Ferencváros, 1983 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1983. november / 2. szám
Egy intézmény, egy üzem A számok rendkívül mutatósak. Az 1982- re vonatkozó, a kerületi társadalmi munkákat összegező kimutatásban a következő tételek szerepelnek: művelődési intézmények: 4 827 777 Ft, egészségügyi intézmények: 222 855 forint, sport: 2 701 200 forint, kommunális: 9 716 102 forint és lakóházfenntartás: 9 716 102 forint, összesen több mint húszmillió forint. Az 1983-as terv szintén húszmillió forint, ebből teljesült eddig nyolcmillió, és ebben az ötéves tervben hetvenöt milliós társadalmi munkára számítanak a IX. kerület üzemei és lakosai részéről. Komoly összegek, mutatós számok, amelyek mögött nyilván igen sok munka, tervezés, szervezés, lelkesedés van. Gál János, a IX. kerületi tanács pénzügyi és tervosztályának vezetője készségesen megadja a tervszámokat, eredményeket, de mint mondja, nem nagyon szereti a forintszemléletet. Azt is megmagyarázza, miért. — Kicsit túl kell lépnünk a százezreken, milliókon. Ne csak azt vizsgáljuk, ez és ez a társadalmi munka mennyit ér forintban, ne kizárólag a nagy beruházások bűvöletében éljünk, látványos terveket lobogtassunk, itt óvoda épül, amott iskola vagy könyvtár, ennyiért, ebből ennyi a társadalmi munka összege. Mi társadalmi munkán kizárólag csak anyagüag mérhetőt értünk. Én inkább úgy fogalmaznék: társadalmi összefogás. Kicsit túl az anyagiakon, olyan munkákra gondolok, amelyeknek a politikai, erkölcs- tani tartalma igen nagy. nemcsak új értéket lehet létrehozni, hanem a meglévőt is meg lehet őrizni. Az elmúlt esztendőben indult az egy iskola, egy üzem akció. Jó dolog volt. Dehát nemcsak iskolák vannak a IX. vagy többi kerületben. Szerintem az egy intézmény, egy üzem mozgalomba sokkal több dolog belefér. Óvodák, bölcsődék, egészségügyi intézmények. Szeretnénk ezeket a már létrejött kapcsolatokat tartósabbá tenni. — Mondana erre valamilyen példát? — A Vágóhíd utcai bölcsödébe-óvodába fűnyírógépet kértek a tanácstól. Amikor megkérdeztük minek: kiderült, az óvónők, gondozónők maguk füvesítettek, és annyira aggódtak az új gyepért, hogy a nyári szünet idejére megállapodtak a Zalka Máté Katonai Főiskolával, hogy a katonák locsolják, kezelik a füvet. Ez nem kampányszerű dolog volt, hanem spontán, magától szerveződött. Az erkölcsi elismerés mindig a nagyösszegű társadalmi munkáért jár. Az emberekhez nem is mindig jut vissza a tájékoztatás, mi is történt, elfelejtjük megköszönni a munkájukat. — Mire gondol, hogyan lehetne ezt megoldani? — Negyedéves, féléves, folyamatos értékelésekre gondolok. A tanácstag tudassa a lakóbizottságokkal, a lakókkal, ki az, aki nagyon sokat tett a házért, a parkért, a környezetért. Jelezzük vissza, hogy adott üzem mennyit tett az óvodáért. Egy-egy munkáskollektíva kapjon tájékoztatást, hogy jelentősebb hozzájárulásuknak mi lett az eredménye. Mi csak felfelé adjuk a jelentéseket, a fővárosnak. A másik irányban elfelejtünk elszámolni. Most egy munkatárs, a pénzügyi és tervosztály egy dolgozója, napi nyolc órában csak ezzel foglalkozik.- Erre létesítettek egy állást?- Nem kértünk új státuszt, nem kreáltunk új állást, hanem a munkakörök átcsoportosításával szerveztünk erre lehetőséget. Eddig a legkülönbözőbb osztályokra futottak be a jelentések. Most az új munkatársunk fogja össze a kerületben a társadalmi munkát, társadalmi összefogást, irányítja, szervezi, értékeli és nyilvántartja. Felveszi az intézményekkel a kapcsolatot, számon tartja mire van igény, mire szervezzünk. A spontaneitás jó dolog, de volt olyan oldala is, hogy egy-egy iskolát, bölcsödét háromnégy üzem támogatott, a másikat senki. Továbbá, a több mint kétszáz üzemből tizenöt-húsz dolgozott rendszeresen társadalmi munkaakciókon. Most azt szeretnénk, ha a hatvan intézménnyel hatvan üzem venné fel a kapcsolatot. Nagyon fontos az is, hogy sok üzem az élőmunkáját ajánlja fel, szerelnek, karbantartanak a megvásárolt anyagból.- Ezt az anyagot ki vásárolja meg?- A tanácsnak is van erre módja, ötvenezer forint pénzmaradványunkat használtuk fel erre a célra, és bizonyos munkák még így is a felébe kerülnek, ötvenezer forintért el tudunk végeztetni száz-százhúszezer forint értékű munkát.- A kerületnek nemcsak intézményei és üzemei, hanem lakói is vannak. Az ő társadalmi felajánlásaikat hogyan tudják szervezni?- A tanácstagokon keresztül. Feljegyzik, ki, melyik lakó mit ajánl fel, mit vállal, lépcsőházfestéstől gyomirtásig. Ez év végén személyenként ellenőrizhető, illetve megköszönhető.- Mi az értékelések sorsa?- Amikor megvan például az éves értékelés, a rangsorolás, akkor azt visszajuttatjuk az akciókban részt vevőkhöz. Köszönőlevelet írunk például. Ennyi volt a terv, eny- nyi sikerült belőle, ők ennyit teljesítettek, köszönjük.- A társadalmi megmozdulásokban, társadalmi munkában, összefogásban részt vevők nyilván jól fogadják a kerületi tanács törődését.- Megmondom őszintén, voltaképpen, ha közvetve is, de az üzemektől indult ki ez a megoldás. Rá kellett jönnöm, hogy ők igénylik. Az egyik vállalat SZB titkára felhívott, és megkérdezte, hogy az átadott fejlesztési alapot mire használtuk, mi lett vele, mi létesült abból. Ebből a telefonból jöttem rá, hogy nem elég a Fővárosi Tanácsnak jelentéseket készíteni, részt venni a kerületek közötti társadalmi munkaversenyeken, nem is eredmény nélkül, mert egyszer egymillió, egyszer ötszázezer forintot nyertünk így a kerületnek. Visszafelé is el kell számolnunk, megfelelő tájékoztatást kell adnunk, megfelelő elismerést azoknak, akik ebben részt vettek, akiknek köszönhetjük, hogy bizonyos dolgok nem a tanácsnak okoznak gondot a kerületben, az intézményekben, jobb az ott dolgozók, az oda járó gyerekek, és a szülők közérzete is, és ezért köszönet és elismerés jár az akár pénzben mérhető, akár pénzben ki nem fejezhető munkát végző üzemeknek. Tóth Üllői út sarok Október elsejétől új szervezeti keretben látja el feladatait a IX. kerületi Ingatlankezelő Vállalat. Miért került sor a szervezet korszerűsítésére — mert a változtatás természetesen korszerűsödést jelent —, s milyen hasznát látja az intézkedésnek a lakosság? Erről kérdeztük Balázs Istvánt, az IKV igazgatóját.- A lakásépítés-, fenntartás-, a lakás- gazdálkodás és elosztás fejlesztésének irányelveiről szóló határozatok a lakáshelyzet javításának fontos feltételéül jelölték meg az ingatlankezelési tevékenység továbbfejlesztését. Kiemelt feladat az állami bérlakások időben, jó minőségben, takarékos költségmegoldásokkal történő üzemeltetése, karbantartása, felújítása, korszerűsítése, a lakások használati értékének megőrzése, esetleg növelése. Mindehhez hatékony, rugalmas, a feladatokhoz jól alkalmazkodó szervezetekre, szakszerű, bürokráciamentes ügyintézésre van szükség, nevezetesen az ingatlankezelő vállalatok szervezeti rendjének felülvizsgálatára, korszerűsítésére. A feladatok fővárosi szintű, egységes végrehajtásának biztosítása érdekében a Fővárosi Tanács elnökhelyettese irányelveket adott ki az ingatlankezelő vállalatok számára, s különböző modelleket javasolt a korszerűsítés végrehajtásához.- Önök a III. számú modellt választották. Miért?- Ez felelt meg leginkább kerületünk sajátosságainak. Ez a variáció számos előnyt kínált számunkra, így az átszervezés ütemtervét eszerint készítettük el. Csak néhányat az előnyökből: e modell alkalmazásával például csökkenthetjük az irányítást végző vezetők számát, anélkül, hogy az ellenőrzés hatékonysága csorbát szenvedne; a kezelési tevékenységet az osztályvezetőknél maga8 FERENCVÁROS
