Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1980. június / 1. szám
Nem ő volt ellentmondásos, hanem a kor, amelyben élt. Az a kor megtagadta tőle a tehetségének, költészetének méltán kijáró elismerést. A forradalom nélküli forradalmi költészet világirodalmi színvonalú képviselője volt. Ellenségeit, akik versei mélyére láttak - éppen az rettenthette. József Attila előbb ösztönösen, majd tudatosan fürkészte a jövőt, s vállalta osztályosainak sorsát. Kiállta a proletárok igazáért egy olyan korban, amikor reménye sem lehetett rá, hogy meghallgassák azok, akik tehettek volna a proletárért. JÓZSEF ATTILA A Mama, Etus és Attila 1919 őszén „A város peremén” S zó ami szó, néhány éve nemigen büszkélkedtünk a Soroksári úttal. Buckák, huppanok, beszakadt útfelület, szélben imbolygó gyér fényű lámpák; nem éppen európai főútvonal ékességei. Pedig a Soroksári út az volt: az E5-ös budapesti szakasza, úgy is mondhatnánk - méltatlan része. Mondom: „az volt” —, mintha nem az lenne ma is. De micsoda változás! Aszfaltja mint a szőnyeg, világítása nemcsak jó látást biztosít, hanem hangulatot is ád, hat sávján itt árad autókon egész Európa. De - ha mondjuk - valaki Erzsébetről buszozik a Boráros tér felé, elismeréssel nyugtázhatja: „Nocsak, mit művel ez a Ferencváros! ” — s biztos, hogy nem a zöld-fehér csapatra gondol, hiszen derűs a tekintete. Mert mit lát? Azt, hogy a nemrég még kietlen grundokon szemet is gyönyörködtető gyárépületek emelkednek, hogy új köntöst kaptak a pár éve még roskatag házak, melyek ablakai alatt gázkonvektorok szellőzői árulkodnak a bevezetett komfortról. A Soroksári út 34. alatti foghíj telken most kedves kis park várja az öregeket és gyerekeket, s ha az ember bepillant a Dandár utcába, tekintetével végigpásztázhatja a felújított fürdő csalogató homlokzatát. S ez csak a Soroksári út. .. Jó, jó — mondhatja akárki — de itt van a Boráros tér; gépkocsiknak valóságos istenátka, - a buszra várakozóknak, gyorsvasúttal érkezőknek szintén -. Hát persze! Az volt öt éve a Soroksári út is. És most . . .? És a Petőfi híd? Ugyancsak ma és most: maga a betonba, vasba, acélba öntött hozzáértés, szervezettség és szorgalom, ami tartalmat és hitelt ad a kifejezéseknek, mint „tervszerű munka”, „teljesített terv”. És nem egyedüli. Mert úgy vagyunk ám néha mint az egyszeri ember, aki a fáktól nem látta az erdőt. Jövünk-megyünk a felbontott tereken, egyensúlyozunk a kábeleknek ásott gödrök pallóin, odaverjük magunkat a meszes állványokhoz, dohogva, hogy .Agyunkra megy már ez az örökös rumli!” és csak mikor bennünket türelmetleneket, elégedetlenkedőket jól ismerő higgadt és öszes tények birtokában lévő emberek - mondjuk egy tanácstagi beszámolón — tételesen sorolják fel, hogy mi mindennel is gyarapodott nem éppen gyéren lakott kedves kerületünk, akkor csodálkozunk rá a valóságra, hogy „tényleg . . .!” Hogy mennyire így van, tegyünk egy próbát. Ha mondjuk azt kérdezném: tudják-e hány négyzetméternyi úttestet korszerűsítettek öt év alatt a IX. kerületben, mit mondanának? Húszezer négyzet- méter, Harmincezer négyzetméter? Pontosan 74960 négyzetméternyi utat és 7640 négyzetméternyi járdát. Csak néhány példa arra, hogy hol: A Vágóhíd utcában 7946, a Márton 4241, a Lenhossék utcában 4115 négyzetméternyi területet. Vagy mit felelnének arra: hány új szolgáltató egység létesült a belső és külső Ferencvárosban? Sorolok párat: méretes cipőkészítés a Kálvin téri aluljáró üzlethálózatában, háztartási és híradástechnikai készülékek javítása a Mester utca 9. szám alatti új üzletben. Alig néhány méternyire szőnyegszegő és paplanjavító műhely nyílott, a JAVSZER pedig három helyen is - az Üllői út 107-ben, a Márton utca 35. c-ben, a Bokréta utca 25-ben állított új egységeket a lakosság szolgálatába. A Szamuely utca 49-ben központifűtés-, vízvezetékszerelők, lakatosok, tetőfedők és bádogosok várják a hívást. És hosszan sorolhatnám még az órajavítók, autószerelők, fodrászok, tévések új üzleteinek címeit. Épp így azokat az eszpresszókat és sörbárokat, amelyeket hírhedt italboltokból alakítottak át kulturált vendéglátó egységekké, vagy önkiszolgáló éttermekké, például a Boráros tér 2-4-ben. Persze, Ferencváros lakóit nem a vendéglátó egységek léte vagy nemléte nyugtalanítja elsősorban - bár, mitagadás, olykor az is, ám javuló közbiztonságunknak hála egyre ritkábban - hanem a lakás: az a központi probléma! Nos, hogy mi tűnt el és mi épült helyébe, azt látva látjuk, de azért nem árt át is tekinteni a József Attila teleptől a Mihálkovics utcáig. Az V. ötéves tervünkben előirányzott 1500 lakásból 1085-be már be is költöztek a lakók, s ez évben további négyszázharminc család jut új, kényelmes otthonhoz; elsősorban munkások, többgyermekes szülők, és természetesen - fiatal io FERENCVÁROS
