Ferencváros, 1987 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1987. augusztus / 2. szám

A tartási szerződésekről A tartási, életjáradéki és öröklési szerződ* s célja az, hogy a tartásra, gondozásra szoruló személyek létfenntartását segítse. Az egye­dülálló idős beteg emberek anyagi biztonság­ban, családi közösségben, ellátva szeretnék eltölteni életük utolsó időszakát. A család, a hozzátartozók felelőssége nem mindig élő, a szülők, gyerekek közötti kapcsolat gyakran épp akkor romlik meg, amikor a szülők már gondozásra szorulná­nak. Ilyenkor kényszerülnek a rászorulók rokonokkal vagy idegenekkel szerződést kötni. A tartási szerződés esetén az egyik fél köteles a másik felet megfelelően eltartani, és az eltartók a lakásügyi jogszabályok alap­ján jogalapot szereznek az eltartott által bé­relt lakás-bérleti jogviszonynak a folytatá­sára. Az életjáradéki szerződés lényegében a tartási szerződéssel azonos azzal az eltérés­sel, hogy a kötelezett nem természetbeni tartás, hanem időszakonként visszatérően pénzösszeg vagy terménymennyiség szolgál­tatására köteles. Az öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösé­vé teszi. A szerződéseknek mind a felek érdeke, mind pedig szükségletkielégítési szempont­ból komoly jelentősége van, ezért rendelte­tésszerű felhasználásához fontos társadalmi érdek is fűződik. Ezeknek a szerződéseknek a megkötése döntő mértékben olyan embe­rek tartását, gondozását biztosítja, akik ki­sebb összegű nyugdíjjal rendelkeznek és a szociális otthonba való elhelyezésük csak nehezen lenne megoldható. Másrészről meg­oldódik sok olyan személy lakáshelyzete, akik saját lakástulajdont megvásárolni nem tud nának. Kerületünkre jellemző, hogy sok az egye­dülálló idős ember, aki helyzetén úgy próbál segíteni, hogy szerződést köt. A már megkötött szerződéseknél problé­mák is adódhatnak. így nézeteltérés forrása lehet az, hogy egy harmadik személy befo­lyásolja az eltartottat. Ök az úgynevezett jó­akarók, akik az eltartók minden szolgáltatá­sát kritizálják, tanácsokat adnak, és nem egy­szer arra igyekeznek rábeszélni, hogy a szer­ződést szüntesse meg. Néhány tapasztalat a Ferencvárosból: A zsúfolt lakásviszonyok, különösen a szoba-konyhás lakások esetében a felek kö­zötti kapcsolat megromlását eredményezhe­tik, különösen akkor, ha az eltartóknak gyermekük születik. Az eltartók gyakran igyekeznek az eltar­tott megkopott, ósdi bútorait kicserélni, és ehhez a szerződés megkötése előtt meg is szerzik a beleegyezést, amikor azonban en­nek megvalósítására kerül a sor, az eltartott meggondolja magát, mert úgy érzi, hogy a bútorok kicserélésével már nem az övé a lakás. Előfordulnak a gyakorlatban az élelme­zéssel kapcsolatos problémák is. Az eltartott azt sérelmezi, hogy ő nem kap olyan színvo­nalú ellátást, mint amilyennek az eltartó sa­ját magát ellátja. Kifogásolja sokszor azt is, hogy az étel túl sós, túl zsíros, fűszeres, hol­ott diétás igényei vannak gyomorbetegség, cukorbetegség és más hasonló betegség miatt. Az idős egyedülálló eltartottak sokszor nem elégszenek meg a szerződésben leírt szolgáltatások nyújtásával, hanem ezen túl olyan igényekkel is fellépnek, ami emberileg érthető, hogy velük beszélgetsenek, foglal­kozzanak az eltartók, akik munka után ha­zatérve inkább saját magukkal vannak elfog­lalva, különösen ha kiskorú gyermekük van. Igen elítélendő, de sajnos az is előfordul, hogy az eltartók kifejezésre juttatják azt, hogy az eltartott miért él ilyen sokáig. Adott esetben nem megfelelő hangot használnak velük. A kerületi tanács végrehajtó bizottsága ez év májusi ülésén összegezte a tartási szer­ződésekkel kapcsolatos tapasztalatokat. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy a jövőben az igazgatási osztálynak nagyobb figyelmet kell fordítania a tartási szerződésekkel kap­csolatos bejelentésekre, jelzésekre, s az eddi­gieknél gyakrabban kell ellenőriznie a szer­ződések megtartását. EGY KIS FÜSTÖLGÉS A tél vége sok vállalatnál a következő télre való felkészülés kezdete. így van az a kémények gondozójával, a Ké­ményseprő vállalattal is. Április elején megkezdik a lakóhá­zakban a kémények felülvizsgálatát és a szükséges esetekben elvégzik a tisztí­tást. A cél az, hogy az újabb fűtési idényre hibás, rossz huzaté kémény ne maradjon. Ez elsősorban életvédelmi kérdés, hiszen, sajnos, sok esetet tu­dunk, amikor kéményhiba miatt tragé­diák következtek be. Emellett ez gaz­dasági kérdés is, mert a rossz huzatú kémény miatt a tüzelőanyag égése tö­kéletlen lesz, ráadásul az el nem égő ki­áramló füstgázok szennyezik a levegőt, a lakókörnyezetet. A kerület mintegy 65 ezer kémé­nyét gondozó kerületi kirendeltség ve­zetőjével, Rácz Zoltánnal beszé Igettünk a felülvizsgálati munka közepén. A kirendeltségen 11 fizikai,(hat szakmunkás, és öt betanított munkás) dolgozik. A lakókat előre kiértesítik az ellenőrzés időpontjáról, felhívva a fi­gyelmet az elvégzendő munka fontos­ságára. Sajnos, a lakók jelentős hánya­da nincs otthon és nem gondoskodik arról, hogy a lakásba be lehessen jutni. Ez fordult elő a Szamuely utca 26. számú házban, ahol 27 lakó nem volt otthon május 7-én. A következő idő­pontként június elsejét jelölték ki, de akkor is 17 ajtó maradt zárva a ké­ményseprők előtt. Ilyenkor értesítik a kerületi tűzoltó­ságot, amely hatóságként felszólítja a lakókat, de az ellenőrnek például az említett esetben 17 alkalommal kellett megjelenni a helyszínen, és a munkát elvégezni. Egyeztetésre nincs mód. A Bakáts tér egyik házában a ház- felügyelő letépte az értesítést a falról, mondván, hogy ebben a házban nincs szükség ellenőrzésre, itt jók a kémé­nyék. A Gyáli út 21—23-ban (nyolc lépcsőházas épület) a lakók 85—90% százaléka otthon volr, csak a házfel­ügyelő nem, aki az ellenőrzendő terü­letre beengedte volna az ellenőröket. Öt ember így dolgavégezetlenül távo­zott. Téves nézet, hogy ahol villanyfűtés van, ott nincs szükség kéményre, mert a legtöbb helyen a fürdőszobát gázzal fűtik, ahol káros égéstermék a kémé­nyen át távozik. Ahol valóban nincs szükség kémény- tisztításra, ott ki kell tenni egy cédulát, mert a kéményseprő nem tudhatja, hogy melyik lakásban, milyen fűtési módot használnak. Vannak illegális be­kötések, ezeket általában nem szakem­berek végzik. Ennek volt következmé­nye az emlékezetes Illatos úti hármas tragédia. Kérdésünkre Rácz Zoltán elmondja, hogy a kémények 35—40 százaléka kö­zös kémény. Ma már ilyet létesíteni nem lehet, de ezek 60—80 éve épültek. A kémények legalább 40 százaléka ve­szélyes a munkát végzőkre, lazák a ké­ményfejek, az odavezető járdák. Végezetül kéri a kerület lakosságát, hogy saját érdekében támogassa mun- , kájukat, a jelzett időpontokra tegye le­hetővé, hogy dolgozóik a lakásokba bejuthassanak. A kéményajtókat előre tegyék szabaddá, hogy a kéménysep­rőnek ne a helyszínen kelljen erre vára­koznia. A fűtési idény kezdetéig még ugyan sok idő van, de ezt az időt sze­retnék minél hasznosabban eltölteni saját eredményességük, másfelől a la­kosság érdekében. FERENCVÁROS 7

Next

/
Thumbnails
Contents