Ferencváros, 1984 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1984. június / 1. szám
Nyomornegyedek, m, lakótelepek Milyen kép jelenik meg az emberben, ha a szót hallja, Ferencváros? (És ha, természetesen, nem a sportegyesületre gondol.) Üzemek, gyárak, kémények füstjétől szürke házak, nyáron is árnyékos-hideg hangulatú utcák, omladozó épületek, sok-sok kocsma, eltűnt nyomornegyedek képe, emlékezet megőrizte fotók a munkásnyomorról, bódéváros, kalyibaváros, hajnali, rosszkedvű, gyárbatar- tó utcák. Itt nincsenek barokk paloták, szép, színesre festett, védenivaló műemlék alig-alig, a földszintes házak mellett felújított, vagy arra váró, századfordulón épült, komfort nélküli bérkaszámyák, csenevész akácfák az udvaron, ahol talán még megvan a ház egykor egyetlen falikútja, városvédők féltve őrzött ereklyéje. A jelen? Egy kicsit az is múlt, Budapest első lakótelepe, a huszonöt esztendeje épült József Attila, amely azóta is bővült, az odáig eljutó metró, üzletek, áruházak. Nem elegáns kerület, nem itt a legmagasabbak a lakás- és telekárak, de vannak emberek, akiknek ez a szülőföldjük, akik ragaszkodnak hozzá, akik szeretik, őrFerenc körút 35., 37. Angyal utca 2. zik, számontartják változásait, eltűnő részeit, szépülő arcát. Akiknek itt múlt el az élete. Ezek az emberek meg akarják őrizni a Ferencváros múltját, számon tartani a jelenét, szervezetten, klubba tömörülve, a nemrég alakult helytörténeti klubba. — A főváros régi kerületeit korszerűsítik, tömbösítik, az adta az ötletet, hogy kell egy munkacsapat, amely a tárgyi és emberi emlékeket megőrizze. 1983 nyarán kezdtük el szervezni a népfronttal együtt a klubot, decemberre sikerült beindítanunk. A hely- történeti bizottság mellett létrehoztunk egy operatív bizottságot, és ezt nevezzük klubnak — tájékoztat Baráth László, a Kosztolányi, csak nagy jóindulattal művelődési háznak nevezhető művelődési ház igazgatója. És, hogy mi köze a művelődési háznak a helytörténeti klubhoz? Az érdeklődés és a közös érdek. Egyelőre itt adnak havonta helyet az összejöveteleknek, hetente az ügyeletnek, ám közös épületben gondolkodnak, amely ott van előttük, amelyre nagy szükség lenne a helytörténeti gyűjteménynek és a háznak is. — 1981 óta téma a művelődési ház bővítése, mégpedig a szomszédban, a Kálvin tér 9. számú épületben, amely műemlék jellegű épület, a volt Két Oroszlán vendégfogadó. — Igen, de egyben lakóház, és hová tudják tenni a lakókat? — Régi, komfort nélküli épület, a fűtés rémes, már csak öt lakó van benne. Nekik kényelmetlen lakás, nekünk remek lehetőség lenne, mi új Zichy-kastéllyá tudnánk alakítani, zenélő udvarral, jó közlekedésnél, SZÍNHÁZ A HARMADIKON Az egykori Mária Terézia, később Kilián laktanya, jelenleg födémcserére, házfelújításra várók átmeneti otthona homlokzatán, a megszokott Két Medve söröző-cégér mellett kissé még szokatlan a felirat: Centi Színpad. Az Üllői út 45-ös számú ház harmadik emeletére visz a lift, sötét faajtón elfordítható rézkilincs, és már benn is vagyunk a Centi színházban. Előtér-ruhatár, kellemesen és meglepően tiszta mellékhelyiségek, kis nézőtér, ahonnan karnyújtásnyira, mindenképpen test- és emberközelben van a színpad. Mögötte társalgó vagy klubféle, büfével, oldott hangulattal, bútorokkal, amelyek inkább kényelmesek, mint hivalkodóan újak.^ Kicsit olyan a hangulat, mint egy évek során összekuporgatott nyaralóban, ahová nem volt pénzünk új székeket, asztalokat venni, hanem vittük, ami otthon volt, nem rozogát, nem csámpás háromlábút, hanem a megszokottat, megszeretettet. Kis színház, kis nézőtér, összesen küencvenhárom hellyel, kis társalgó, apró büfé, a szokott választékkal, csupán a gyufásskatulyák mások, az új színházat reklámozzák, a Centit, Budapest és a kerület új színházát. Hogy került egy laktanya-ház harmadik emeletére színház? Valaha itt működött a Centenáriumi Ifjúsági Klub, a helyben lakók bosszúságára. Az elhúzódó lakásfelújításoktól, ideiglenes lakásba zsúfoltságtól amúgyis ideges emberek nemigen vették jó néven, hogy a fejük felett, mellettük táncolnak, diszkóznak a fiatalok. Panaszkodtak, jelent- gettek, szaladgáltak, ahová csak lehetett. A kerület nehéz helyzetben volt. Klub kellett bár tudták, nem ez a legszerencsésebb hely. Fenn is kellett tartani, ami viszont évi százötvenezer forintot vitt el a kulturális költségvetésből. Megegyeztek hát a Domino Pantomim Egyesülettel, nyertek évente százötyenezer forintot, és kapott a kerület meg a főváros egy új színházat. Az átalakítást, felújítást, színházzá-tevést a Dominó saját pénzből, saját munkából állta. Ehhez nem kevés pénzre, egész társulatuk nem kevés munkájára volt szükség. — Kulturális megállapodási szerződést írtunk alá a kerülettel, amely szerint bizonyos összeget belefektetve a helyiség átalakításába, a kerület kulturális ellátását is biztosítjuk — mondja, az együttes vezetője. Kialakíthattunk volna itt csupán próbatermet is, de ennél több volt a célunk. Ami adott volt: egy klubhelyiség, fehér málló falakkal, ebből kellett színházat csinálnunk. — 1983 végén nyitott a Centi,jelen van-e már Budapest, a kerület kulturális életében? — Néhány hónap egy színház életében csupán annyi, mint egy filmforgatás első két napja. Érdeklődés van, közönség van, de míjg két és félmillió ember tudatában elhelyeződik a színházunk, ahhoz legalább egy fél, de inkább egy év kell. — Mennyire szánják a kerületnek, menynyire a fővárosnak a színházat? — A IX. kerület kulturális szempontból kissé el volt hanyagolva, kellett ide, jó helyre települt a Centi. Nemcsak közönséget várunk, szeretnénk, ha közösséggé alakulnának a hozzánk járók. Rétegszínház a miénk, de nem arisztokratikus jellegű. Szeretnénk, ha olyanok lennénk az emberek számára, mint egy klub. Nem bérletezünk, de sorozatokat indítunk. Előre meg lehet rendelni a jegyeket, az embernek fontos, ha van egy helye a színházban, maga körül ismerős ar4 FERENCVÁROS
