Ferencváros, 1983 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1983. május / 1. szám

Posta Tibor ségbó'l sok plusz ismeretet kapnak a gyere­kek, viszont a továbbjutók hátrányba kerül­nek azokkal szemben, akik minden szabad idejükben a Szovjetunió dmű folyóiratot lapozgatták. El kell viszont mondani, hogy az idén, talán a kettős évforduló miatt, a Lapkiadó Vállalat kérdései is sokkal inkább az általános műveltség köréből való vol­tak — természetesen a Szovjetunióval össze- függésbea — Mi tette még vonzóvá a kerületi kö­zépiskolások között a vetélkedőt? — Nagyon jó a kapcsolatunk a kerületi Molnár László KISZ-Bizottsággal, különösen Baranyai Évá­val, aki részt vállalt a szervezésben, és az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalattal elké­szíttetett egy nagyon szép vándorserleget, amelyet a mindenkori első csapat vesz át és őriz. Az idén először nyílt arra mód, hogy ne csupán az első, hanem a második helye­zett csapat is bejusson a budapesti döntőbe. Nem tartottuk igazságosnak, hogy az a kerü­let, ahol egy-két iskola van meg az is, ame­lyikben tizenkettő, egy-egy csapatot küld­jön tovább. Ezt az idén figyelembe vették. Maga a verseny egészen jó hangulatú volt, azzá tették az ünnepi figyelmességek, a szü­netben, csokiért rendezett kérdés-felelet já­ték, azt kellett kitalálni, milyen nemzeti éte­lek kerültek a nagy, onnan a kis tálcákra. Nagyon szép ajándékokat tudtunk adni a helyezettnek, annak köszönhetően, hogy a IX. kerületi Képző- és Iparművészeti Szak- középiskola tanulóinak munkáiból szoktunk várásolni. így olcsón nagyon szép tárgyak­hoz jutunk, ezzel tesszük emlékezetessé a vetélkedőt a részt vevő gyerekek és a felké­szítő tanárok részére. Remélegm, iskolán­ként öt-hat gyereknek, és a tanáraiknak kel­lemes emléke maradt erről a napról.- Ahhoz, hogy a nap kellemesen teljék, sokak munkájára volt szükség. Kiket emelne ki közülük?- A kerületi KISZ-bizottságot már emlí­tettem. A pártbizottságnak van egy nagyon lelkes nyugdíjas pártmunkása, Csaba Mihály, aki igen sokat tesz a magyar nyelvű szovjet lapok terjesztéséért, és lelkes szervezője év­ről évre vetélkedőnknek. A felkészítő taná­rok alapos munkája egyértelmű. Köszönettel tartozunk a Képző- és Iparművészeti Szak- középiskolának, a szép és olcsó ajándéko­kért. A vendéglátósok is nagyon kitettek magukért- Kik jutottak tovább a versenyzők kö­zül?- A Puskás Tivadar Híradástechnikai és Postai Távközlési Szakközépiskola, valamint a Vendéglátóipari Szakközépiskola. Utóbbi­ak is tudásuk alapján, nem azért, mert „le­etették” a zsűrit.- Hogyan szerepelt a két csapat a buda­pesti döntőn?- Becsülettel helytálltak. Nem ők let­tek az utolsók ... Tóth Ildikó HÁZIORVOSA fűzi tovább a gondolatot a főorvos. - Hiszen gyakorlatilag a kórház területén vagyunk. A szakrendelés is itt folyik. így a kórház-rende­lőintézeti integráció lehetővé teszi, hogy a rendelőintézeti orvos a kórházi osztályon tovább figyelemmel kísérhesse betege állapotának változását, s mi körzeti orvosok is konzultálhatunk velük a hozzánk tartozó^ s további ellátásra szoruló emberekről. - A technika fejlő­désével ml magunk is elvégezhetünk bizonyos vizsgálatokat - foly­tatja. - Például a cukorbetegek életét is megkönnyíthetjük azzal, ha nem küldözgetjük őket laboratóriumba. De én nemcsak ezért szerez­tem be a vércukorszlnt megállapításához szükséges ügyes kis gépet. Ennek egyszerű oka van: ha eljön hozzám egy diabeteses beteg, mert panaszai vannak, s én elküldöm a laboratóriumba, ő másnap elmegy, s harmadnap hozza a leletet. Nem kell hozzá orvosnak lenni, bárki kisütheti, ez az eredmény már nem tükrözi a három nap előtti álla­potát. Én itt egy csepp vérből percek alatt megtudom az eredményt, s ahhoz igazítom a további teendőket S ez hasonlóan van az EKG-val is, csak egy kicsit tovább tart. S ezeknek a berendezéseknek az ára egyetlen körzeti rendelő számára sem irreálisan magas. Ezek után talán fölösleges arra kérni a főorvost, hogy beszéljen arról, milyen kapcsolata van a betegekkel. — Pedig ezzel kapcsolatban van egy nagyon kedves, sőt talán orvosi pályám eddigi legkedvesebb esete. Mint már kiderült, fiatal orvosként kerültem ide, s természetesen rögtön törekedtem körze­tem minél jobb megismerésére, s a betegekkel a lehető legbizalma­sabb kapcsolat kiépítésére. Akkor éreztem úgy, hogy ez sikerült, amikor a rendelésre eljött egy fiatalember. Kivárta a sorát, bejött hozzám, majd mikor megkérdeztem, mi a panasza, elém tett egy Élet és Tudományt. ,.Doktor úr, van itt a keresztrejtvényben egy hosszú sor, nem tudom megfejteni: a szívműködést fokozó eszköz.” — válaszolta mindezt panaszként. Ahogy szokták mondani: valami megmozdult a szívemben. Ez az ember el mert jönni ide egy rejtvénnyel, s tudta, hogy nem küldöm el, s feltételezte azt is, hogy tudom a megfejtést. Szerencsére tudtam . . . Kölcsönös az egymás iránti bizalom. Ennyi év alatt megismerték az autómat is, s ha szükség van rám, és látják valahol a kocsit, üzenetet hagynak a szélvédőn. Ilyenkor mindig elmegyek, mert nyo­mós ok nélkül soha nem hívtak még. Hallottunk már arról, hogy megváltozott a körzeti orvosok presz­tízse , de ez vajon vonzóbbá teszi a fiatalok számára? Ismerjük meg dr. Szirmák Gábor véleményét erről is.- Engedje meg, hogy erről a saját tapasztalataimat mond­jam - kezdi. Akik ebbe a körzeti rendelőbe tartoznak, tudják, hogy itt működik a déli és az éjszakai ügyelet is. Ennek a szervezésével, vezetésével én foglalkozom. Sikerült megalakítani egy fiatalokból álló, húsztagú stábot a főváros minden részéből. Közülük az utóbbi néhány esztendő alatt hatan tettek sikeres vizsgát általános orvostan­ból. Úgy látszik, elhitték nekem, hogy nagyon vonzó lehet az orvos- tudománynak ez az ága is. Igaz, már bekerült az orvostudományi egyetemek tananyagába Is, úgyhogy nem teljesen Ismeretlen senki­nek. S itt, a körzetben nem kell begubóznL Kollégáim között van, aki az István Kórház belgyógyászati osztályára jár rendszeresen, s publikálni Is van módunk a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete lapjában, a Medicus Universalisban. S ha össze kellene foglalni, mit jelent körzeti orvosnak lenni:- Nehéz kenyér, mint orvosnak lenni általában. Feleségem szin­tén orvos, s ebből adódott egy kis probléma a családban. A négy gyermekem közül a legkisebb, mindössze ötévesen, egy betegsége alkalmával így szólt édesanyjához, aki nem tudott végig mellette maradni: „Én soha nem akartam orvos mamát, én egyszerűen csak anyukát akartam!”- Én, aki szülészként ott álltam az élet kezdeténél, most elkísér­hetem az embereket életük végére. De, hogy az minél később követ­kezzék be, mindent megteszek. Becker Ágnes FERENCVÁROS 23

Next

/
Thumbnails
Contents