Ferencváros, 1988 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1988. december / 3-4. szám

lési és gyülekezési törvény tervezete, erről a kerületben szeptember 15-én vezettem vitát. Ezt azért tartom lénye­ges dolognak, mert így előzetesen mondhatja el az állampolgár vélemé­nyét a reá vonatkozó dolgokról, csök­kenni fog a későbbiekben elégedetlen­kedők száma, hogy úgymond, az or­szággyűlés a feje felett döntött sorsá­ról. Lényegesnek tartom a társasági törvény elfogadását is márcsak olyan szempontból is, hogy legyen egy biz­tos pont a reformban. F.: — És végezetül mondjon pár szót magáról... B.L.: — Nős vagyok, Palkó fiam most ötödikes, feleségem pedig kórházban dolgozik. F.: - Köszönöm a beszélgetést. AZ IDEÁLIS PIHENŐPARK TELJESEN VÉLETLENÜL FEDEZ­TÜK FEL A PÁVA U. 19. SZÁM ALATTI „PIHENŐTARK”-OT. EZ A PARK A IX/6 POLKÖRZET TÁRSA­DALMI SZERVEINEK GONDOZÁ­SÁBAN LÉTESÜLT JŐ PÁR ÉVE A KISMAMÁKNAK ÉS GYEREKEK­NEK, olvastuk a falra dúsan ráomló, zöld fo­lyam alatt megbúvó táblán. A kapun benézve szabadon tárult elénk egy ideálisra tervezett pihenő- és játszóhely zöld fűvel, kővázas virágokkal, piros padokkal, rendezett homokozóval, szemgyönyörködtető látvánnyal, hívo­gató nyugalommal. Lehet, hogy ez a park annak is kö­szönheti romlatlan szépségét, hogy zárt kapuk őrzik. Csupán reggel hét órától este hét óráig tart nyitva. A látvány hatására elhatároztuk, hogy megnézzük kerületünk mindig nyitott tereit, parkjait, játszóhelyeit, mit nyújtanak azok a pihenésre, friss levegőre vágyóknak? A látottak jóér­zést adó hangulatában indultunk felfe­dező sétánkra és hihetetlen tapaszta­lataink késztettek bennünket arra, hogy pár sorban beszámoljunk azok­ról. Tereink zöme ápolatlan, szemetes üvegszilánkos, viharleverte ágakkal teli. Virágok elvétve ha vannak, ahol fű le­hetne, ott kopár föld van. A vízszolgáltatás — legyen az locsolás­ra, vagy ivásra való — nem megoldott. A rengeteg szemét arra mutat, hogy ritkán takarítanak tereinken. A sze­métgyűjtők. főleg az az egy-két óriás­méretű, olyan telített, hogy a tárolók körül még legalább háromszor annyi összegyűlt, vagyis nincs rendszeres el­szállítás, ráadásul, pont a játszó részek közelébe helyezték őket. Elámultunk az ellenőrizetlenség lát­tán, mert az nem létezik, hogy ha az il­letékes csak néha körülnézne a rábí­zott tereken, akkor eltűrné a látotta­kat. fgy például a Ferenc téren és a Ti- nódy u. — Vaskapu u. sarkán lévő játszó­téren elhelyezett hatalmas szemétgyűj - tők állapotát, a vizetadók sáros kör­nyezetét, vagy az éppen víznélküli kút- féleségeket: ugyancsak az utóbbi tér Tinódy u.-i oldalán lévő mély akna­szerűség balesetveszélyes nyitvafelejté- sét; a játszótereken kutyákat idomító gazdikat; a Ferenc téri játszóhely pad- talanságát, melyek a kísérők számára jól jönnének; a teret csúfító zöld házi­kó borzasztóságát; a Hámán Kató tér Mester u.-i oldalánál lévő játszótérhez vezető úton elszórt rengeteg üvegcsere­pet; és majd minden téren az elszórt szemét millió változatát az elha­nyagolt bokrok alján, és még sorol­hatnánk a Markusovszky teret és a többit. Szerencsére akad rendezettebb te­rünk is néhány, de hol vannak ezek is a hangulatos pihenő-, játszóhelyek megfelelő küllemétől, ahol az idősebbek nem szeméttel öve­zett, kopott padokon szomorkodnak és ahol a gyerekek nem ugyanabban, vagy egyre romló környezetben kény­telenek játszani, szabad idejüket tölte­ni. Megoldásként elképzeltünk egy-két olyan karbantartó brigádot, akik na­ponta, de legalább hetente végigjárnák azt a tizenvalahány terünket és rendbe tennének utakat, virágokat, zöldeket, homokozókat és kicserélnék az örökké csordogáló vizescsöveket az in niszán­dékozó által kezelt csapra, vagy másra, a rendezett lefolyást biztosítva. A ját­szóterek mellé kirakott nagy szeméttá­rolók szerintünk máshová valók. Ide teljesen megfelelőek a térre illő apróbb szemétgyűjtők. A rendfenntartásra és a kutyákat kitiltó táblák érvényessé­gének megvédésére elképzelhető egy önkéntesekből álló csoport is, iskolá­sok, szülők, nyugdíjasok, vállalatok összefogó megszervezésével. De ehhez fel kellene újítani sok mindent és megtervezni a kornak meg­felelő formákat, mert amíg így néz ki tereink többsége, ne csodálkozzunk azon, hogy a nemtörődöm emberek szaporodnak. Ilyen körülmények között nehéz elképzelni, hogy gyermekeink esztéti­kai érzéke tiltakozik a rendetlenség el­len, hiszen szabad idejükben ezt szok­ják meg. Furcsa, hogy mai világunkban olyan távolinak látszik a kellemes hangulatú, virágos, tisztakörnyezetű, ép, színes, padokkal rendelkező szabadidő park vagy tér, hiszen az emberrel való törő­désnek ez csak elemi bizonyítéka. Mi re­méljük, hogy ha odafigyelünk és te­szünk is valamit, akkor a többség szép­érzéke, igényessége megteremti a jóér­zetet nyújtó környezetet. Csak ez hoz­hat változást a terek jelenlegi, elszomo­rító állapotába, és az olyan példakép követése, mint a Páva utcai „Pihenő­park” Cs. Vozár Jolán 2 FERENCVÁROS

Next

/
Thumbnails
Contents