Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1980. június / 1. szám
JELÖLTJEINK Korszerűen élni, dolgozni Dr. Bognár József akadémikus jellegzetes alakját az egész világon ismerik. Minden földrészen, szinte a világ minden országában járt már hosszú tudományos-közéleti pályafutása során. 1945 óta megszakítás nélkül országgyűlési képviselő'. Az elmúlt harmincöt év alatt számos magas állami funkciót töltött be.- Hogyan lett képviselő? — Apám mozdonyvezető volt. Szombathelyen, ahol felnőttem kicsi volt a világ. Már az is nagy dolog volt, hogy gimnáziumba járathattak. Mindig csodáltam apám munkáját. A mozdony, a vonat irányítása nagy felelősség. Tőle tanultam tisztelni azokat, akik vállalják a felelősséget, mernek dönteni, cselekedni. A harmincas évek Magyarországában mindenkinek előbb-utóbb döntenie kellett: mit akar, kik mellé áll. Én akkor a baloldali mozgalmakat választottam. A háborús évek újabb döntést kívántak tőlem. Katonaszökevény lettem. 1945 márciusától részese vagyok a hazai politikai életnek. Az év júniusába választottak az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, azóta koptatom az országgyűlés padjait.- Számos minisztériumot is irányított. — Igen, tíz éven át viseltem különböző kormányzati tisztségeket. Voltam tájékoztatási, bel- és külkereskedelmi miniszter. Egy éven át Budapest polgármesterének tisztét is betöltöttem. — ön, mint nemzetközi hírű és tekintélyű közgazdász is részese a hazai és a külföldi közéletnek.- Nagy megtiszteltetés számomra, hogy munkásságomat itthon és külföldön így értékelik. 1950 óta adok elő a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen. 1954 óta vagyok egyetemi tanár. A világgazdaság problémái évtizedek óta foglalkoztatnak. Nézetem szerint az emberiség történelmének legnehezebb időszakát éljük. A világgazdasági korszakváltás alatt én az emberiség gondolkodásmódjának alapvető átformálódását értem. Hogy válaszolni tudjunk a jelen és főleg a jövő egész emberiséget érintő gazdasági kérdéseire, humanizálni kell az emberek gondolatvilágát. A föld erőforrásait mindenütt és minden értelemben az emberiség javára kell felhasználni. Az MTA Világgazdasági Kutatóintézete, melyet irányítok- — jelentős erőfeszítéseket tesz ennek érdekében. Nagyon sokat foglalkozunk a fejlődő országok gondjaival. Tudományos és közéleti tevékenységem révén valóban szinte az egész világot bejártam már. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnökeként, a Béke Világ-tanács tagjaként vagy a Magyarok Világszövetségének elnökeként egyaránt számos nemzetközi kötelezettségemnek teszek eleget, csakúgy, mint a tudomány munkásaként, az akadémia tagjaként.- Választói, a 24. sz. választókerületben ismét jelölték. Milyen elhatározásokkal készül az új ciklusra?- Továbbra is azt szeretném tenni, amit eddig: szolgálni a haza, az emberiség boldogulását, a kor követelményeinek megfelelően élni és dolgozni a közéletben és a tudományban egyaránt. N T Atkáiról a parlamentbe Tíz éve ül az Országgyűlés padsoraiban. Képviseli a IX. kerület lakóit a 26. sz. választókerületben. Tíz év az ország házában, harminc év párt, állami és tömegszervezeti vezető tisztségekben. Ez Tóth István képviselő életútja. Atkáron, a Heves megyei kis faluban született. Tizenhárom évesen kezdett dolgozni, mint abban a korban sokan mások is. A drogista-tanuló pályafutásnak hamar véget vetett az otthoni nincs. Kellett a pénz, kellett a kenyér. Számára is a főváros jelentette a nagy lehetőség reményét, hogy két keze munkájával boldogulni tudjon. Magafajta, kevés iskolát járt embernek azonban csak a vágyai lehettek nagyok a harmincas évek végén Magyarországon, örülhetett, hogy a Fővárosi Köztisztasági Vállalat felvette altisztnek. A BKV egykori elődje, a BSZKRT Tóth István számára a katonai szolgálat elleni védettséget jelentette a háború évei alatt. 1944-ben lett villamoskocsi vezető. Huszonkét évesen érte meg a felszabadulást. Az első villamosok egyikét vezette a romokból éledő városban. 1947-ben mondott búcsút a sárga járműnek és vele a villamosvezetésnek. Kezdődött számára a közéleti pálya. Pártmunkásként, vezető funkcionáriusként dolgozott 17 éven át az ország különböző megyéiben, a főváros kerületeiben, öt éven át a IX. kerületi pártbizottság első titkára is volt. Már ennek is tizenhárom éve... A BSZKRT volt számára a munkásmozgalmi iskola Ott ismerkedett meg, szinte gyerek fejjel azokkal az igazságokkal, amelyek kimondására századokon át készültek az ő családjában is. Munka közben, munkás társaitól tanulta az újat, ami a felszabadulás után élethivatásává vált. Húsz évvel azután, hogy búcsút mondott a villamos vezetésnek visszatért a közlekedési szakmához. A ferencvárosi pártbizottság éléről a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének élére került. Tizenkét éven át volt e szak- szervezet főtitkára. Ma elnöke egykori szak- szervezetének. Nyugdíjas. Ez az ő számára csupán jogi helyzet, de nem jelent változást életmódjában. A közösség szolgálata volt mindig is, ami éltette. Ez marad életeleme ezután is. Az országgyűlésben végzett munkájával tíz éven át szolgálta választókerülete, s a Ferencváros érdekeit. Az új ciklusban - ha a választók bizalmából ismét bekerül a parlamentbe — ezt a szolgálatot szeretné folytatni..-n— Megújított bizalom A Magyar Nemzet 1975. május 16-i számában olvashattuk: „A szővőgyáriak Horváth Sándomé mellett bizonykodtak, felsorolva jótulajdonságait: becsületesen dolgozik, szókimondó, bátor, ha kell harcol munkatársai érdekeiért. Annak is megtalálta a módját, hogy tovább tanuljon. A textilipari technikum harmadik osztályát végzi. Volt aki azt mondta rá, ugyanolyan mint a kerület minden munkásasszonya: dolgozik, gyermeket nevel, ellátja a férjét — éppen ezért képviselheti minden munkás érdekeit a legmagasabb fórumon, az országgyűlésen is. Az öt év előtti jelölőgyűlésen - kettős jelölés után - végül a Gyapjúfonó fiatal szakmunkása is felkerült a listára. A választáson ő nyerte el a bizalmat és bekerült a parlamentbe, öt év múlt el. Horváthné tapasztalatokban gazdagabban állhatott újra választói elé, akik a következő ciklusra is jelölték. A jelőlőgyülésen sokminden szóba került. A csendes, halkszavú fiatalasszonyt öt 6 FERENCVÁROS
