Ferencváros, 1983 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1983. november / 2. szám

vaskos lábain, a tér egyik mélyebb pontján, fapadok közt, és a hely, máris kiderült, nép­szerű randevúzóhely. Olyannyira, hogy becenevet is adtak a szobornak, a Boráros téri Borárus, így emlegetik, hiszen cim nincs a talapzaton, és hiába keresi az érdekló'dő a szobrász nevét is, pedig neves. Kossuth-díjas művész alkotása, Varga Imréé, akárcsak a bikafejes bronz ivócsanak. Szép, színes, egyelőre jó telefonok állnak sorban az áttetsző ajtók mögött. Az üzletek még hiányoznak, még csak most rendezik be őket, egyikben-másikban komoly munka fo­lyik, hol itt, hol ott bontanak el egy-egy pa- lánkot, a tér naponta változó arcát mutatja. Itt-ott már virág is van, egy kis fű, egy kis. bokor, másutt törmelék, építőipari felfordu­lás. Mikor lesz teljesen kész, élő, nyüzsgő a Borásos tér? Mikorra nyílik meg minden üz­let, lehet kijönni a trafikból, bemenni a könyvesboltba, érdeklődni az információnál, bontják el az utolsó palánkot, csiszolják fel a köveket, csillog és villog és ragyog minden, kirakattól a bikafejig? Mikor adják át a Bo­ráros teret? Jaj, ne kérdezze, sóhajtja a fő­mérnök, talán a fővárosnál tudják. A Boráros tér? Hát az szinte teljesen ké­szen van. A gyalogosforgalomnak teljesen átadták, el lehet érni a buszokat, villamoso­kat, HÉV-et. Az üzletek, az más téma, an­nak nem volt, nincs pontos határideje, idő­ben, sorjában megnyílnak. Metró? Az még igen sokára ér oda, előbb dél-Buda, meg Rá­kospalota következik, mondják a főváros­nál. Mindent szép csendesen adtak haszná­latba, nem volt, nem is lesz részátadás, vég­leges átadás, nemzetiszín szalag átvágásával, miniszteri beszéddel, kézrázással, hatalmas protokollal, filmhíradóval, tévéstábbal, mondják ugyancsak a fővárosi tanácsnál. Hát akkor mi lesz? A lakosság ugyanúgy birtokba veszi a teret, mint a hidat, csend lesz, vége lesz a zajnak, pornak, éjszakai munkáknak, lesz trafik, lesznek üzletek, kellemes kirakatok, jegyárusítás, felvilágosí­tás, jövés-menés, megindul az élet, eltűnik a törmelék, helyén kizöldül a talaj, és min­den megy a rendes kerékvágásban. Ehhez nem kell kijelölni napot, órát, percet, ami­kortól megnyílik az aluljáró, a gyalogosfor­galom, hiszen már megnyílt, használják, csak éppen nem durrantak pezsgősüvegek. Azt hi­szem, ezzel a Boráros tér sokat tűrt ősla­kosai, a naponta erre közlekedők is egyetér­tenek. Minél kisebb felhajtás, minél gyor­sabb befejezés. A cél végül is ez: legyen min­denkié, minél előbb az évek óta szépülő, át­alakuló, változó Boráros tér. T. I. Kép: Gárdos Katalin konyak, és nincs megállás. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy egy kiskereskedő az előadó asztalára letett egy tábla csokoládét, az il­lető nem vette idejében észre, aztán a Mester utcáig futott a csoko­ládéval, úgy megrémült. Minden munkatársam ismeri a történetet, az újaknak is elmondom, és ők is ehhez tartják magukat.- Nem beszéltünk még a bérbeadott élelmiszerboltokról, ven­déglátóipari helyiségekről, a házikenyér-árusokról. Javult-e a kerü­let ellátása az új formáktól?- Igen is, nem is. A vállalatok általában a ráfizetéses kis üzle­teiktől akartak megszabadulni, félreeső helyen lévő boltot viszont senki sem akar kivenni. Ahol viszont létrejött az üzlet, az áruválasz­ték megnőtt, a vásárlók elégedettek. A Röltexekkel, papír- és író­szerboltokkal más a helyzet. Sok a divatáru, alig van tű, cérna. A papír-írószerben inkább játékot tartanak, de az igazsághoz tarto­zik, ami hiányzik, hiánycikk. A vállalatok elsősorban a saját üzletei­ket látják el rövidáruval, papíráruval. A házikenyér komoly konkur- rencia az ABC-knek, de komoly gond is. Leáll a termelő vagy a pék­áru-kereskedő az autójával, és ott áll, míg el nem fogy a kenyere. Ilyenkor az ABC nyakán marad a kenyér. Semmi biztosíték nincs viszont arra, hogy másnap is jön a háziáru, így az állami boltok nem tudják, mit, mennyit rendeljenek. Ezen változtatunk, a maszek mondja meg, naponta mettől-meddig, mennyit árul, hol. A ven­déglátóiparral nem túlságosan jók a tapasztalataink. Jellemző a színvonalromlás, a presszókban rámennek az italra, az olcsó sörre, felhígul a vendégkör. Sok a részeg, a ricsaj, rengeteg a diszkó, so­káig tehetetlenek voltunk, bírságoltunk ugyan, de attól nem volt csend, nem volt nyugalma a lakóknak. Az új rendelet értelmében ismételt lakossági bejelentések esetén este tíz órában szabhatjuk meg a zeneszolgáltatás végét. Végül is a lakosság jobb ellátása, nyugalma a cél. * A kerületben található, de az egész országban dolgozik, sőt kül­földre is eljut az Anteus GMK. Jogi képviselőjük, Péntek Attila tá­jékoztatott, hol mindenfelé dolgoztak, dolgoznak, mi mindennel foglalkoznak.- Veszélyhelyzetek elhárítása az egyik fő feladatunk. Kémé­nyeket bontunk állványozás nélkül, a Zserbó omladozó gipszró­zsáit rögzítettük a közelmúltban, dolgoztunk az Erzsébet híd mel­letti Klotüd és Matild palotán, A Bazilikán, az Országházon, évek óta szerződésünk van a Dunai Vasmű munkáira, kisebb dolgokat is vállalunk, fakivágást döntés nélkül, de mi vizsgáltuk a Balaton kü­lönböző területein az iszapmintákat, folyamatosan foglalkozunk Miskolc vízgyűjtőterületének állapotával, Líbiában karsztkutatás, sivatagi barlangok feltárása volt a munkánk. Ezen túl nagy üvegfe­lületű épületek lemosását, tisztítását is elvállaljuk. — Elég eltérő dolgok, mi az, ami ezekre a munkákra készteti a GMK tagjait? — A munka voltaképpen a sportból nőtt ki, valamennyi munka­társunk a KPVDSZ Vörös Meteor barlangász szakosztály tagja, barlangi mentő, emellett diplomás szakemberek, mérnökök, van köztünk geológus, vízmérnök, építészmérnök, talajmérnök, vízgaz­dálkodási szakmérnök, közlekedési mérnök. Alpinista módszerrel dolgozunk, állványozás nélkül, hevederrel, kötéllel biztosítva. Ez teszi gyorssá és lényegesen olcsóbbá a munkát, ezért keresnek min­ket a megrendelők. Az Anteus gyors és pontos munkájával komoly vállalkozássá nőtte ki magát, van telexük, számítógépük, és a tanács jóvoltából, üzlethelyiségük is, ahol megalakíthatták mérnöki munkákkal fog­lalkozó kisszövetkezetüket. A Dr. U. D. drogériának egészen csöpp kis helyisége van, de eb­ben a helyiségben minden a legideálisabb helyre került. Hangulatos a kirakat, a csengetyűszó, amely a belépőt fogadja, kellemes a fogad­tatás, dr. U. D., a tulajdonos, dr. Uderszky Judit hagyja nézelődni a vásárlót, húsz dolgot is odahoz, megmutat, akkor is, ha előre tud­ja, nem vesz az illető semmit, nem baj, majd máskor. Csábító a kíná­lat, a gyógyszerész-kiskereskedő mégis ennél többet ígér. — Saját krémeket, samponokat, illatszereket szeretnék forga­lomba hozni, hiszen végül is ez a szakmám. Addig is, míg a polcok egy részét elfoglalhatják a Dr. U. D. fel­iratos dobozok, a fiatal tulajdonosnő azon gondolkodik, hogyan te­hetné kívülről még vonzóbbá boltját. Alkalmazkodva a műemlék házhoz, cégért terveztet, rajzokat mutat, és közben a szemben lévő szerződéses élelmiszerbolt kínálatát, az ott dolgozó két fiatalem­bert, a máshol nem található árucikkeket dicséri, bizonyítván, a IX. kerületben az utóbb eltelt két évben valóban kimozdult az el­látás a megszokott szintről.- t — o — FERENCVÁROS 13

Next

/
Thumbnails
Contents