Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1980. június / 1. szám
JELÖLTJEINK év munkája minősítette. Bátorsága, harciassága nem a hangerőben, hanem a következetességében jelentkezett. Választói mindig érezhették: hisz abban, amit csinál, érzi a képviselő feladatának fontosságát. A jelölőgyülésen felszólaló munkatársai elmondták, úgy érzik jól választottak öt éve és a végzett munkája alapján újítják meg a bizalmat Ugyanígy történt a vezetőségválasztó párttag-gyűlésen is ahol Horváthné újra alapszervezeti titkárnak választották. A gyárban végzett munkája, képviselő feladataink ellátása mellett jutott ideje a továbbtanulásra is. A szakközépiskolai érettségi után a Marxizmus-leninizmus Esti Egyetemére jelentkezett, ahol már harmadéves. Képviselői munkájáról így beszélt:- Munkásképviselő vagyok. Rang és felelősség egyszerre. A mi feladatunk kettős. Törvényeket alkotunk, országos terveket, jelentéseket tárgyalunk a parlamentben. Választókerületünkben viszont tapasztalhatjuk a törvények, rendeletek megvalósításának nehézségeit A választók megkeresnek bennünket is akárcsak a tanácstagokat, a lakóbizottságokat vagy a körzeti népfrontosokat Segítséget, intézkedést kérnek, várnak. Ez a képviselői munka nehezebb oldala. A 25. sz. választókerület jelölőgyűlésén részt vevő választók tanúsíthatták, mennyi mindenben segített Horváthné akár a munkahelyén, akár hivatalos fogadóóráján keresték fel. A képviselőnek is vannak gondjai?- Nagyon sok még a bürokratikus elem a hivatalos szervek, a közüzemek és szolgáltató vállalatok munkájában — mondja. Információik olykor nem helytállóak, ígéreteik nem valósulnak meg, nem tartják meg a vállalási határidőket.- Milyen gondolatokkal készül az új ciklusra?- Ha megválasztanak — mondja — a kongresszus egyik maradandó gondolatát próbálom megvalósítani. Küldöttként hallgathattam Kádár elvtárs szavait, amit egy életre bevéstem: mindenki az legyen, aminek hívják. Munkámban, képviselői feladataimban egyaránt erre törekszem majd és másokat is erre akarok ösztönözni, György Az apa örökében Brunner Györgyné, Jancsó Irén születése óta a Mihálkovics utcában lakik. A 43. választókörzet tanácstagjelöltje. Betanított gyógyszertári munkás a Nagyvárad téri patikában. Munkaköre lemondást, áldozatvállalást is követel, többek között minden második vasárnap is dolgoznia kell. Sokáig gyerekeit nevelte, öt éve kezdett el újra dolgozni, amikor a fiai felnőttek. Nem hagyományok nélküli a családban a közéleti munka. Házuk első lakóbizottsági elnöke az édesapja volt. ö is besegített az ételjegyek osztásában, s amiben tudott. Gyakorlatilag harmincöt éve végez társadalmi munkát. Legutóbb lakóbizottsági csoportok elnöke volt - illetve most is az rendszeresen ügyel a házkezelőségen félfogadáskor. Főleg népfrontos tevékenységéért az Érdemes Társadalmi Munkás kitüntetését kapta meg. Szívesen dolgozom másokért mondja. Ismernek a környéken, legtöbben Pötyiké- nek szólítanak — ez a becenevem. Persze én is jól ismerem a körzet nagy részét. Végigjártam már azokat a házakat is, ahol személyesen nem mindenkit ismerek, lássam, milyen kérésekkel fordulnak majd hozzám, ha megválasztanak. Talán nem leszek szerénytelen, ha azt mondom, hogy jó a kapcsolatom a választókörzettel Terveimet a lakók ügyei, bajai alakítják. Igaz, van különbség panaszok és kérések között. Van, aki garázsok építését ellenzi, más a port nem szereti, amit a mellettünk folyó építkezés okoz. Olyan reális és rendkívüli erőfeszítést követelő feladatok is várnak, hogy pL ahol nem szanálnak, ott tatarozzanak mielőbb, mert siralmas állapotú lakások vannak. Ezekre nem érdemes áldozni, amig nem tudjuk, melyik épület marad, melyik nem. Ez munkáskerület. Ez például abban is megnyilvánul, hogy szólnak a lakók - mert észreveszik -, hogy nem dolgoznak a csőfektetők. Vagy szóvá teszik, hogy a két bolt közül ne zárjon be az egyik délben, ha a másik olyan pici, hogy nem tudja kielégíteni az igényeket. Úgy gondolom, a tanácstag sokat tehet az emberek összefogásáért, a közös célok közös megvalósításáért. Bízom abban, hogy tanácstagként sikerül megoldanom a feladatokat Hat gyerek mellett Birtalan Mózesné 1958 óta tanácstag. — Az első megválasztásom nagy megle- pedés volt számomra. Igaz, hogy társadalmi munkás voltam akkoriban is — többek között a tizes bizottság elnöke de, hogy tanácstag is lehetek, arra nem is gondoltam. Valaki felállt, és engem javasolt. Harmincöt éve lakom ugyanott, az összes jelenlévő ismert, rám is szavaztak. Tagja voltam és vagyok időközben több bizottságnak, köztük a szociális, a jogi kereskedelmi AB-nek, most is elnöke vagyok a társadalmi ünnepek bizottságának. Huszonnyolc évet töltöttem el a szerszámgépgyárban - most SZIMEG-nek hívják -, három éve nyugdíjaztak. Azóta is visszajárok dolgozni, besegíteni. Nyugdíjaztatásom előtt raktárvezető voltam, negyvenöt-ötven milliós érték felelőse. Sokat kell járni a választók ügyeiben és társadalmi bizottságokba is, s akinek nem szívügye, az hamar kifárad, nem is igen választják újra. A választók mindig olyan embert akarnak, aki intézkedik, segít. Hat gyerekem és tizenkét unokám van. Velük is volt gond elég, amíg felnőttek. A férjem sokszor el is mondta, hogy nem helyesli ezt a sok munkát. A vége az lett, hogy beszerveztem őt is. Azóta lakóbizottsági felelős, így „hivatalból” is tartjuk egymással a kapcsolatot. Ügy látom, neki is fontossá vált ez a munka. FERENCVÁROS 7
