Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1980. február / Különszám
PARANCSNOKI POSZTON I munka ellenőrzésében is részt kell vennem. Ez, ha itt még nem is volt gond belőle, meglehetősen szokatlan helyzet. Úgy érzem, itt az idő, hogy átadjam a helyem. Kívánjuk a Schöpf-Mérei kórház új vezetőségének, új titkárának, hogy olyan felelősséggel, lendülettel, olyan fiatalosan, jó kedéllyel végezze a pártmunkát, mint dr. Horváth István tette, huszonhárom éven át. TÓTH ILDIKÓ Magasabbra került a mérte- Beszélgetés Szerdahelyi Károllyal a BHV igazgatójával Szerdahelyi Károlyt 1978 elején bízták meg a Budapesti Húsipari Vállalat vezetésével. Hatalmas feladatot kapott, nehéz időszakban vette át ezt a belső és iparági gondokkal küszködő vállalatot. Beszélgetésünk során arra kerestünk választ, müyen eredményeket ért el a BHV az elmúlt esztendőben, hogyan befolyásolták a munkát az új gazdasági szabályozók a jelenlegi munkaerő- helyzet, illetve ezek hatására milyen intézkedésekre került sor. — Szerdahelyi Károly derűlátóan nyilatkozott.- Egyedül a szalámigyár nem teljesítette éves tervét A többi gyár túlteljesítette. Export kötelezettségeinket október végéig sikerült teljesíteni. Majd 20 százalékkal többet exportáltunk. Mindez a jó „csapatjáték” eredménye. Cselekvési egységünk a tervezésben és a végrehajtásban egyaránt javult. Az új szabályzók még magasabb követelményeket támasztanak. Erre már most tudatosan kell készülni, figyelembe véve pártunk ide vonatkozó határozatait, kongresszusi irányelveit.- Tehát nem elsősorban technikai, hanem inkább szemléleti fejlődésről van szó?- így van. Például minden gyárunkban, de a központ valamennyi területén is szilárdult a munkafegyelem. A munka- és üzem- szervezés kezd helyére kerülni még akkor is, ha világosan látjuk, hogy ezen a területen nagyon sok még a teendő.- Az új gazdasági szabályozók közül mi az, ami leginkább érinti majd a vállalat kollektíváját?- Az új árrendszer automatikusan és teljes egészében nem oldhatja meg a gazdasági problémáinkat Továbbra is fontos feladatunk az önköltség csökkentése és általában a hatékonyabb gazdálkodás.- Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt 1980-ban rátért a központi bértömeg szabályozásra. Ez miként érinti a vállalatot?- Át kell tekinteni munkaerő és bérgazdálkodásunkat, bérrendszerünket és megfelelő intézkedéseket kell hoznunk annak érdekében, hogy a még nálunk is meglevő munkaerő tartalékokat hatékony módon hasznosítsuk. Vállalatunknál is elkerülhetetlen kisebb munkaerő mozgás. Ez teljes egészében megegyezik a párt- és kormány- határozatokkal, de az egész nép érdekeivel is egybeesik. Nagy körültekintéssel és az üzemi demokrácia írott vagy íratlan törvényeinek megfelelően kell eljárni, humánummal, megértéssel Ugyanez vonatkozik az adminisztratív létszámra is.- Melyek a BHV ez évi lehetőségei?- A termelés mennyisége néhány területen valamelyest csökken, és csak egy-két területen tervezünk növekedést. Ennek nyilván összhangban kell lenni a trösztünkkel egyeztetett távlati elképzeléseinkkel. Nem a mennyiség, hanem a minőség lép előtérbe. Az export részarányának növelését és a jelenleginél hatékonyabb munkát tartom a legfontosabbnak. Meggyőződésem, hogy közös akarattal mindez megvalósítható. Kollektívánk döntő többsége megérti, hogy van még belső tartalék és képes is föltárására, hasznosítására. Kicsit nagyobb önbizalommal, de mindenképpen szervezettebben kell dolgozni Meggyőződésem: a magasabbra állított lécet képesek leszünk átugrani, -iNegyed százada egy helyen Igazán meglepődött és ezt nem is titkolta a FŐSZER igazgatója, Tátrai György, amikor felkerestem. Nehéz is volt róla bármit is megtudnom, mert minden vele kapcsolatos kérdést elhárított. Ám a vállalat munkájáról, tevékenységéről annál szívesebben beszélt. Úgy annyira, hogy végül is óhatatlanul belesodródott pályafutásának egy-egy állomásába. Messzire jutott huszöt év alatt a Fővárosi Szerelőipari Vállalat. A hajdani kisiparosokból megalakult üzemnél a gárda szinte kicserélődött, - az igazgatót kivéve. A régiek nyugdíjba mentek és a helyükre kerülő fiatalok többsége már magasan kvalifikált szakember. És ebben nem kevés az igazgató érdeme. Nemcsak szorgalmazta, hanem tett is azért, hogy az utánpótlással ne legyen gond. Saját tanműhelyük van és maguk foglalkoznak a fiatalok szakmai képzésével. Megteremtették ehhez a másik feltételt, a korszerű munkásszállást, így a vidékiek is, ha családos is megtalálja számítását, mert nem kell keresete negyedét albérletre költeni Kifogyhatatlanul magyarázza az igazgató, mi mindenre kell tekintettel lenniük, hogy munkájukat szakszerűen mindig határidőre elvégezzék. Itt a sokirányú műszaki ismeret, a jó szervezőkészség elengedhetetlen. Hiszen a munka dandárja akkor kezdődik, amikor a fűtési idény áprilisban, vagy május elseje táján befejeződik, és tart amíg újból el nem kezdődik. így aztán megtörténik, hogy egyszerre 50-60 munkahelyen dolgoznak és mindegyik hőközpont más-más szakmai fel- készültséget kíván. Tehát a hőközpontok és a fűtési vezetékek javításához nagyon előrelátó programot kell kidolgozniuk, hogy minden szakcsoport munkáját óráról órára biztosítsák. Amikor 1956 elején kinevezték Tátrai Györgyöt igazgatónak, aligha hitte, hogy egészen nyugdíjazásáig ezen a poszton marad. Pedig nem múlt el nyomtalanul a negyedszázad. Sok-sok gonddal, hadakozással, fáradozással telt el a két és fél évtized. Változtak a munkakörülmények az emberek, de gyarapodott a vállalat is. Kezdetben, az ötvenes évek derekán, termelési értékük egy esztendő alatt mindössze 22 mülió forint volt 470 fizikai dolgozóval és 150 alkalmazottal Tavaly viszont a 860 munkás és 230 alkalmazott úgy tevékenykedett, hogy javítási munkájuk értéke már elérte a félmilliárd forintot. Tátrai György igazgató élete, sorsa tehát hozzákapcsolódik a vállalathoz, sokat köszönhetnek neki. A pártalapszervezet titkára Szendrédi László húsz éve ismeri az igazgató munkáját. Nemcsak ő, hanem az egész pártvezetőség és közvetlen munkatársai is az elsőszámú agitátornak tartják. Évek óta szemináriumot vezet és ezek a foglalkozások a legaktívabbak. Nem elnéző, megköveteli a tanulást. A pártnak 1951, a munkásőrségnek megalakulása óta tagja. Most, hogy elröpült az idő és belépett a hatodik ikszbe készül a stafétabot átadására. Úgy szeretne nyugdíjba menni, hogy semmiféle adóssága ne maradjon. Amíg dolgozik mindent elkövet, hogy tervszerűen haladjon a mintegy 95 millió forintos értékű központi anyagraktár építése, mert ha ez megvalósul akkor a Fővárosi Szerelőipari Vállalat nemcsak termelékenyebben dolgozhat, hanem a költségek is jelentősen csökkennek. E vázlatos jellemzésből kicsendül, hogy a vállalat múltja és jelene átszövi Tátrái György egész életét. Még az sem ment feledésbe, hogy milyen elszántan védte az 1956-os ellenforradalom idején munkahelyén a közösség tulajdonát. Őszintén örül minden kisebb nagyobb sikernek. Szivéhez nőtt a vállalat. Huszonöt év alatt megteremtették az alapokat a további fejlődéshez. Ebben Tátrai Györgynek nagy szerepe volt. Most már a fiatalabbaknak csak bátran élniök kell a lehetőségekkel ugyanúgy mint elődjük. Hiányozni fognak majd Tátrai Györgynek az itteni hétköznapok, de mint mondta a társadalmi munkából nem megy nyugdíjba. .. Cs.T. FERENCVÁROS 5
