Ferencváros, 1983 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1983. november / 2. szám

Egy látogatás margójára Gondolatok Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának IX. kerületi látogatásáról 1983. június 20-án Aczél Györgyöt a Középső-Ferencváros- ban, a Gát u. 3. sz. épületnél, József Attila szülőházánál Gál László- né a kerületi pártbizottság első titkára és Szabados László tanácselnök fogadta. A kommunista költő egykori otthonában berendezett em­lékhelyen Takács Istvánná, a kerületi Tanács elnökhelyettese mu­tatta be, hogy a városrész lakói, dolgozói, a pártszervezetek miként őrzik, ápolják a forradalmár művész emlékét. A vendég emlékkönyvi bejegyzésében köszönetét fejezte ki a látogatásért, s a következőket írta: „Megrendültén és örömmel láttam József Attila költészetének szeretete tükröződik mindenből. Érezni, hogy szeretet veszi körül az egész ”kis múzeumot”. Nemcsak az emléket, de a lényeget szere­tik itt azok, akik így gondoskodnak a relikviákról. Épp ezért nem véletlen, hogy ennyi fiatal fedezi fel újra és újra. Én is szeretettel kí­vánom e szép munka további eredményes folytatását.” Délelőtt a Politikai Bizottság tagja látogatást tett a nagymúltú, mintegy 3000 dolgozót foglalkoztató Budapesti Húsipari Vállalat­nál, amely a fővárosi lakosság ellátása mellett jelentős exportkötele­zettségeket is teljesít. A KB titkára a gyárban tett látogatás során elbeszélgetett az Esze Tamás szocialista brigád tagjaival, s a brigádnaplóba a követ­kező bejegyzést tette: „őrültem, hogy - ha rövid időre is — találkozhattam a bri­gáddal, megismerhettem munkájukat, azt a munkát, amelynek ered­ménye országunk jó hírét növeli a világban. Az ember ugyan munka közben nem igen gondol ezzel, de én szeretném megköszönni mind­annyiunk nevében ezt a munkát és. szívből kívánok hozzá további eredményeket, jókedvet, egészséget, sok-sok örömet.” Aczél György a kerületi látogatás során nagyaktíván találkozott a ferencvárosi nagyüzemek és intézmények és társadalmi-tömeg- szervezetek gazdasági, politikai vezetőivel. Ennek a találkozásnak néhány jellemző gondolatát elevenítjük most fel azzal az igénnyel, hogy az aktíván részt nem veiteknek is segítséget adjunk munká­jukhoz. Aczél György személyes hangú bevezetőjében elmondta, hogy a sors és egyéb körülmények furcsa összejátszása folytán 1945 óta elő­ször van a Ferencvárosban hivatalos minőségben. Pedig - mondta - kortanúja volt a józsef attUai nyomornak és személyesen ismerte a Mamát, akiről a költő felejthetetlenül szép sorai szólnak. Ebből a gondolatból kiindulva beszélt anól, hogy mennyire ta­nulságos volt számára ez a látogatás. Mintha ő is a külső szemlélő szemével csodálkozott volna rá a mai Ferencvárosra. Láthatta, meg­győződhetett róla, hogy mennyit változott, fejlődött, mennybe más lett a mai Ferencváros korábbi önmagához viszonyítva. Ez az önmagáért beszélő fejlődés - mondta Aczél György - aka­ratlanul is messzire vezető gondolatok elindítója kell, hogy legyen minden gondolkodó ember fejében. Óhatatlan, hogy összevesse a mát a tegnappal és eltűnődjön azon, hogy az a rendszer, ami mind­ezt lehetővé tette az emberek számára méltán vált ki elismerést mindenkiből határainkon belül és kívül. — Ha külföldön járok és sajtókonferenciát tartok - elevenítette fel emlékeit a KB titkára - általában megkérdik tőlem: mire vagyok a legbüszkébb a szocializmus vívmányai közül, mit tartok az ered­ményeink között a legértékesebbnek. Tudom, a nyugati újságírók azt várják, hogy erre a közhelyeket fogom ismételgetni, hogy a teljes foglalkoztatottság, létbiztonság stb. Én viszont mindig azt válaszo­lom: arra az emberi kiteljesedésre vagyok a legbüszkébb, ami csak a szocializmus sajátja, amit csak a mi országainkban tapasztalhat az ide látogató. Azt a természetes magatartást értem alatta, ahogyan minden hazánkfia él, dolgozik, ahogyan véleményt mond közös dol­gainkról és amint igényli, hogy ezt a véleményt komolyan is vegyék. Itthon, magunk között úgy mondjuk ezt: szocialista demokrácia. Még nem tudjuk pontosan, még nem látjuk át a maga teljességében. Tulajdonképpen naponta tanuljuk, kísérletezünk veié, de már tud­juk, hogy mindennél inkább szükségünk van rá. Arra már rájöttünk, hogy csak akkor vihetjük valamire, akkor lehetünk igazán eredmé­nyesek, ha mindenkit meghallgatunk, ha mindenki jó gondolatát hasznosítjuk. Többet kell törődnünk az emberi képességek, a szak­értelem fejlesztésével. Itt van például Ferencváros - folytatta —, amelyről mindig úgy beszélünk, mint a magyar élelmiszeripar egyik fellegváráról. Gondol­kodunk-e már vajon azon, hogy nem is olyan sokára az itt készülő termékek a legfontosabb stratégiai cikknek számítanak majd a vi­lágpiacon, de különösen a harmadik világ országaiban. Jogos a kér­dés: készülünk-e mi erre a helyzetre, van-e megfelelő válaszunk a következő évek, évtizedek ilyen és ehhez hasonló kérdéseire. Hadd mondjam azt, hogy általában többet kell gondolkodnunk a szocializ­mus jelenéről, jövőjéről. A gondolatmenetet folytatva beszélt a továbbiakban a nemzetkö­zi helyzet alakulásáról és annak várható hatásairól.- A világ — mondta — teli van feszültségekkel. A két világrend- szer között éles verseny folyik a gazdaságban, a politikában, az ideológiában és a katonai szférában egyaránt. Ha bármelyik terüle­tet nézzük, látnunk kell, hogy jelentős érdekkonfliktusok vannak és nekünk minden eshetőségre fel kell készülnünk. Itt van például az ideológiai terület - mutatott rá Aczél György —, ahol ma nehézségeink vannak. Hadd emlékeztessek arra, hogy mióta az enyhülési folyamat kibontakozott, állandóan ismétel­gettük magunk és mások előtt, hogy a békés egymás mellett élés el­lenére nincs ideológiai kompromisszum, hanem éppen ezen a terüle­ten a legélesebbek a nézetkülönbségeink. Ha úgy tetszik az ideoló­giában háború van a két világrendszer között. Addig mondtuk, míg az ellenfél meg is indította azt a háborút és minket készületlenül ért a dolog. Vigyáznunk kell, mert veszélyes ellenféllel állunk szemben, aki mindent igyekszik kihasználni, a maga javára fordítani, tehát nem szabad defenzívába szorulnunk.- Annál is inkább nem - folytatta a KB titkára —, mert min­den logikus következtetés arra utal, hogy a következő években is­mét enyhülési periódusnak kell következnie a világpolitikában. Ez, a mostani merev és fagyos nemzetközi légkör sokáig nem tartható fenn. Nem, mert a világ annál sokkal bonyolultabb, semhogy a né­pek egymástól el tudjanak szigetelődni és függetleníthessék magu­kat az emberiség közös gondjaitól. A planéta, amelyen élünk túl kicsi ahhoz, hogy bárki felelőtlenül kockára tehesse a jövőjét. Európában - mondta -, most nehéz időszakot élünk. A NATO 1979-es ún. kettős határozatából adódóan fenyegető veszély, hogy új amerikai rakétákat fognak telepíteni Nyugat-Európába. Ha ez megtörténik - amire sok jel utal -, akkor sem szabad elveszíteni a nyugalmunkat és a türelmünket. Az új rakétákkal kétségtelenül nehezebb és veszélyesebb helyzet alakul ki, nő a háborús kockázat, de ennek ellenére majd tárgyalnunk kell, folytatni kell a kompro­misszumok keresését. Meggyőződésünk - és ebben a hitünkben a testvérországok is osztoznak hogy van reális, mindenki számára elfogadható megoldás a közepes hatótávolságú rakéták ügyében és más fontos katonai kérdésekben is. A következőkben a KB titkára belpolitikai életünk és a gazdaság kérdéseivel foglalkozott.- Elöljáróban - mondta - szólnom kell arról, hogy gazdasá­gunk igen kemény körülmények között teljesíti kötelezettségeit. A közgazdászok kiszámolták, hogy a tőkés világgazdaság válságából adódó saját nehézségeink miatt minden egyes magyar állampolgárt 6 FERENCVÁROS

Next

/
Thumbnails
Contents