Ferencváros, 1988 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1988. december / 3-4. szám

Ferencváros A IX. KERÜLETI TANÁCS ÉS A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA V________________________________________________________-—J XIII. ÉVFOLYAM 3-4. SZÁM 1988. DECEMBER NÉGYSZEMKÖZT BOROS LÁSZLÓ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVEL Ferencváros: - Ön Zuglóban lakik, de itt dolgozik a IX. kerületben, itt lett országgyűlési képviselő is. Melyik kerületet vallja inkább „hazájának ? Boros László: — Életem nagyobbik részét itt töltöm és töltöttem, így Fe­rencváros problémáit jobban ismerem, mint Zuglóét. F.: — A Ferencvárosnak szurkol? B.L.: — Természetesen, már csak azért is, mert három éven keresztül az FTC- ben kerékpároztam. Igaz ennek már le­galább húsz éve. F: - Hogyan lett képviselő? B.L.: — Tulajdonképpen máig sem tu­dom. Dolgoztam a KISZ-ben, úgy érzem nem is túl rosszul, majd gondo­lom, akik figyelték a munkámat, fel­kértek rá, hogy vállaljam a jelölést. A választásnak az volt az érdekessége, hogy 1983-ban velünk próbálták ki a gyakorlatban a kötelező kettős jelö­lést. F.: - Ezek után ismét megválasztot­ták a következő ciklusra, tehát bizal­mat kapott. Milyen útraválót kapott, volt-e valami, amiben többet várnak Öntől? B.L.: — Általános elvárás az volt, hogy ha lehet még jobban és következete­sebben képviseljem a kerület, a körzet érdekeit. Azonban van egy negatív ta­pasztalatom. Az országgyűlési képvise­lő munkáját sokan azon mérik le, hogy miként végzi el a kerületi tanácstag munkáját. Ezért szeretnék eloszlatni egy tévhitet: az országgyűlési képviselő nem kerületi tanácstag. Ezalatt azt ér­tem, hogy míg a tanácstagnak törvény - adta fórumai vannak az adott, kisebb, helyi jelentőségű probléma megoldásá­ra, addig az országgyűlési képviselőnek nincs ilyen. Természetesen megpróbá­lok segíteni és ha sikerül is, az esetek többségében ez nem a képviselőség ad­ta „hatalomnak”, hanem az esetleges informális csatornáknak köszönhető Szerintem a lakosság jelentős része — nem csak itt — nincs tisztában az or­szággyűlési képviselő feladataival, jog­körével. Ehhez csak azt tenném hozzá, hogy — és ezt jó kezdeményezésnek tartom, hiszen így többé-kevésbé mér­hető a tevékenység — a kerületben a tanácstagok 1—1 millió forintot kap­tak a „helyi” feladatok megoldására, a terület fejlesztésére. Mi ilyennel nem rendelkezünk. Ez az összeg természete­sen nem nagy pénz és előfordult nem egyszer, hogy a választók a helyi ta­nácstaggal közösen kerestek meg ilyen, vagy olyan; a körzetemet globálisan is érintő probléma megoldása miatt. Sok­szor azonban nehéz megértetni, hogy az én kezem is meg van kötve — ha a problémát el is tudnám intézni az eset­leges kapcsolataimon keresztül — nem tehetem: a képviselő nemcsak elfogad­ja, hozza a törvényt, de neki illik első­sorban felügyelni a betartására és be­tartatására. Ezért örülök annak, hogy az utóbbi időben egyre többen keresnek meg nem személyes sérelmeik megoldását kérve, hanem felismerve a képviselői munka tulajdonképpeni lényegét, el­mondják ötleteiket, javaslataikat, ne­tán esetleges kifogásaikat a készülő törvények, rendeletek kapcsán. Ez azért is nagyon jó, mert mind többen kezdenek kilépni a helyi gondokból és problémákból és országos méretekben gondolkodnak. Ez már azt is jelenti egyúttal, hogy külön tudják választani a helyi és az országos irányítás feladatait. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az egyéni gondokat nem lehetne általánosítani. Nem egy tanácstagi be­számolón jártam, ahol a felmerült ne­hézségeket, sérelmeket az egész ország­ra ki lehetne vetíteni; gondolok itt a környezet jobb megbecsülésére, a la­káskérdésre, a nyugdíjasok egészség- ügyi és szociális biztonságának fejlesz­tésére — hiszen ők kétszer építették fel az országot, megérdemlik a tisztes öregkort —, az infrastruktúra kiépítésé­re. Ilyen volt például az M-5-ös autópá­lya bevezető szakaszának építése, amelynél sikerült az előzetes konzultá­cióval olyan alternatív megoldást ki­dolgoztatni a tervezőkkel, amely a kör­nyezetvédelmi beruházásokat is bele­értve idei áron 20—30 millió forinttal olcsóbb (!) az eredeti tervnél. F.: - Hogyan készül az ülésekre? B.L.: — Egy képviselő nem érthet min­denhez. Szakemberekkel, közgazdá­szokkal, jogászokkal beszélgetek, meg­próbálom az adott témát minél jobban körbe járni. Ezért is jó az, hogy a kerü­let szakemberei megkeresnek, elmond­ják véleményüket az országos vagy he­lyi kérdésekről, hiszen csak így tudok érdemben, érvekkel alátámasztva lépni, mert ma már enélkül lehetetlen elérni valamit. A polihisztor politikusok ideje elmúlt. F.: - További tervek? B.L.: — Első helyen a képviselőtársa­immal együtt beterjesztett „demokrá­ciái csomagterv” megvalósítása és teljes terjedelmű elfogadása áll, mert úgy ér­zem, hogy a társadalmi és a gazdasági kibontakozás nagyban függ tőle. A csomagtervben szó van egyebek között az alkotmány kiegészítéséről, átdolgo­zásáról, az országgyűlés ügyrendjének átalakításáról. Az őszi ülésszak elé került az egyesü­FERENCVÁROS 1

Next

/
Thumbnails
Contents