Ferencváros, 1982 (7. évfolyam, 1. szám)
1982. augusztus / 1. szám
Az 0K1SZ Számítóközpontja Fotó: Koppány Csaba tünk ilyen jellegű munkát, amely több százezer forint megtakarítást eredményezett.- Önöknél működik mérnöki tanácsadó szolgálat is. Miben segít ez a szolgáltatás? — Tanácsadó szolgálatunk önálló vállalati tevékenységként ez év január 1-től működik. A szolgáltatás lényege, hogy potenciális partnereink technológiai váltási, új technológia bevezetési szándéka esetében megkereshetnek bennünket. Mi vállaljuk a leggazdaságosabb technológia kiválasztását, a szükséges bankhitelek indoklásaként a megfelelő gazdaságossági számítások elvégzését, a kapcsolódó külkereskedelmi tevékenységek elvégeztetését stb., egészen a megvalósulásig. Mivel a szövetkezeteknél igen gyakori a struktúra, termékszerkezet-váltás, és a szövetkezetek nem mindig rendelkeznek az új termék gazdaságos előállításához, gyors és sikeres piacra juttatásához szükséges ismeretekkel, igénybe veszik szolgáltatásainkat. — Említette, hogy rendelkeznek még szabad kapacitással, várják a megrendeléseket szolgáltatásaikra. Hol és milyen módon lehet szerződést kötni a vállalattal? — Partneri körünket mindenképp bővíteni szeretnénk. Központunk a IX. kerület Üllői út 47. szám alatt található. Levélben vagy telefonon itt is, de bármelyik szervezeti egységünk vezetőjénél is lehet jelezni az igényeket. — Milyen terveik vannak? — Kapcsolódnunk kell ahhoz a rendkívül dinamikus műszaki fejlődéshez, ami az egész világon, így hazánkban is a mikroelektronika fejlődésén keresztül jelent meg. Ez a fejlődés olyan számítástechnikai eszközöket hoz létre, amelyek ár-, kapacitás- és teljesítménymutatóikat tekintve jelentősen kedvezőbbek, mint az eddigi berendezések. A modernebb számító-, adatfeldolgozó gépek alkalmazásával mind inkább szélesíteni tudjuk szövetkezeteinknél a számítástechnikai alkalmazási területeit. Ez azonban az új típusú szervezési tevékenységet, szervezési megközelítést jelent, aminek kidolgozása most a fő feladatunk.- Koppány tüntető jelvényt, 1981-ben a centenáriumi emlékérmet. Négy éven át tancstag is volt. — Ilyen az életem — mondja búcsúzóul —, hol ilyen, hol olyan feladatot kaptam, de soha sem a funkció számított, hanem a munka ... N x Bírja-e még Deák néni? I dén 73 éves lesz. Galambősz haja alól fiatalos tekintettel néz a világba. A hangja még őrzi szép dallamát, amint múltról, jelenről beszélgetünk. Teli van energiával, tenni vágyással. Mintha csak most kezdené az egész dolgos életét. Pedig régen volt az, amikor Deák Lázárné a IX/2. körzeti népfront bizottság elnöke először vállalkozott társadalmi tisztségre. — Benne van a véremben - mondja mosolyogva -, hogy „beleártsam magam” mások dolgába. 1945 óta a Gubacsi telepen lakunk. Abban a 24 négyzetméteres szoba-konyhában neveltem fel a gyerekeimet, ott éltem le az életem szép éveit. Tudja voltam én már lakóbizottsági elnök, társadalmi ellenőr, most meg népfront bizottsági elnök. Nézem az arcát, hallgatom, amit mond és eltűnődöm. Aztán ki is mondom a kínálkozó gondolatot: — Mások ennyi idős korukban már nem szívesen vállalkoznak ilyen feladatokra. Miért nem pihen meg és adja át a stafétabotot a fiatalabbaknak? — Átadni? Miért adnám. Ott, a mi telepünkön sok hozzám hasonló korú ember él. Kis pénzű nyugdíjasok. Teli gondokkal, betegségekkel. Hát ki törődne velük, ha én is abbahagynám?! Nem lehet az embereket cserben hagyni. Meg aztán már össze is szoktunk. Az emberek jönnek, mondják a gondjaikat, panaszaikat. Elvárják, hogy tegyünk valamit. — Nem fárad bele időnként? — Dehogyis nem. Másnap aztán ott folytatom, ahol előző nap abbahagytam. Szólok, hogy vigyázzanak jobban a gyerekekre, mert már megint csináltak valamit. Megyek, hogy megnézzem, rendben van-e minden az orvosi ellátással. Áz a sok öreg annyi betegség gazdája, hogy mindegyik mellé külön orvos is elkelne. Az a mi környékünk amolyan múlt mutató hely. Tizennégy gyár közé bezárva éljük az életet. Várjuk, mikor mondják ki a végső szót: nincs tovább, el kell mennünk. Sok éve erre várunk. A fiatal nem marad meg ott, előbb-utóbb jó lakást kap az ottani helyett. Egy kicsit kiesünk a figyelemből, dehát megértjük: minek csinálnának újat ott, ahol majd bontani akarnak. így van aztán, hogy a tanácstagi választásnál, beszámolónál meg kell agitálni az embereket: ne azt kérjék számon, amire nincs megoldás, hanem azért kardoskodjanak, amit mi magunk közösen tehetünk önmagunkért. A Hazai Fésűsfonóban volt szélvasaló. Onnan ment nyugdíjba. Már dédunokái vannak. Többször megkapta az Érdemes Társadalmi Munkás kitüntető jelvényt. Számos alkalommal volt az idősek táborában Balatonlellén és Ráckevén. Találkozásunkkor kapta meg a Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetést. Büszkén, elérzékenyülve mutatta: — Látja, megbecsülnek! Ezt mondom azoknak is, akik olykor megkérdik: „Búja-e még Deák néni?”- meth FERENCVÁROS 13
