Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1989. május / 2. szám
Ferencváros • Fe Ferencvái MÉG MEGJAVULHATNAK? — Kis tök, nagy tök ... kiöntök — kán- tálják kórusban, széles mosollyal az arcukon a fiúk, miközben kölnisüvegből jócskán locsolnak a tiltakozó hölgyek hajára, nyakába, ruhájára. Húsvéthétfőn ez a jelenet játszódhatna bármely munkahelyen. Itt azonban rácsosak az ablakok, s akiket meglocsoltak — pszichológusok, orvosok, a locsolók pedig zárt nevelőintézetbe „ítélt” fiatalok. A Ferencváros ütött-kopott negyedében, a Bokréta utca 3. sz. alatt lévő fiúnevelő otthonban éppen SZTK-ellenőrök foglalják le a megbízott igazgatót. így van időm körülnézni az irodában. A vitrinben emléktárgyak között egy oklevél díszük, mely bizonyítja, hogy az intézet focicsapata tavaly is előkelő helyezést ért el a nevelőotthonok közötti tornán. Kimenő kapható — Rendszeresen fociznak a fiúk, most az idei ötfordulós bajnokságban a következő ellenfelük, a „Szlávy” csapatával vívnak meg — tájékoztat Nagy János, az intézet vezetője. — A hétfő és a csütörtök a szabadidős programoké. Ilyenkor nemcsak fociznak, hanem kerékpártúrákat, kirándulásokat is szerveznek. A „szellemi” programok közül legnépszerűbb a videózás, de azért sokan töltik szabadidejüket a könyvtárban is, vagy éppen az egyik nevelőtanár kis műhelyében, ahol a rézdomborítás fortélyaival ismerkedhetnek. Kedden és szerdán van kimenő, és szülői befogadó nyilatkozattal hétvégére is eltávozhatnak a fiúk. Ezzel az idilli képpel kicsit eltávolodtunk a rácsos valóságtól, amely azért egy pillanatra sem feledteti el, hogy zárt intézetben vagyunk. Ahol kisebb lopásokért, de gyilkossági kísérletért elítélt fiatalkorú bűnözők is vannak. A Bokréta utcai ifjúsági nevelőotthont 1980-ban hozták létre. Tulajdonképpen ez a „Bányai” leánynevelő „fiú párja”. A fővárosi nevelőotthon-hálózat bővítését az az elszomorító tény tette szükségessé, hogy a 70-es évek végén nőtt a fiatalkorú bűnözés. Jelenleg 63 fiú van itt, de az ő létszámukhoz tartozik még öt fiatal, akik jelenleg — súlyosabb bűnökért — Aszódon, illetve Tökölön töltik büntetésüket. Gyámhatósági, illetve rendőrségi eljárással kerülnek ide a 14-től 18 éves korú fiúk. Nagykorúságuk elérése után kerülnek ki az intézetből, albérletet, munkásszállást keresnek nekik. Ha ez nem sikerül — ami az előítéletek miatt gyakran előfordul —, és a család sem fogadja be őket: irány a „Béke”. Ez a Budakeszi úti intézet, amolyan „utógondozó", itt már szabadabban, rácsok nélkül élhetnek. mégis elfogyott, a „zaciban” kötöttek ki a szülők értéktárgyai, vagy lopással szereztek pénzt. Feltűnően sok azoknak a bűnöző fiataloknak a száma, akik az úgynevezett illetékességi jogon kerültek az egyik nevelőotthonból a másikba. Zoli példája jellemző eset: most 18 éves lesz, Békés megyében született és ott került csecsemő- otthonba, majd 3 éves korától 6 éves koráig nevelőszülőknél volt. Innen került ismét nevelőotthonba Battonyára, ahol elvégezte az általános iskolát. Időközben az anyja Budapestre költözött. Senkit nem érdekelt az, hogy az anya egész életében nem törődött gyermekével Zolit — illetékességi jogon — fővárosi nevelőotthonba helyezték el. A jelentős környezetváltozás olyan rossz hatással volt rá, hogy a 3. évben abbahagyta a szakmatanulást. Csavarogni kezdett, bandába keveredett, végül lopásért ítélték el. Lábtörlők A Kék fényből ismert „bosszúálló” fiú is hasonlóképpen hányódott — illetékességi jogon — az egyik intézetből a másikba. Gyűlölte az egész világot, a szüleit, az embereket, akiktől szeretetet, gondoskodást soha nem kapott. így készitette el azt a gyilkos listát, ahol a sajátos bosszújának alanyai, köztük az anyja neve is szerepel. A Bokréta utcában lévő fiúk fele külső munkahelyen dolgozik, délelőttönként a BKV-nál, a vasútnál, az IKV-nál kaptak többek között munkalehetőséget. Akiket kockázatos még kiengedni, belső munkát végeznek: a Viledával kötött szerződés alapján lábtörlőt, felmosórongyot „gyártanak”. Feldarabolják, címkével látják el az anyagot. Teljesítménybérben dolgoznak. Köztük több jó munkaerő is akad. Gábor például hetente 1500 Ft-ot is megkeres. Ő mellesleg rablóbandában követett el bűncselekményeket, amiért nyolc hónapra ítélték — egyelőre még nem jogerősen. Büntetésük letöltése után nem könnyű a fiúk elhelyezkedése. A büntetett előéletű fiatalokat még a munkaerőhiánnyal küzdő üzemekben sem látják szívesen. Pedig a Bokréta utcában kapott nevelés nem mindig eredménytelen. A Bognár testvérek például öt éve dolgoznak becsületesen a Budapest Csokoládégyár ferencvárosi üzemében. Bence Péter Szipósmenedék De a szabadság sokuk számára — távoli jövő. Mégis — az intézet vezetője szerint — „szerencsésebb”, ha 14 éves korukban kerülnek ide a gyerekek. Az ő esetükben ugyanis van remény arra, hogy még megjavulnak. Az első emeleten vannak az úgynevezett „masszív” bűnözők, akik valamilyen köztörvényes bűntettet követtek el, a másodikon a „szipósók". Ez a gyógyító-nevelő részleg, ahol a többség iszonyatos szenvedélye következményeként kisebb lopásokat követett el. A fiúk többsége csonka családban élt, és szinte természetes, hogy a „szipósók”, a bűnözővé vált gyerekek szülei alkoholisták. De bekerülnek a Bokréta utcába olyan fiúk is, akiknek jól szituált szüleik pénzzel próbálták megváltani a gondoskodást, valódi szeretet helyett. Ha az alkoholra, kábítószerre fordított „zsebpénz” A ferencvárosi kisiparosok doyenje A Mátyás utca 15. szám alatti üzlethelyiség bejárata fölött több mint hatvan éve van ott a tábla: Haász Zoltán villanyszerelő kisiparos. 1897. január 6-án született, a Nyár utcában. 1914-ben — hetvenöt évvel ezelőtt — szabadult a villanyszerelő szakmában. 1920-ban váltotta ki működéséhez az iparengedélyt. „Szeretném megérni 1990-et, akkor lesz hetven éve, hogy műhelyt nyitottam. Pedig bevallom, hogy reggelente már teher nyolcra bejárni. Viszont az is igaz, hogy megőrülnék, ha nem lenne valamilyen elfoglaltságom.” 1945 után sok társadalmi munkát vállalt. Huszonnégy évig volt fővárosi tanácstag. A KIOSZ-nak alapító tagja, huszonöt évig állt elnökként a villanyszerelő szakosztály élén. Kerületünkben a Hazafias Népfrontnak ugyancsak az alapító tagjai között találjuk, a népfrontbizottság örökös tagja. „Kevesen vagyunk már régiek, kilencven fölöttiek pedig csak ketten. A kortársam sajnos már beteges. Én minden ülésen részt veszek. Évtizedekig én fogtam össze a ferencvárosi kisiparosokat, amióta nem csinálom, szétesett a társaság. Korábban gondoskodtunk jó népfrontrendezvényekről, például mindig sikeres volt a farsangi összejövetel. Most már a szórakozás háttérbe szorul, a politika más irányba tereli a gondolatot, a tettet, mással vannak elfoglalva az emberek. Az idősebb korosztálynak azonban még mindig kellemes program bejárni a népfrontba.” B. É. A rendőrkapitányság válasza lapunk márciusi kérdésére: 1988. szeptember 20-án 15 óra körüli időben, a Ráday utcából többen hívták a BRFK központi ügyeletét, rendőri intézkedést kérve, mivel két személy bántalmazott egy harmadikat. A központi ügyelet vezetői utasítására a kerületi kapitányság ügyeletes tisztje két URH-s kocsit küldött a helyszínre, amelyekben két-két rendőr volt. A helyszínen a sértettet, Kajli László rendőr hadnagyot és néhány tanút meghallgatva arra a megállapításra jutottak, hogy hivatalos személy elleni erőszak alapos gyanújáról van szó, mivel mind a sértett, mind a tanúk egybehangzóan azt állították, hogy a polgári ruhában lévő nyomozó a bántalmazás közben hangos szóval közölte, hogy ő rendőrtiszt, sőt szolgálati igazolványát is elővette. Ennek ellenére leteperték, és szemébe könnygázspray-t fújtak. Az adott helyzetben az intézkedő rendőrök helyesen döntöttek, amikor a helyszínen tartózkodó két támadó előállítását megkezdték. Tekintettel arra, hogy Vásárhelyi Antal és Báján Mircea az előállításnak önként nem vetették alá magukat, az intézkedő rendőrök megbilinVÁLASZOL A RENDŐRKAPITÁNYSÁG Még soha senkit nem vertek meg cselték őket, és testi kényszer alkalmazásával ültették be a szolgálati gépkocsiba. Az eljárás alá vont két személy kihallgatása során a fővárosi főügyészségen azt vallotta, hogy őket a tett helyszínén, majd a kerületi kapitányságon bántalmazták. Valjomásuk alapján a Budapesti Katonai Ügyészség hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségének alapos gyanúja miatt nyomozást rendelt el. A szemtanúk egyértelműen azt állították, hogy a helyszínen intézkedő rendőrök Vásárhelyit és társát nem bántották. Bebizonyosodott, hogy a támadók állítása nem volt helytálló. A nyomozás kiterjedt annak vizsgálatára is, hogy a kapitányság épületében mi történt, de bántalmazásra utaló adat nem merült fel. Az előállítottak orvosi vizsgálatáról készült látlelet tartalmaz ugyan sérüléseket, de ezek a Ráday utcában történt dulakodás közben keletkezhettek. Meg kell említeni, hogy a látlelet is ellentmond Vásárhelyi Antal állításának, ugyanis azt vallotta, hogy a rendőrök gumibottal fejbe vágták. Az orvosi vizsgálat ezt nem támasztotta alá, pedig tudvalévő, hogy a fejre mért gumibotütés- nek nyoma marad. A nyomozás megállapította, hogy az intézkedő rendőrök fellépése jogszerű volt, ezért ellenük a nyomozást megszüntettük. El kell mondani, hogy a IX. Kerületi Rendőrkapitányságon egyáltalán nem fordul elő, hogy bántalmazzák az előállított vagy fogva tartott személyeket. Évente több száz esetből mindössze néhány panasz fordult elő, de minden esetben megalapozatlannak bizonyultak. Úgy tapasztaljuk, hogy a gyanúsítottak az ellenük indított eljárásról akarják elterelni a figyelmet, és saját cselekményük súlyát szeretnék ezáltal csökkenteni. Az utóbbi időben elég sok eljárás alá vont személy próbálja úgy is akadályozni a nyomozó hatóság munkáját, hogy feljelentést tesz a katonai ügyészségen. Ennek ellenére leszögezhetjük, hogy kapitányságunkon biztosítva van a jogszabályok betartása, és az intézkedések szakszerű alkalmazása a jellemző. Dr. Gyebrovszki András bűnügyi osztályvezető A IX. KERÜLET LAPJA A IX. KERÜLET LAPJA AI A. ;rület la r % » Rács van a csillagokon
