Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1989. június / 3. szám
Ferencváros • Ferencváros • Ferencváros Hivatalból nem szerették az ellenvéleményt — Ki tudja, mi lesz két év múlva?! — Zokszó nélkül átadom a dolgozószobám Beszélgetés Varga J. Lászlóval, az MSZMP IX. kerületi bizottságának titkárával Változik a kerület politikai arculata Az MDF kerületi tagtoborzóján nem kis meglepetésemre Varga J. Lászlóval a IX. kerületi MSZMiP itiSkárával futottam össze. Talán be akar lépni? Mint kiderült, nem erről van szó, a tájékozódás, az információszerzés volt a célja. — ön szerint milyen kapcsolatot kell a pártjának kialakítani a más nézeteket valló csoportokkal, pártokkal? — A ilegttöibb párt, vagy politikai csoport még nem rendelkezik kialakult paraméterekkel. így a szándék és a tömeghatás kiszámíthatatlan. Az ellenzékben, alternatív szervezetekben tevékenykedő vezetők, szervező személyiségek <is most alakítják vonzáskörüket. Egy dologban azonban évek óta biztos vagyok: jelenlétüket, akaratukat realitásként kell a mi munkánkban is számba venni. Az együttműködést én a kölcsönös érdekek talaján képzelem el. A kölcsönösségnek nem a politikával foglalkozók között kell kialakulnia, .hanem a lakosság körében, azért, hogy a képviselt érdekek világossá váljanak a .tennivalókkal együtt. Persze minden politikai erőnek azt is nyíltan ki kell mondania, mik azok a kérdések, amelyekben nincs azonosság.' — Mindezek alapján el tudná-e képzelni, hogy az MSZMP és mondjuk az MDF egy választókörzetben azonos jelöltet állítson? — Igen. De ehhez arra volna szükség, hogy az együttműködés .pontosan körvonalazott területei kialakuljanak. Ehhez a IX. kerületi — például — MDF-nek is ki kellene dolgozni egy — az együttműködésre alapot adó kerületi programoit. Csak a személyi szimpátia alapján politikai együttműködést nem tudóik elképzelni. A .lakosságnak minden jelöltről nagy biztonsággal tudnia kell, hogy milyen programmal és személyi adottságokkal indul a választásokon. Nagy Ihiba tenne, és a demokratizmus megsértése, ha ezeket összemosnánk. Ilyen követelményeknek kellett volna eddig is érvényesülni... — Az MSZMP előnnyel indul-e a jelenlegi választásokon, vagy a vele szemben tapasztalható bizalmatlanság hátrányával? — Az emberek a helyi választásokon személyre szavaznak elsősorban. Az esetleges bizalom senki irányában sem feltétel nélküli. Ügy gondolom, hogy az eddig sem aktív, vagy személyes politikai karakterrel nem rendelkező jelöltek esnének ki .még akkor is, ha az MSZMP jelöltjei. — Az előbb kijelentette, hogy a IX. kerületi „alternatív” politikai csoportoknak nincs kialakult kerületi programjuk. Honnan tudja ilyen határozottan? — A nyilvánosan megtartott .rendezvényeikről közvetlen élményem .és információm van. A többi eseményről is vannak értesüléseim, így azt hiszem reálisan ítéltem meg a helyzetet. Ezt nem .kritikának szántam, hiszen minket is joggal kritizálhatnak, kritizálnak is. Egy pillanatig nem merü^ fel bennem az sem, hogy több évtizedes tevékenységünk eredménye tökéletes lenne, de úgy érzékelem, hogy még mindig a tegeél- tudatosább, és .legszervezettebb erőt az MSZMP jeleníti a IX. kerületben. — Állítja ezt annak ellenére, hogy az MSZMP-ben az utóbbi időben kialakult platformok sokszor egymással is vitatkoznak, sőt időnként ellent is mondanak egymásnak? — Én a párton belül megjelenő különböző nézeteket hasznosnak tartom. Ilyenek eddig is voltak, csak hivatalból nem szerettük őket. Szervezettségünk minőségét jelzi, hogy ezek nem megszűntek, hanem alkalmazkodtak, aktivizálódtak a .mai viszonyokhoz. A párton belül a kritika nagyon fontos. — A párton belüli nézetek közül ön melyikkel szimpatizál? — Bizonyára köztudott, hogy a mi városrészünkben is megalakult a reform- csoport. Mivel ennek .gondolati és szervezési csomópontja közvetlen környezetemben volt, így törekvéseiket tényszerűen .ismerem. Ez a csoport kinyilvánította, hogy az MSZMP kerületi megújulásáért, a valósághoz történő konstruktív alkalmazkodásért kíván tevékenykedni. Ezért szimpatizálok velük. Mit vár a többpártrendszertől? —Korrekt választásokra, áj vezetőkre van szükség — A politikai kerekasztal ne hatalmi játék legyen Horváth György nyugdíjas: — Nyitást, őszinteséget. Látható, érzékelhető eredményeket gazdasági téren, s az életszínvonal emelkedését. Jó néhány jelenleg érvényben levő gazdaságpolitikai döntés felülvizsgálatát, így többek között a jövőnk szempontjából kérdéses nagyberuházások leállítását is. Új adórendszert,, mivel a jelenlegi gátolja a többlettermelést. A nyilvánosságra hozását annak: mi történt a felvett kölcsönökkel, s a felelősök megnevezését. Nem a halálukat kívánom, de azt, hogy mindenki érezze: ezt a munkát nem lehet felelőtlenül végezni. Kollektív vezetés helyett, személyi vezetést! Olyan külpolitikai irányvonalat, amelyben a kapcsolatok felvételénél a döntő szempont, hogy hazánk javát szolgálja. Azt hiszem, mindezekből következik: nagyor örülök, hogy végre eljutottunk idáig. Ha még azonban az alternatív szervezetek kezében nincsenek tényleges lehetőségek, s napjainkban még az sem eldöntött kérdés, kinek a kezébe kerül majd a hatalom a választások után. Félek, az új pártok sem feltétlenül lesznek képesek végrehajtani a szükséges lépéseket. Nem tudom, lesz-e esetükben az ország irányításához szükséges vezetői gyakorlat, mivel ez — érthető okokból — nem alakulhatott ki. Ugyanakkor azt kívánom, ne az MSZMP maradjon hatalmon! Az országnak korrekt választásokra és új vezetőkre van szüksége! Fenyvesi Tibor, 32 éves, szellemi dolgozó, párttag. — Demokrációhoz vezető versenyhelyzetet, vagyis egy olyan struktúrát, amelyben az egymás mellett, s egymás ellen is működő pártok politikai harca a nyilvánosságnak, s ezáltal az állampolgároknak a jelenleginél nagyobb lehetőséget kínál majd a hatalmi szervek, s döntési folyamatok ellenőrzésére. Addig is, úgy vélem, két fontos feladat vár megoldásra. 'Az egyik: kihúzni az országot a gazdasági posványból. A másik pedig, hogy az a bizonyos politikai kerekasztal ne a hatalmi játék, a tárcák elosztásának a helyszíne legyen, hanem a konstruktív együttműködésé. Mert anélkül itt nem lesz politikai rend és gazdasági kibontakozás. Vigyázat, én rend alatt nem a rendpártiak „hathatós” tevékenységét, hanem a többpártrendszeren alapuló demokratikus szocialista jogállamiságot értem. Ahhoz viszont, hogy ide eljussunk, hangsúlyozom, új nemzeti konszenzus kell, az, hogy a már működő politikai szervezetek, pártok megkeressék a közös pontokat programjaikban, s aztán ténylegesen tegyenek valamit. Mert a lakosság csak azt látja: az értelmiségiek játszadoznak, közben a gazdaság helyzete semmit sem változik. Pedig a csoda harmadik napja letelt, s jönnek a hétköznapok. Ott pedig nem a beszédek, hanem a tettek alapján mérik majd a hitelt. Ez pedig, demagógiától félő társaimnak üzenem, önmagában is önmérsékletre, fegyelemre szorítja majd a különböző politikai szervezeteket. Végezetül pedig még egy gondolat: a2 alternatívok ne osszák meg erőiket belső torzsalkodásokban, mert félő, hogy ennek következménye, egy választáson szomorú lenne rájuk nézve. Ennek pedig nem csak ők innák meg a tevét. Én is egyetértek azzal, amit ők vallanak, hogy a problémák elnapolása, a politikai feltételiek lassú alakítgatása sem a pántnak, sem az általa képviselt társadalmi érdekéknek nem kedvez itt a IX. kerületben sem. — Ha két év múlva megismételnénk ezt a beszélgetést, milyen politikai viszonyokról számolhatnánk be? — A jelenlegi felgyorsult politikai .átalakulásban két év „történelmi” távlat. Addig fontos eseményeknek kell megtörténni, és ezek csak kismérték,bein függenek a mi itevékenységüraktől. Meg kell, hogy szülessen az új alkotmány és a választási törvény, ki kell, hogy épüljön a többpártrendszer jogi keréte. Ügy gondolám, nem illúzió az, hogy a jelenlegi politikai térkép meghatározó pontjai nem változnak. De ehhez szövetség kell a lakosság érdekében és a nyilvánosság előtt. Egyértelműnek kell lenni és küzdeni a politikai pozíciókért. Ez néha frontális ütközésekkel, -taktikái hibákkal és veszteséggel jár majd, de ez minden részvevőre vonatkozik. Azt szeretném, ha ez a két esztendő kialakítaná azt az életérzést, hogy a IX. kerületben dolgozók és élők, az előrehaladást személyes érdek nélkül is vállaló, nyílt gondolkodású állami és politikai vezetőket, testületeket és szakértőket tudhassanak a magukénak. Hiszek benne, hogy ez kialakítható és nem gondolom, hogy mindez az eddig is meglevő kollektív, vagy személyi értékek negligálásával azonos. Döntő kérdésnek a kerületi tanács státusának, munkafelfogásának jelentős változtatását tartom. Ennek érdekében szívesen működnénk együtt más politikai erőkkel is, amelyek a valós fejlődést kívánják szolgálni. Természetesen a párt megújulása is fontos. Remélem, hogy az előbb elmondott gondolatokból sók visszatükröződik majd a pártértekezletünkön. Természetesen eddigi tevékenységünk, a pártbizottság és vezetőinek munkája is megméretésre kerül. — ön személy szerint mire számít? — Régóta dolgozom a kerületben. Szeretek itt lenni, de azt is természétesnek tartom, hogy erre a feladatra mások — talán tehetségesebbek is — vannak a környezetünkben. Ha valóban közülük kap valaki bizalmat, én zokszó nélkül átadom a dolgozószobámat, és vele együtt azt a felelősségét, amelynek súlyát mindig is éreztem. MI. Értesüléseink szerint Varga J. László valóban átadja a helyét. Már a nyilatkozat időpontjában is biztosra vehető volt, hogy az MSZMP Központi Bizottsága apparátusának munkatársa lesz ... Miért lépett ki az MSZMP-ből? BECSAPTAK „Azt hittem elég, ha becsületesen helytállók” Ekker Péter a Budapesti Húsipar Vállalat telepvezetője: — Nagyon csalódott vagyok, s úgy érzem anyagilag és erkölcsileg egyaránt becsaptak. Húsz évvel ezelőtt még tetterős fiatalemberként jelentkeztem a pártba, rettentő lelkesen dolgoztam, tanultam, diplomát szereztem, politikai tanfolyamokat végeztem. Akkor még úgy láttam, van értelme az egésznek, s azt hittem, elég, ha becsületesen helytállók. Sokat akartunk akkoriban — fiatalok — példát mutatni, s még ma is úgy érzem, ha mindenki hasonlóan gondolkodik, nem tartanánk itt. Teljes mértékben munkapárti voltam és vagyok, s a pártban is gazdaságpolitikai vonalon dolgoztam. Most pedig 1989-ben nem látok semmilyen célt magam előtt, és a saját gyermekeim előtt is szégyelem, hová jutottunk: csak a megélhetésért való küszködést tudom felmutatni. Hát hogy álljak eléjük: ilyen eszmét támogattam én két évtizeden át? Egy olyant, ahol a nagyok habzsolhatnak, a kicsik pedig a létminimumon tengődnek? Ahol a párt vezetői vizet prédikálnak és bort isznak? Amikor sorban épülnek számukra a paloták, külön patakokkal és mindezt büntetlenül megtehetik, miközben az ország idejutott. Ha rajtam múlna, a "Lázár elvtárs féléket arra ítélném: éljenek ők is 3500 forintos nyugdíjból! Mert nem igaz, hogy nincsenek felelősek! Rettenetes, hogy húsz-harminc évre visszatekintve csak azt látom, minden tele volt hazugsággal, álnoksággal. Pedig még három-négy évvel ezelőtt is visszatartott a kilépéstől a gondolat, hátha valami megváltozhat. De most annyi minden került a felszínre, annyi nagyemberről derült ki, hogy milyen is volt valójában. Ma visszatekintve, úgy érzem ennek a pártnak csak arra kellettünk, hogy befizessük a tagdíjakat. Ha valaki esetleg többet akart, az rosszul járt. Rettenetes érzés, hogy semmiért hoztunk ilyen áldozatot. Ma pedig itt állok teljesen elkeseredetten: milyen jövőt hagyok a gyerekeimre? Csak szurkolni tudok: nehogy valamilyen őrültség történjen! V. Z. A 301-es parcella, Nagy Imre kopjafája ‘ T. Balogh László felvétele A IX. KERÜLET LAPJA A IX. KERÜLET LAPJA A IX. KERÜLET LAPJA
