Ferencváros, 1982 (7. évfolyam, 1. szám)

1982. augusztus / 1. szám

A KISZ negyedszázados évfordulóján Ifjúsági nagygyűlés a kerületben A kitüntetettek egy csoportja Huszonöt éve alakult meg a KISZ. Az év­fordulóról ifjúsági nagygyűlésen emlékeztek meg a fiatalok. Az ünnepséget március 18-án, a Zalka Máté Katonai Műszaki Fó'iskolán tartották, a IX. kerületi KISZ-bizottság és a főiskola szervezésében. A meghívottak kö­zött ott voltak a régi KISZ-esek, ifjúsági szervezetünk alapító tagjai, akik közül töb­ben fontos szerepet töltenek be társadal­munk párt- és állami vezetésében. Az ünnepség a főiskola halijában beren­dezett kis múzeumban kezdődött. Régi is­merősök találkozásainak lehettünk tanúi, meghatottan elevenítették fel közös ifjú­sági szervezeti múltjuk, tevékenységük emlé­keit. A barátokkal való találkozás és a mú­zeum megtekintése után került sor az ün­nepélyes megemlékezésre. Ballabás László, a IX. kerületi KISZ-bi- zottság titkára ünnepi beszédében vissza­idézte a KISZ mozgalmi tevékenységének negyedszázados eseményeit. Hangsúlyozta, hogy a mozgalom résztvevői számára nem­csak felejthetetlen élményeket, hanem ma is hasznosítható tapasztalatokat jelent ez az időszak. Hiszen azok, akik 1957-ben alapí­tó tagjai voltak a KISZ-nek, ma is köztünk vannak, részesei a mozgalmi munkának. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideig­lenes Központi Bizottsága 1957. március 11-én határozatot hozott a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség megalakításáról. Az ifjúsági mozgalom akkori állapotát te­kintve szükségesnek látszott a magyar ifjú­ság egységének megteremtése, a fiatalok kommunista nevelésének elősegítése és a párt utánpótlásának biztosítása érdekében létrehozni a KISZ-t. Mint az köztudott, a határozatot követően 1957. március 21-én, az Erkel Színház épületében bontott zászlót á Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. A kerület fiataljai már 1957 februárjában hozzáfogtak az egységes ifjúsági szövetség szervezésének nehéz feladatához. Az elsők között voltak az Egyesített Tiszti Iskola, a Budapesti Húsipari Vállalat, a Lámpagyár, a Közgazdaságtudományi Egyetem fiataljai. A DISZ volt aktivistái, fiatal párttagok és a szocializmushoz hű fiatalok egyesített erő­vel, aktív politikai meggyőző munkával nyerték meg a fiatalokat. Nem volt könnyű munka. Le kellett győzni a kezdeti bizalmatlanságot, egy-egy KISZ alapszervezet létrehozása komoly har­cot, aktív politikai munkát követelt. Csakhamar azonban kitűntek az eredmé­nyek, megmutatva a szocialista eszmeiség erejét: a magyar fiatalok 170 ezres tömege gyülekezett a párt zászlaja alá. A sikeres szervezési munka után követ­kezett a tettek ideje: 1958 nyarán az orszá­gos mozgalomhoz csatlakozva a kerületi fia­talok százai vettek részt a Hanság lecsapolá- sában, ott voltak az első építőtáborokban, az árvíz utáni helyreállítási munkákban, ösz- szefogtak a kerület fejlesztéséért, tettekkel bizonyították a Ferencvárosért, fővárosunk­ért, a szocialista Magyarországért érzett fele­lősségünket. 1960-ban került sor az „Ifjúság (Folytatás az 1. oldalról) mi, hogyan sikerül. Szerintem ezt jelenti az a bizonyos „emberi tényező”, amiről mostanában igen sokat hallunk, és — úgy ta­pasztaljuk — kezdjük megérteni. Kerületünkben is egyre több olyan üzem, munkahely van, ahol értik, érzékelik az újra való törekvés szükségességét. Bátran kockáz­tatnak, racionálisabban szervezik a munkát, okosabban mérik fel a lehetőségeiket és arra vállalkoznak, amire valóban képesek is. így a kötelességüket is jobban teljesítik. Megint mások közösen vágnak bele valami újba, ami sikerrel járhat. De olyanok is akadnak, ahol mindez még késik. Sehol sem könnyű ehhez alkalmazkodni. Keményebb feltételek között kell meg­termelnünk azt, amire szükségünk van. Mi­vel egyre többre, jobbra van szükségünk, ezért mindenkinek jobban helyt kell állnia. Mire hívná fel az üzemi, munkahelyi pártszervezetek, a vezetők, a propagandisták figyelmét?- Arra, hogy elsősorban ők igyekezze­nek megérteni, értelmezni a legfontosabb helyi feladatokat. Ahhoz, hogy egy ember értse, mit várnak tőle, pontos eligazítást kell kapnia. Kitől várják ezt az emberek? A mun­kahelyi politikai és gazdasági vezetőktől. Amikor jól mennek a dolgok, sikert-si- kerre halmozunk, minden vezető büszke ön­magára. Amikor viszont nehezednek a felté­telek, egyre több kérdés került át a politikai vezetők asztalára. Az emberek nemcsak kér­deznek, hanem választ is várnak. Nem érik be általánosságokkal. Pontosan tudni akar­ják, hányadán állnak ők, a brigádjuk, a mű­helyük, az üzemük vagy intézményük. És a munkahelyek, a pártszervezetek vezetőinek, a kommunistáknak választ kell adniuk. A gyakorlati élet napról-napra szembesíti őket döntéseikkel, sőt vágyaikkal is. Nincs hova bújniuk a tények elől. Ha tévedtek a felada­tok megválasztásában, az erők felmérésében és a siker helyett kudarc köszönt be, megint csak tőlük fogják megkérdezni: miért tör­tént így! Sőt, azt is, hogy ki a felelős ezért. Egy gondolatot még az előző témánk­hoz. A politikus számára a társadalom nem lehet ismeretlen közeg. Közel kell férkőzni az emberekhez, tudni kell róluk a jót is, a rosszat is, a véleményüket, a kritikájukat is. És hatni kell rájuk, hogy elfogadják a na­gyobb igazságot a kisebb helyett, hogy azok­kal haladjanak akik a jobbat akarják, még akkor is kitartsanak mellettük, amikor az eredmény nem látszik közelinek és nem hiz­lalja azonnal a borítékot, legfeljebb egyelőre az izzadságcseppeket. Közel kerülni az emberekhez. Ezt tart­juk ma minden vezető, minden kommunista egyik legfontosabb feladatának. Ez az ország mi vagyunk! Mi, akiknek múltja, jelene, jö­vője egyéni és közös is egyszerre. Olyan most és olyan lesz az életünk, amüyenre kü- lön-külön együtt formáljuk. Mi, itt a Ferenc­városban élő és dolgozó emberek részesei és felelősei vagyunk jelennek, jövőnek. Csele­kednünk kell a magunk módják azért, hogy jobban menjenek a dolgaink, több legyen az eredményünk. A kerületi pártbizottság ezért is foglalta munkatervbe a maga számára, hogy a jövőben még több gondot és energiát fordít az emberek alkotókészségének kibon­takoztatására. — Ön mondta: az emberek nem egyfor­mák. Elképzelhetőnek tartja-e a teljes egyet­értést minden fontos kérdésben? — Nem tartom elképzelhetőnek. Sőt csak viták és konfliktusok árán lehetséges a haladás. Ami elmúlik, amit már megéltünk 2 FERENCVÁROS

Next

/
Thumbnails
Contents