Ferencváros, 1987 (12. évfolyam, 1-4. szám)
1987. november / 3-4. szám
Ferencváros A IX. KERÜLETI TANÁCS ÉS A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA XII. ÉVFOLYAM 3-4. SZÁM 1987. NOVEMBER EGY INTERNACIONALISTA VISSZAEMLÉKEZÉSE 1917-1919. Részlet Németi Lajos ferencvárosi internacionalista 1972-ben megjelent könyvéből ^Akkor már hatodik napja voltam úton. A talpon átvirrasztott éjszakák egymásutánjai nagyon kimerítettek. Csak a feladat fontossága adott ismét és ismét erőt, hogy folytassam az utat. A nagy hóban, fáradt lábammal, lassan, meg-megállva, botladozva haladtam keleti irányba. Többször estem hóval lepett gödörbe - amelyeket az ágyúlövedékek vájtak —, az erős hideg szél is nehezítette haladásomat. Még csak kora délután volt, de a borongós időben rövidnek ígérkezett a nappal. Alkonyaiig el kell érnem a szovjet határt — meditáltam —, mert ha a sötétség beáll, itt bolyonghatok reggelig. S ha a fáradtság hóba dönt, elalszom..., s itt a határtól talán csak néhány száz méterre fagyok meg. Nem! Bírnom kell! Át kell adnom az üzenetet Leninnek, ezt kívánja tőlem a párt. Ez a gondolat vitt, hajtott előre. Átnedvesedett csizmámat ólomnehéznek éreztem. Rövid pihenőket tartva nekiindultam az úttalan hómezőnek. Alkonyodott. Kis facsoport tűnt fel a távolban. Talán ott út van — gondoltam — és tovább vánszorogtam. Amikor közelebb értem, valaki harsány ,,sztoj”-t kiáltott. Megálltam. A rövid orosz szó hallatára nagy megkönnyebbülést éreztem. Tudtam, hogy megérkeztem. Egy hódomb mögül határőr lépett elő, a fegyverét lövésre készen tartva felém jött. Bizalmatlan volt. Mögém került és megindultunk egy másik hódomb felé, amely mögül még egy határőr bújt elő, akinek vállán látcső lógott. Már jó ideje figyelhették közeledésemet. Tanácskozni kezdtek, majd az egyik hozzám lépett, kigombolta felsőkabátomat, s alaposan, mindenütt végigtapogatott. Utána a kenyérzsákomat kutatta át, amiben ingen, kulacson, egy falat kenyéren kívül más nem volt. Azután a felsőkabátom következett. Azt is kitapogatta, és a mellrész bélése alatt megtalálta az indulásom előtt oda bevarrt Vörös Újságokat. A határőr szeme felvillant, elmosolyodott, de tőlem nem kérdezett semmit, csak hátraszólt baj társának: „Papírok vannak a bélés alatt!” Aztán az egyik intett, s a facsoport felé indultunk. Kitaposott út vezetett a földbe vájt állásukhoz. A fedezékbe érve a határőrök azzal állítottak a parancsnok elé, hogy a gyanús személynél fegyvert nem találtak, de a felső kabát bélése alatt valami papír van elrejtve. A parancsnok élesen szemügyre vett, de nem szólt semmit. Az asztalról kést vett fel, lefejtette a bélést, mire előtűntek az odaerősített, összehajtogatott Vörös Üjságok. A lapokat, amelyek kissé gyűröttek voltak, az asztalon kiterítette, kisimította, és akkor tette fel az első kérdéseket. — Honnan, és miért jött a szovjet határ felé? Majd az asztalon szétterített KÖSZÖNTJÜK A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 70. ÉVFORDULÓJÁT! FERENCVÁROS 1
