat. Nem sikerült az egyik lakótelepi repkényesítő akciónk sem, mivel a fiatal növényeket néhányan vandál módon kitépkedték. Kedvező vi­szont, hogy az általános iskolai oktatás­ban egyre nagyobb szerepet kapnak a környezet- és természetvédelemhez kap­csolódó tevékenységek, és a fiatalok kö­rében egy olyan fajta szemléletváltozás tapasztalható, amely a jövőre, nézve biz­tató. Ennek a jegyében alakult meg a Ferencvárosi Környezetvédelmi Egyesü­let Gyermektagozata is. — ver — A IX. KERÜLET LAPJA A IX. KERÜLET LAPJA A IX. KERÜLET LAPJA 4

Next

/
Thumbnails
Contents