Ferencváros, 1981 (6. évfolyam, 1-2. szám)
1981. december / 2. szám
Búcsú a harmadik műszaktól 1982. január 1-től hatályát veszti egy szerényen meghúzódó mondat a Murfka Törvénykönykönyvében. A fiatalkorúak éjszakai foglalkoztatásáról szóló paragrafus negyedik bekezdésének utolsó mondata így hangzik: ..Az éjszakai munka tilalma alól a 16 éven felüli fiatalkorúnkra vonatkozóan a jogszabály kivételt tehet.” A súlyos létszámgonddal küzdő textilipar hosszú évek óta kénytelen volt alkalmazni ezt, a nem túl örömteli kivételt. Közel háromezer fjatalkorú áll éjszaka a gépek mellett. Újévtől azonban nélkülük indul a harmadik műszak. Az első hangok a derékhad soraiból: „Szép, szép a fiatalok dédelgetése, ezen a rendeletén azonban megint csak mi veszíthetünk!” Holtfáradt, korán meghervadt, visszeres lábú textilmunkás asszonyok néznek aggódva az éjszakai műszakok majdani megürült helyei felé; kivel töltik be, mi lesz velük, mi lesz a termeléssel? Tűnődnek- -tépclődnek eleget a munkaügyisek is, gondos apaként-anyaként számontartva „nagylányaik” születésnapjait, lesve a pillanatot, mikor lépik át nagykorúságuk küszöbét. Vállalati igazgatók, üzemvezetők és szervezők törik a fejüket: miként lehetne kivonni a fiatalokat az éjszakai műszakból a termelés visszaesése és természetesen a dolgozók érdekeinek csorbulása nélkül. Az intézkedési tervek már mindenütt készen állnak. A textilipar egyik ferencvárosi fellegvárában, a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyárban is.- Nem tetszik a dolog - vonja meg a vállát Matyej Zsuzsa, egy érintett a szövődéből. Törékeny, nyurga lány. Az orvos rosszallóan állapította meg róla, hogy rohamosan fogy. Amikor egy-egy éjszakai műszak után végre hazaér, olyan fáradt, hogy egy falatot sem kap be, üres gyomorral esik az ágyba.- Nem örül, hogy megszabadul a nyomasztó éjszakáktól, a fáradt reggelektől? Zsuzsa határozott:- Januárban átallok a két műszakra, aztán amikor betöltőm a tizennyolcadik évemet, kezdődik újra az egész. Ez az összevisszaság jobban megvisel majd, mintha úgy maradt volna minden, ahogyan volt. Azonkívül: minden harmadik hetem kiesik az iskolában. Ráadásul a pénzem is kevesebb lesz, hiszen elesek az éjszakai műszakpótléktól. A fiatal lány valóban mindenre gondol (s részint igaza van), az egészségével azonban nem nagyon törődik. Orvosok pszichológusok, munkásszálló-vezetők egyöntetű véleménye: a fiatalok többségének bizony nem kedvez az éjszakai munka. Másnap összetörtén, kábán vánszorognak, úgyszólván képtelenek magukat kialudni, A fiatalok jórésze osztja a felelős felnőttek véleményét, szükségesnek, emberségesnek nyilvánítja ama bizonyos rendelet utolsó mondatának eltörlését. És a felnőttek? Kopácsi József üzemvezető nem tagadja, hogy gondterhelt, mindazonáltal nem tekinti sorscsapásnak a január 1-i változást.- Üzemünkben mindössze 11 fiatalt Egy azok közül, akire hosszú éjszakák várnak .. érint az éjszakai foglalkoztatás alóli mentesítés - mondja. — Egy lánckötözőt és tíz szövőnőt. Természetesen hiányoznak majd a harmadik műszakból, éppen ezért helyettük hat állandó éjszakás (önkéntes!) áll majd be. Az átállásra jóideje készülünk, már szeptemberben tudtam, ki lesz az a hat ember. — A fiatalkorúaknak önhibájukon kívül csökken a keresetük, nagykorúságukig elveszítik az éjszakai műszakpótlékot. Uj lakótelepen lakom magam is. A lakótelep úgy új, hogy immár majdnem négyesztendős. Ennyi idő pontosan elég arra, hogy kialakuljanak a barátságok, laza ismeretségek, köszönő- és fejelfordító viszonyok, összejárások és „én inkább a másik lifttel megyek”-féle viszonylatok. Az eltelt évek alatt a gyerekek is megismerkedtek egymással: mert egy folyosón laknak, mert egy óvodába, iskolába járnak. Keresik egymás társaságát, utcán, téren, folyosón ahol lehet. És ezzel az „ahol lehettél” van a legtöbb baj. Azt még mindenki természetesnek tartja, hogy a bölesődések, óvodások együtt homokoznak, hintáznak. Az alsótagozatosok átszaladnak egymáshoz, mert gond van a példamegoldással. Utána kicsit játszanak. De a középiskolások? A kamaszok, a tinik? Azokat senki nem engedi be szívesen. Mert már cigiznek. A lányok nők, a fiúk meg férfiak kezdenek lenni. Ki vállalja, úgye_, a felelősséget. A szülők nem akarnak „azt” csinálni a lakásukból. Es egyáltalán, semmiből. Volna helyiség pinceklubnak? Abból is csak „az” lenne. Hogy felnőttek vállalnák a vezetését? Azok is csak „olyanok” lehetnek. Egyébként is, miért nem a barkácsolóknak, a kismamáknak, a balkezeseknek, a kéksze- műeknek, bárkinek, csak nem a tiniknek szerveznek klubot? A tizenévesek meg, természetesen, továbbra is, sőt, ennek ellenére keresik egymás társaságát. Nyáron egyszerű, Nyáron a téri padokon üldögélnek késő estig, télen behúzódnak a lépcsőházakba, ott beszélgetnek, ott várják egymást, míg meg nem jelenik valamelyik nagyhangú felnőtt, és ki nem zavarja őket. Te nem is itt laksz, fiam, • mit keresel itt - jelszóval. Ez, ugye, szövetkezi ház, itt van az ő lakása, megdolgozott érte, nem akarja, hogy mindenféle gyanús alakok ólálkodjanak ott, elvégre a lépcsőház elvi századrésze is az övé, és ott ugyanúgy nincs helye magányos tizenévesnek, mint kóbor kismacskának. Sicc! Kifelé! — Az, hogy csöves a nadrágunk, hosszabb a hajunk, már elég ok rá, hogy kiabáljanak velünk. Leöntsenek egy vödör — hát nem - csapvízzel. Vagy azt mondják, én itt lakom, én maradhatok, a többinek fel is út. le is út - hát csak nem fogok, felnőtt engedéllyel, egyedül álldogálni a saját lépcsőházunkban? KLUBCENTRUM- Eleinte a térre jártunk. Amikor már nagy volt a hideg, bementünk a Pest-Buda mozi előcsarnokába. Zajongtunk, vihogtunk, zavartuk az előadást. Azokat a teleket a mozi melegítőrácsán álltuk végig. Fiúk, lányok mesélik korábbi élményeiket, bizonyítván, minden lakótelepen hasonló a tinik helyzete, a József Attilán is. Illetve, ilyen volt. Mert most már egy szerdai napon, a pártkörzet előcsarnokában beszélgetünk, ahol a rockzenekar próbájára várnak a tizenévesek. Hogy hogyan kerültek ide?- Mi azért jöttünk le ide, szinte elsőként, hogy legyen próbahelyünk. Ugyanis a Médiumban gitározom. (Sternócz Csaba)- Kőbányai vagyok, a haverok hívtak. Ott napról-napra a téren álldogáltunk. (Dallos Zoltán)- Én nagy jazzklubos voltam, a Felszabadulás térre, KEK-re, Közgázra, egyetemi klubokba jártam. A baráti köröm hívott a lakótelepi klubokba. (Cser Tibor)- Engem is a haverok hoztak. Egy hónapja, mindennap, munkából, iskolából, egyből ide jövök. Beszélgetünk, zenét hallgatunk. Otthon már úgyis kivoltak tőlem. (Gerencsér György)- Én XI. kerületi vagyok, el-elmentem ott a BMK-ba, unatkoztam. Itt lakik a nagyi, hét végén sűrűn járok hozzá, a barátnőim hívtak le a klubba. (Bokor Mária)- Mindenütt jó, de legjobb a haverok között. Kőbányai vagyok, és most már sok kőbányai gyerek ide jár. Itt van hol lenni, megértőbbek a rendőrök is-.. (Járai Attüa) Ötvenen-hatvanan szoktak be a körzeti pártházba, szobafestő- -tanuló, autószerelő, gimnazista, szakközépiskolás, kereskedelmi szakmunkás, híradástechnikus, dolgozó, tanuló fiatalok. Valamennyien megegyeznek abban: kellett ez a klubcentrum, jól érzik 10 FERENCVÁROS
