Ferencváros, 1983 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1983. november / 2. szám
TATAROZÁS MIATT ZÁRVA... VOLT? Lassan már megszokottá válik az Iparművészeti Múzeum Üllői úti épülete előtt a tábla: Tatarozás miatt a múzeum zárva. Felújításra szorult a száz esztendeje született épület, amelyet 1883-ban kezdtek el építeni, az köztudott, hogy Lechner Ödön tervei alapján, az már kevésbé közismert, hogy társszerzője is volt a múzeumnak, Pártos Gyula. Az utókor csak az egyik nevet jegyezte meg, csak a nemzeti építészetünk megalapítójának tartott Lechner Ödönnek emelt szobrot az Üllői úton. A századvég ízlését, a századforduló művészeti irányzatát, a szecessziót megelőlegező, azt magyaros ízléssel, motívumokkal, a népművészet virágaival elegyítő stílusú épület már a Milleniumkor is tízesztendős, hiszen három esztendő alatt, 1883-1886 között épült fel. Végignyújtózott a múzeum a nagy telken, magába foglalta az iparművészeti iskolát is, és Zsolnay-cserép borította teteje alatt, az üvegtető szűrte fényben, végre saját otthonukba kerülhettek a felajánlott, megvásárolt, gyűjtött tárgyak, többé nem kellett a már létező, de épülettel még nem rendelkező furcsa múzeumnak vendégként kiállításokat rendeznie. Most úgy néz ki belülről az épület, mintha átadás előtt állna. Fehérek a falak, csupaszok a folyosók, az uszodának nevezett hatalmas középső csarnok, szinte hihetetlennek tűnik, hogy itt láttam valaha Thököly Éva csupagyöngy-hímzéses ruháját, csodálatosan megmunkált antik bútorok álltak a körbefutó emeleti részen, a szűrtfé- nyű csarnokban gyerekek örvendeztek, egy csodálatos játékkiállításnak. Fóliasátor védi az „uszodát” új világítási rendszer jelzi, hogy bizony a mában, 1983-ban járunk, amikor, két esztendei felújítás után, talán már nemsokára fogadhatja a látogatókat a majd százesztendős, de mindenképpen százéves alapítású épület. Gáspár Zsuzsa, a múzeum közművelődési csoportjának vezetője mindenesetre már az új állandó kiállítás helyét mutatja, és a januárra tervezett központi csarnoki kiállításról beszél, miközben bejárjuk a látogatók elől immár két esztendeje elzárt helyiségeket. — Igyekszünk az épület eredeti architektúráját érvényesíteni. A restauráláskor, ahol lehet, visszaállítjuk az eredeti állapotokat. Az emeleten például több kis álfallal elkerített apróbb terem volt, ezeket a falakat elbontottuk, és ide kerül a mesterségeket és iparművészeti ágakat bemutató állandó kiállításunk. A műtárgyak készítése felől, anyagfajták szerint mutatjuk be a tárgyakat, kerámia, porcelán, üveg, fém-ötvösművcsség, bútor-fa, textü, papír, bőr jelenti a témákat.- Honnan ismeri a múzeum, száz év elteltével, hogy milyenek voltak az eredeti állapotok?- Régi építészeti könyvekből, meg a saját adattárunkból. így is érnek persze minket meglepetések. Az emeleti, a főbejárattól baloldali részen megtaláltuk a korabeli, virágos-magyaros menyezetfestés nyomait, ennek alapján ebben a teremben el is készíttetjük a rekonstrukciót. Feltehetőleg a többi termet is ez a festés díszítette, de hát a többszöri átfestéskor eltűntek már a nyomok.- Nyilván rákényszerül a múzeum arra is, hogy bizonyos dolgokat másképpen oldjon meg.- A világítást ki kell cserélnünk, nagyon jól használható, húzós, ellensúlyos, mozgatható lámpatesteket szereltettünk fel egy hálós rendszerre. És amire nagyon büszkék vagyunk: a régi üvegraktár áthelyezésével lesz végre állandó gyerekfoglalkoztatónk. A szépen tervezett zöld-sárga-piros színű, vidám hangulatú gyerekfoglalkoztató már készen áll. Éppen csak a Szép Ilona iparművész tervezte bútorokat kell kicsomagolni, és elhelyezni a Gaul Emil belsőépítész tervezte térben. De vajon mi a helyzet a múzeum többi részével? Lesz-e, és milyen kiállításokkal, januárban megnyitó?- A kiállítási terek készen vannak. A közlekedőket még ki kell festeni, és valóban szeretnénk nyitni januárban, a kézműves mesterségeket bemutató állandó, és az időmérés eszközeit felsorakoztató — a Műszaki Múzeummal közös — kiállítással. Pontos választ a beruházó, a Központi Múzeumi Igazgatóság tud adni. Az épület másik felében, ahol a Központi Múzeumi Igazgatóság helyiségei vannak, szintén friss a falakon, az ajtókon a festés. Itt érthető meg igazán, milyen nehéz dolog lehet kivitelezőt találni, és a kivitelezőnek dolgoznia egy olyan épületben, amely nemcsak hogy műemlék, és ezért kényes munka, hanem amelyben munka is folyik. A kiállítótermeket kiürítették, de a raktárak, a restaurátorműhelyek működtek, és a múzeumi igazgatóság dolgozói sem intézhették az ügyeket odahaza, amíg a felújítás az ő szárnyukon folyt.- Major István, a Központi Múzeumi Igazgatóság beruházási és múzeumi osztályának vezetője csak bólogat, helyesel erre a gondra.- Voltaképpen jól állunk a munkákkal. A fűtés ideiglenes felújításán kívül apróbb munkák, parketta szegélylécek felrakása a nagy kupola melletti rész újrafestése van hátra, ahol ismét átütött a salétrom. A második emeleti részen raktár helyett kiállítótermet kért a múzeum, kis javításra gondoltunk. Aztán kiderült, az üvegtető miatt any- nyira átázott ez a rész, hogy az ottlévő bútorok, a hajópadló elgombásodott. Mindent rendbe kellett tennünk, hiszen gombás helyiségbe nem tehetjük az állandó szőnyegkiállítást. Vülanyvezetéket cseréltünk, lámpákat szereltünk. A bal oldali negyven méteres folyónak most kezdik a takarítását. A középső csarnok kész, már a hiánypótlásokon is túlvagyunk. A lépcsőház, az előcsarnok felújításával év végére készen leszünk. A kiállítás rendezése megkezdődött. — Eszerint minden a terveknek megfelelően, meglepetések nélkül ment? — Lényegében igen. Természetesen, vannak egy ilyen beruházásnál nem várt dolgok is, mint az említett gombásodás, vagy a falrepedés ügye. Kis, keskeny repedésnek tűnt, kiderült, annál azért komolyabb, későn vettük észre, most már hiába kereskedünk a METRÓ-nál, amely okozhatta, helyre kell hozni, nem kevés pénzért. Fotó: Gárdos Katalin- A kivitelezőkkel, úgy érzem, elégedett mind a múzeum, mind a Központi Múzeumi Igazgatóság. Megbízható munkát végeztek.- Megbízhatót, mégpedig kettős értelemben is. Egy múzeumban, komoly és pótolhatatlan értékek között kell dolgozni. Magyarán, semminek nem szabad eltűnni. Másrészt más feladatokat ad egy műemléképület, amelynek felújításánál a Műemléki Felügyelőség is beleszól mindenbe. Harmadrészt pedig megbízható minőségű munkát kell végezni, ki kellett cserélni a vízvezetéket, fűtést, világítást, aminek nem tudunk nekiesni egy-két év elteltével, hiszen egy állandó kiállítás 10-15 évre készül, belekerül 5-6 millióba, nem lehet csak úgy lebontani, ha valami gond van. A festést, parkettázást végző Taktaharkányi Petőfi Tsz, a villanyszerelésen dolgozó mérnök-kisiparos nagyon jó munkát végzett. Rajtuk nem múlik, hogy év végére befejeződjék az előtér, a lépcsőház felújítása, 1984 januárjában a tatarozás miatt zárva tábla helyére az új kiállításokat hirdető tábla kerüljön a bejárat elé. T. I. FERENCVÁROS 15
