Ferencváros, 1982 (7. évfolyam, 1. szám)
1982. augusztus / 1. szám
Szabás—varrás tanfolyam gép nélkül A nagy testvér baletten van tanfolyamot szeretnénk tartani: nehéz rá tanárt keríteni. Női kondicionáló tanfolyamra is volna érdeklődő. A nyugdíjasoknak pedig kinyitnánk a házat délelőtt, nemcsak szerdán, a hét többi napján is. — A gyerekek, a fiatalok, az idősek még be-bejámak. A középkorúak azok, akik leragadnak otthon a tévé előtt, őket nem próbáljátok bevonni? — De igen, havi egy alkalommal, nyár végétől, ősztől, bérletes sorozatot indítanánk, például kabaréműsort. Sok a telkes család, tavasztól-őszig kinn vannak a kertjükben, előbb nem lehet őket becsalogatni. Aztán szeretnénk szombat délelőttönként gyermekmegőrzővel mentesíteni a szülőket: amíg ők vásárolnak, takarítanak, főznek, mosnak, mi foglalkozunk a gyerekekkel. — Nekem az a tapasztalatom, a szülők amúgy sincsenek eleget a gyerekekkel, óvónők, napközis tanárok a megmondhatói, amikor nem volt még általános a szabad szombat, azokat a gyerekeket is bevitték, akiknek ráértek a szülei. Ne legyenek útban. Talán inkább családi programokat kéne szervezni: jöjjenek, közös házimunka, vásárlás után, együtt a művelődési házba.- Tudom, hogy külföldön ez megy, nyitottabbak a házak, mint a mieink, hét végén egyenesen szolgáltatóházzá alakulnak. Iszonyúan zárt ez a lakótelep, be kell szoktatni az embereket. A családos programok szervezését azonban egyenlőre még illúziónak tartom. Van azonban egy nagyon fontos korosztály, amellyel nem foglalkozunk eleget. A 12—14 évesek. Én is mostanában döbbentem erre rá, amikor az egyik általános iskola rádiója megkeresett, riportot készítettek. Ezek között a gyerekek között nagyon sok van, aki iszik, csavarog, ragasztót szipózik. Arra gondoltam, megoldást kéne találni, ne az utcán ődöngjenek. Kéne nekik egy tiniklub. Ez egy nagyon veszélyes életkor, különösen, ha nem ügyelünk rájuk. Bejöhetnének mondjuk hétfőn ping-pongoz- ni . . . Vagy csütörtökön, az ifjúsági klubo- sok előtt, négytől-hatig övék lenne a helyiség. A 14-18 éveseknek mindenki a kedvét keresi, szervezzük nekik a programokat, nekik jött létre az ifjúsági klubcentrum, holott sokkal veszélyeztetettebb ez a fiatalabb korosztály, akit a pár évvel idősebbek sem fogadnak be.- Ha már erről beszélünk, hallottam a klubcentrumos fiataloktól olyan panaszt, itt voltak, zárva a ház, meghirdetett programokat nem tartottak meg ...- Ilyesmi kétszer fordult elő, rajtunk kívül álló okokból, félreértések miatt. Ami a klubcentrumot illeti: nagyon jó ötlet, ötletszinten. A párt, a KISZ, a Népfront, a mozi mindenki támogatni akarja a fiatalokat. Csak sajnos, a résztvevők között sosem volt tökéletes az együttműködés. No és a fiatalok szája ízét sem lehet mindig eltalálni. Megszerveztük a diszkót: bojkottálták. Kinn álltak az utcán, mert amíg nem volt meg a tagsági, nem adhattunk kedvezményes áru jegyeket. — Hányán járnak rendszeresen diszkóra? — Harmincán -negyvenen. Jelenleg. De amint megnyitnak az ifjúsági parkok, ennyien sem lesznek. Jövőre szeptembertől az ifjúsági klubé lesz a csütörtök, két vasárnap koncertet tartunk, két vasárnap nyitott lesz. — Azelőtt a görög táncházról volt híres a Dési Huber. Most még csak nem is hallani ilyen programról. — A Buzuki együttes nálunk játszott. Megéreztük a felbomlását, és főleg azt, hogy ugyanezzel a névvel a Gorkij művelődési házban lép fel görög együttes. A mi táncházunkba egyre kevesebben jártak. — Tehát ez sem kell a fiataloknak. — A diszkó-korszak lejárt, görög táncház nincs, és egyébként is az a véleményem, hogy húsz-harminc embernek nem kell állandóan agyba-főbe szervezni. Elhívtuk ide Bácskai Júliát, aki népművelőpszichológus. Az első alkalommal nagyon érdekelte a gyerekeket amiről beszélt, a buszig kísérték. Másodszor már alig kérdeztek tőle, harmadszor be sem mentek a helyiségbe, ahol a foglalkozást tartottuk. Az alkalmas programok, újdonságok lekötik őket. önálló helyiségre van szükségük, lehetőségre, hogy dönthessenek, mit akarnak csinálni. Társas kapcsolatok, igazi közösség kialakulására van szükség. Egy csütörtöki pszicho-játék keretében derült ki, hogy itt csupán látszatközösség van, óriási a bizalmatlanságuk egymás iránt. Arra kell lehetőséget adnunk, hogy jobb kapcsolatuk alakuljon ki a többi taggal. — A lakótelepi népművelői munka szakaszos: beindul, felfut, itt a tavasz, a nyár és szünet következik. — Nem lesz szünet. Nyáron nyitott a ház. Tervezünk, gyermekfoglalkozásokat, az időtől függően, benn, kinn, a házban, vagy a játszótereken. Ezen kívül hétvégi programokat tartunk a családoknak, a felnőtteknek. — Aztán következik az őszi szezon, nélküled egy időre. — Nélkülem. Hiába beszélek én itt többes számban, az azután következő munka bizony az utódaimra vár — ahogy én is az elődeimét folytattam. Tóth Ildikó Varga Janos cikkeket kellett például megjegyeznünk, miszerint Szibériában Ivan Ivanovics a gázvezetéken szaladva menekült a medve elől x kilométeren át. Avagy: hány kilométeres a metróvonal a Szovjetunióban, mennyi a jelenlegi, mekkora az első vonalé és mennyi a tervezett? — No és mennyi?- 193 kilométer, 11,2 volt a kezdet, és 320 kilométer a terv.- Ilyen pontosan megjegyeztétek? — Valami mindig ragad az emberre - válaszol Lőrinc. — Volt valami különleges módszeretek a felkészülésre?- Szőnyi Lőrinc: Elolvastunk minden számot, minden cikket, aztán ketten-ketten képviselve a páros és a páratlan számokat, kérdezgettük ki egymást. Ez agytoma volt, ki mennyit képes megjegyezni az olvasottakból. A versenyen mindent tudni kellett, mindenről beszélni kellett. Két perc volt egy két-négyhasábos cikkre csakúgy, mint egy ötoldalasra. No és, ha az ember kihagy a tizen- kétsoros kis írásból egy sort, az feltűnőbb, mint ha az ötoldalasból egy egész oldalt.- Tudtatok-e az iskolában tanultaknál többet a Szovjetunióról, mielőtt elkezdtétek a felkészülést?- Fedor István: Ott lakom a határ mellett közvetlenül, Kisvárdán. Sok olyan embert ismerek, akinek odaát vannak rokonai. Egyébként kisvárdaiak nyerték a vetélkedőt.- Mik voltak a nyeremények?- Szőnyi Lőrinc: Nyaralás Szocsiban, a balatonberényi üdülőház használata három évig, harmincötezer forint kulturális célokra.- És ti mit kaptatok?- Népművészeti kancsót, könyvet, válogatást a grúz irodalomból.- Elégedett-e Rácz tanár úr a versenyzőivel?- Tudom, hogy a budapesti kollégiumok között senki nem ért el ilyen eredményt. Mégsem vagyok elégedett. Nagyon letoltam a fiúkat, előtte is, utána is. Nem vették elég komolyan a versenyt. Nagyon sokat tanultak, de nem eleget. Nem azért indultak, hogy a kerületi versenyt megnyerjék, a területi versenyt megnyerjék. Azért vettek részt a vetélkedőn, hogy országos elsők legyenek.- T. I. FERENCVÁROS 15 Szőnyi Lőrinc Fedor István
