Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1989. május / 2. szám
Ferencváros • Ferencváros • Ferencváros találjon otthonra. A kissé szokatlan elrendezésű teremben — a pódium középen van — tartós gyökeret vert a dixiland muzsika. A klub minden szerdán 17 órától tart nyitva, először modern dzsessz, majd klasszikus dixie muzsika szól — felvételről. Fél hétkor lép a színpadra a banda, és általában negyed tízig szól a megunhatatlan, vérpezsdítő dixie muzsika. Aki Benkóékat csak koncerttermekből ismeri, nehezen alkot képet arról, hogy milyen kedvesek, közvetlenek a kiváló, világhírű muzsikusok. A pozanos Nagy Iván, egyúttal a banda énekese, s a klub mókamestere is. Zárás előtt az alkalmankénti rá- adás-örömzenében biztos partnere Vajda Sanyónak, aki a világ egyik legkiválóbb basz- szistája. A villámkezű, ám annál „súlyosabb” egyéniségű Halmos Vili a zongora mestere, és néhány magyarított dal énekese is. Megcsodálhatjuk a virtuóz trombitás Zotyó, (Zoltán Béla) játékát és a világ egyetlen „ülő” bendzsó művészét, a kanál-király Nagy Jenőt. Szerényen a háttérben, a dobok fölött — szinte állandó csöndes extázisbán — Járay Janó. És végül a zenekar névadója, motorja, menedzsere, a klarinétos Benkó Sándor. O az, aki iskolát nyithatna abból, hogyan tud egy ember családot fenntartani, egyetemen tanitani, különböző társadalmi és szakmai tisztségeknek megfelelni, zenekart menedzselni Magyarországon és szerte a világon, évente vagy 200 koncertet adni, gyakorolni, játszani és emellett mindig jókedvűnek lenni. Sokan vannak olyanok, akik nem éreztek különösebb vonzalmat a dixiland iránt, de egyszer-kétszer ellátogattak a klubba — és azóta törzstagokká váltak. A Dixiland a néger utca szülötte, ezért klubkörnyezete sokkal elevenebb hatású, mint az elegáns fesztiválpalotákban. Az USA-beli Sacramento Jazz Festival igazgatója egyszer csupán azért látogatott el Magyarországra, hogy Benkóékat saját közegükben, a klubjukba láthassa, hallhassa. A klub varázsa már világhírű zenészeket is magával ragad, Benkóék hívására több neves dzsesszzenész érkezett hazánkba, akik a klubban a hamisíthatatlan örömzenét — dixit játszottak. A Benkó-klub az idén 22 esztendős. Első hívei már nem húszévesek, a dzsesszmuzsiká- ban azonban éppen az az (egyik) élvezet, hogy nincs korhoz kötve ... . Pereg a film, a hajdani Diák visszanéz. Kese- rédes emlékek özöne zúdul rá, tudja felejteni soha nem lesz képes. Mert, ha győztesen keveredett volna ki saját futásából, lett volna joga ezt azt az emlékezés szögleteibe söpörni, de így! A diadal csöppnyi szikrája nélkül? Megné- mulva és letörten? Áz író legfontosabbnak azt tartja, hogy saját érzései között szigorú rendet tegyen. így született ez a könyv. Köteles Pál, tizenkét évet várt a mű megjelenésére. Örök reménykedő. Hisz abban, hogy jut virág a legyőzött táborban elesett katonák sírhantjára is, s abban, hogy lassan kinyílik a történelem ajtaja. A volt nagyváradi újságíró, aki annak idején elsőként emelte fel szavát a történelem meghamisítása ellen, s aki ezért szülőföldjéről távozni kényszerült, fájdalmasan írja le a népirtás XX. századi valós történetét. Egy ember is lehet egy népnek gyilkosa! — kiáltanak a betűk. S mind tudjuk, hogy az öldöklés nem feltétlenül lenya- kazást jelent. Ez a gondolat, mint vezérfonal fut végig a Búcsú Erdélytől című kötetben. Köteles Pál úgy írja le élete történetét, mint aki soha nem békéi meg önmagával. Ő az, akit sodort a történelem, s akit egész életében az foglalkoztatott, miért? Miért a megkülönböztetés, az elűzetés, a reménytelenség? Azt mondja: csak az álmok maradnak, amiket őrizni kell, mert vannak, akik még tovább akarják álmodni a jövőt. A könyv olyan erőről tanúskodik, amelyre csak az az ember képes, akinek az életében a legfontosabb az igazság. Most amikor nincs nap, hogy emberek ezrei ne emelnék fel szavukat az egyre elviselhetetlenebb romániai állapot ellen. A Búcsú Erdélytől tizenkét éve született, szükségtelen bizonygatni, hogy nem a szenvedést meglovagló üzleti érzék szülte, hanem maga az élet. A kínkeserves személyes drámákat végig élő, a nyitott szemmel járó álmodozó Diák gondolatai ma is aktuálisak. Arra figyelmeztetik e gyűlölettel teli világot, hogy ha így folytatódik tovább, meg- nyomorodik a lélek, sőt, értelmét veszti a harc. (iván) Pártházban diszkó? — Generációk párbeszéde — A lakókat egy ember(ként) képviselte — Mégiscsak áldatlan állapot, hogy eladták a művelődési házat! — formed rám egy anyuka. — Még én is idejártam kislánykoromban balettra. Itt ennek hagyománya volt. Én nem fogom és nem is tudom áthordani a gyerekemet a Hámán Kató Úttörőházba vagy a Ferencvárosi Művelődési Központba, ahogyan maga nevezi. És biztos vagyok benne, hogy a többi szülő sem. — Nem adtuk el a művelődési házat, csak bérbe adtuk — kezdem a magyarázkodást. köreink eddig is a lakótelepi általános iskolákban működtek és működnek tovább. A balett- csoportoknak a körzeti pártház adott helyet ideiglenesen. Itt vannak problémák: nincs öltöző, az egyik csoport még tornázik, a másik már öltözne, a szülők nehezen férnek el a kis előtérben, a nyugdíjasok kártyáznának, sakkoznának. Szóval nem mindig tökéletes az összhang. A Dési környezetében lakók nem tiltakoztak a bérbeadás ellen, de tiltakoztak a zenés ifjúsági programok ellen (koncert, diszkó, dzseszzba- lett), viszont az épület adottsága éppen a programokra alkalmas. Próbáltunk új profilt kialakítani. Fórumra hívtuk a környék lakóit, de csak egyvalaki jött el. Ő is csak azért, hogy elmondja, zajos rendezvény ne legyen. — Ugye, nem arról akar meggyőzni, hogy a lakótelepen élőknek, gyerekeknek, fiataloknak, a lakótelepnek nincs szüksége művelődési házra? — Nem. Nehogy félreértsen. Véleményem szerint a körzeti pártház épülete sokkal több igényt ki tudna elégíteni, és ... — Ugyan! Itt csak megtűrnek minket. Csak szálka vagyunk a szemükben. Inkább ezt adták volna el. — A körzeti pártház hasznosabb működtetésére nekem is lenne javaslatom, de az nem az eladás. Ha jól belegondolunk, remek lakótelepi közösségi házat lehetne ebben az épületben létrehozni. Olyan közösségi házat, amelyben párttag és pártonkívüli, idős és fiatal, gyerek és szülő, mozgalmi élet és szabadidős tevékenység egyaránt megférne. A feltételek adottak (jobbak, mint a Dési MH-é), irodák, sok kis helyiség, klub, nagy előadóterem van benne. Biztos vagyok abban, hogy az ide járó nyugdíjas párttagok szívesen vennék, ha lehetőségük nyílna olcsón szabás-varrásra, vagy nyelvtanfolyamra járniuk, és talán megértőbbek lennének a fiatalok igényeivel is. De a fiatalok is segíthetnének a rászoruló öregeknek. Talán kialakulna valami párbeszéd a generációk között, mert most kicsit elszigeteltnek érzem őket. Szemlélet, hozzáállás és szervezés kérdése is ez. — Bárcsak így lenne. Nagyon szép, amiket mond, de azért mi szervezkedünk — mondja az anyuka. — Szervezkednek? — Igen. Hogy jövőre is legyen balett. Nánási Zsolt Teknős Miklós felvétele A dzsesszmágus és társai Most jelent meg Búcsú Erdélytől (Nem) képzelt riport egy ferencvárosi közösségi házról — Kinek? — hangzik a türelmetlen kérdés. — Először úgy volt, hogy itt lesz a Budapesti Ifjúsági Rádió, aminek mi is jobban örültünk volna. Egy rádió a kerületben, micsoda előny, reklám, propaganda, helyi adás stb., de nem volt elég pénzünk rá, így egy számítógépes kisszövetkezet bérli a helyiséget. — És gondolt már arra, hogy mi lesz velünk? Az itt lakókkal, a fiatalokkal, a négy általános iskola gyerekeivel, a hat óvodával ...?! — A Dési Művelődési Házban működő tanfolyamokat (a gyerek- és felnőttnyelvtanfolyamokat, a bélyegszakkört) átvittük a Börzsöny utcai könyvtárba, ahol szívesen fogadtak minket, és ígéretünk van rá, hogy itt működhetnek folyamatosan a következő évben is, sőt beépítik a hétvégi közművelődési tevékenységükbe. SzakMinden szerdán — Világhírig a Török Pál utcából — 22 év nem kor Tudták, hogy a Ferencvárosban működik Magyarország legrégibb dzsesszklubja? A Benkó Dixiland Band Klubot 1967-ben alapították, s azóta is a Kálvin tér mögötti, csöndes Török Pál utcában rejtőzik, a Kosztolányi Művelődési Otthonban. Több mint 20 éve dacol társadalmi, gazdasági, politikai és zenei stílusváltozásokkal, megőrizte az igazi New Orleans-i dzsesszhagyományokat. Egy lelkes dixirajongó, Sentényi Barna — aki ma a klub titkára, sőt néha énekesként is fellép az együttessel —, ötlete volt, hogy a BDB itt A IX. KERÜLET LAPJA A IX. KERÜLET LAPJA A IX. KERÜLET LAPJA \ 10 \
