Ferencváros, 1988 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1988. december / 3-4. szám
OTTHONA BIZTONSÁGA A „CSALÁDI OTTHON BIZTOSÍTÁS" A magyarországi lakáshelyzetet közel sem nevezhetjük ideálisnak, ennek ellenére hazánkban több mint négymillió család rendelkezik önálló lakással, amelynek nyolcvan százaléka biztosított. A kötelező biztosítási rendszer 1956 után szűnt meg Magyarországon és azóta a 3,2 millió önkéntesen kötött szerződés hivatott lakás állományunk döntő részének biztonságáról gondoskodni. Bár az Állami Biztosító az elmúlt 32 év alatt többször is korszerűsítette a lakásbiztosítást és némi díjemelést is végrehajtott, - legutóbb 1976-ban - az alapvető elv: „egy kötvénnyel mindent biztosítani” azonban évtizedek óta mit sem változott. Napjainkra azonban mindinkább megkérdőjeleződnek e biztosítási forma alapelvei. A lakásbiztosítás hagyományos módozata nemcsak együttesen kezeli az épület és ingóság kockázatát, de a díjfizetés mértéke csupán a szobák, illetve helyiségek számától függ és figyelmen kívül hagyja mindezek értékét, valamint a kockázat nagyságát. Továbbgondolva a hagyományos módozat gyengeségeit, nyilvánvalóvá válik, hogy ez nem valósítja meg az egyenértékűség elvét, s ekkép sérti a társadalmi igazságosságot is. Az „egységes ’ szabályok miatt ugyanis a nagyobb vagyonnal és jelentős értékkel rendelkező lakástulajdonosokra eső díjterheket — az átlagolás miatt — részben a szerényebb körülmények között élők viselik. Az utoljára 12 éve emelt — mindössze 330,—Ft-os évi átlagdíj — már régen nem tudja ,.kivédeni” az infláció hatásait, a növekvő számú és összegű károkat. A lakásbérlők, tulajdonosok régi panasza, hogy a kifizetésre kerülő kárösszeg nem követi a lakások vagyonértékeiben bekövetkezett változásokat. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy ez az összevont rendszer egyszerre kéttucatnyi kockázatra vállalkozik, és nem veszi figyelembe az eltérő igényeket, akkor nyilvánvalóvá válik, a hagyományos lakásbiztosítási forma korszerűsítésre szorul. Mára jelentősen átalakult a lakás szerepe, nem csupán a családi élet tartózkodási helyének tekinthető az otthon, hanem mindinkább értékmegőrző, felhalmozó funkciókat is betölt. Ennek ismeretében állíthatjuk, hogy a biztosítási díjak nem követték a vállalt kockázat nagyságát, a hagyományos, az átlagokhoz igazodó kockázat- kiegyenlítő elvek elavulttá váltak. Ha például megvizsgáljuk a betöréses lopás miatt kifizetett kártérítési összegeket, kiderül, hogy tavaly ez 113 millió forint volt, — hússzorosa az 1975 évinek, de üvegtörésre is hétszer annyit fizetett az ÁB 1987-ben, mint 12 évvel ezelőtt. Nemigen lehet csodálkozni a kártérítési összegek ilyen gyors emelkedésén, a gyorsuló infláció és az elektronika rohamos fejlődése miatt ma már egy színes TV ára csaknem 28 ezer, a hifi-toronyé 40 ezer, a videóé pedig 62 ezer forint. Mindezek alapján jutott olyan következtetésre az Állami Biztosító, hogy az ,,egy kötvénnyel mindent biztosítani” koncepciót felülvizsgálja és éppen a megfelelő választék biztosítása érdekében az igényeket jobban követő, modul rendszert vezeti be a lakásbiztosításokban. Ennek lényege, hogy különválasztja az épület és ingóság kockázatát, értékeken alapuló biztosítási rendszert vezet be, megteremti a kockázatarányos díjrendszert és felkínálja az új értéken történő kártérítést, sőt ezen kívül a kiegészítő biztosítások széles körére is lehetőséget nyújt. Ennek az új lakásbiztosítási formának a bevezetése nyilvánvalóan hosszabb időt igényel, elvégre a módosítások 3,2 millió családot, csaknem nyolcmillió embert érintenek. Miután az új modul- rendszer a biztosítottaknak valós választási lehetőséget kínál, ezért a szerződések megkötése nemcsak megújított üzleti módszereket, de az ügyfelek aktív közreműködését is igényli rövidesen. Állami Biztosító Belvárosi Igazgatósága HALLOTTA? Az orvos a vizsgálat során megkopogtatja a beteg mellkasát. De honnan is származik a betegség felismerésének az a módszeré? A mellkas kopogtatását a betegség felismerése céljából először Leopold Auenbrugger bécsi orvos alkalmazta. Elméletét 1761-ben könyvben is közreadta. De honnan merítette az ötletet? Erről ö maga mondta: apám kocsmáros volt, aki a hordóban levő bor szintjét kopogtatás segítségével ismerte fel. Innen tehát az ötlet. H FERENCVÁROS
